Idő 
Értékelés 
Értékelés Világdöntő kacajra r>Nyilnék meg ajakam, r>Ha olyan szörnyüképen r>Nem szégyelném magam; r>Mindeddig azt hittem, hogy én r>Okos emberként ragyogok, r>Pedig nem volt s nincs s nem leszen r>Oly tökfilkó, mint én vagyok! r>r>Előre-hátra engem r>Az élet hányt-vetett, r>Epedve szomjazám már r>A nyúgodt életet; r>S mit tettem? megházasodám, r>Hogy kipihenjem magamat... r>Házasság s nyugalom! van-e r>Ennél bolondabb gondolat? r>r>S barátim miattam r>Aggódtak rémesen, r>Hogy vélem együtt szépen r>Majd lantom is pihen, r>Mivel szélnek kell fujnia, r>Hogy zugjon a fák levele, r>S szélcsendben ugy hallgat, miként r>A fák, az ember kebele. r>r>Kérlek, kedves barátim, r>Hogy ne aggódjatok, r>Mint eddig nem hallgattam, r>Eztán sem hallgatok, r>Sőt még majd nem is győzitek r>Végighallgatni lantomat... r>Házasság s nyugalom! van-e r>Ennél bolondabb gondolat? r>
Miért tekintesz be szobámba? r>Kiváncsi hold! r>Nem úgy foly már itt a világ, mint r>Hajdanta folyt. r>r>Egykor ha pillantásod hozzám r>Betévedett: r>Látád a szívben meg nem férő r>Lángéletet. r>r>Bú, kedv között élet-halálra r>Látál csatát, r>De győzedelmeskedni a bút r>Nem láthatád. r>r>Ez akkor volt, - ha megtekinted r>Most arcomat, r>Azt vélheted: tükörben látod r>Tenmagadat. r>r>Hideg vagyok és szótalan, mint r>- Ahonnan jő r>E hidegségem, szótlanságom, - r>A temető. r>
Szolgáltam én Mars uramnál r>És Thalia kisasszonynál, r>Mégpedig nagy tiszteletben... r>Ott elcsaptak, itt elszöktem. r>r>Gyalogoltam kutyamódon, r>S jártam négylovas hintókon. r>Tisztitottam más csizmáját, r>S tisztitá az enyimet más. r>r>Kujtorogtam szomjan-éhen, r>Egy helyen száraz kenyéren r>Rágicsáltam, más helyen meg r>Tejbe-vajba fürösztöttek. r>r>Volt már ágyam a mezetlen r>Föld, kietlen rengetegben; r>Háltam ismét cifra ágyon, r>Finom patyolat-párnákon. r>r>Megemeltem a sipkámat r>Szolgabíró hajdujának, r>S én előttem hajtogatták r>Magokat a szolgabírák. r>r>Szobalyány is szégyelt volna r>Velem jőni karonfogva, r>Máskor ismét úri hölgyek r>Pillantásomért epedtek. r>r>Drága, ékes uj ruhám volt, r>S volt ruhámon folt hátán folt, r>Zöldre raktam sárgát, kéket... r>Szent atyám, be tarka élet! r>
Vállat-vető minden vállal, r>Kis halállal, nagy halállal, r>Sok igazzal és sok állal, -: r>Szürke Sorsom mindig vállal. r>r>Mindig vállal: egyszer élek, r>Sohasem leszek cseléded, r>Nem-kért Élet, bolond Élet r>És nem leszek ellenzésed. r>r>Szép az Élet, ha sugárzik, r>Szép az Élet, hogyha másik, r>Szép az Élet, ha hibázik r>S szép a Halál, ha sírt ás itt. r>r>Szép, hogyha vén, léha kedvem r>Elfut szerte-növekednem r>S hogyha utánam már belengem r>S hogyha már nem látnak engem. r>
Mint a bolond csillag, futok. r>Föld alá, vagy mennybe jutok? r>Mi lesz holnap, nem kérdem én: r>megállok a föld peremén. r>r>Ott állok meg, ahol a vég, r>ahol a futásból elég, r>hol jégbe fagy a fürge szán, r>a regény végső oldalán. r>r>Éljen a bor! Éljen a fény! r>Búcsuzik egy korhely legény, r>búcsuzik és kacag, kacag r>tanitványai alszanak, r>r>mint Krisztuséi Golgotán r>(hisz ő is Krisztus volna tán, r>sokan követték és szerették, r>mégis keresztre feszítették.) r>r>Életem, már mi közöm véled!? r>Milyen is lesz a másik élet? r>Akit kérdeznek, megfelel. r>A Sorsunkat vállalni kell. r>r>Előttem lángaranyba forr r>a régi szín, a régi bor. r>...Az élet konkoly és ocsu... r>Hurrá, ez is legénybúcsú!!! r>r>1927. július 29.r>
