Mikor az árnyak egyre nőnek,
Nincs már értéke az időnek.
Egybefolyik nappal és éjjel,
Gondolat röpköd szerteszéjjel.
Kapkodsz utána félve, ijedten,
Jaj, mit akartam? Hova is tettem?
Tegnap még tudtad, ma már csak sejted,
Holnapra pedig elfelejted.

Régi emlékek, szép gyermekkor,
Mintha ma lenne, mondtad sokszor.
Kedves arcok, akik szerettek,
De a nevüket már elfeledted.
Aztán ha egy név fel fel révül
A múltnak zúgó tengeréből,
Úgy fáj, hogy bárhogyan próbálod
A vonásokat már nem találod.

Utunk végén másképp kell élni.
Őszi avarban csendben lépni.
Amit nem találsz emlékedben,
Keresd ott belül a szívedben.
Halk, rég hallott melódiákat,
És átélhetsz apró csodákat.
Ne kapaszkodj a múltba váltig,
Csak érzéseid őrizd halálig.

Ha szeretni tudsz még, az a lényeg
Mikor az árnyak égig érnek

Fenn a magasban szárnyalva
Kőröz a magasból szégyenkezve nézi
Odalent van e még számára fészek?
Csak menhely vagy menybemenetel!
Lent talán már az sincs
Harcba nem a Hazáért menne
Lejjebb már nem is süllyedhetne

Emeld fel a fejedet és nézz
Nézz körül tenni mit lehetne
Ajkunkról a szó,hogy Haza
Már nem lesz ki meri,és kimondhatja
Csonka kis országból mind kilép
Odakint rabszolgának áll,itt nincs lét
Csak volt valamikor a magyar merész

Elfogytunk nincs ki a Hazáért
Tenne és tenni merni kész
Inkább megalkuszunk a szolgasággal
Mint itthon azonosuljunk a gazsággal
Lehet már lassan sírni sem merünk
Elhagyjuk a Hazát, inkább menekülünk
Adnánk utolsó csepp vérünk ha tudnánk
Préda a Haza, érte könnyeket hullatánk

Szegény Magyarország,rég szárnya szegett
Kormányunknak kinek ellene tenni kéne
Tesznek inkább érte, legyen elesett
Fent a Nagy Házban vannak nagy lázban
Mesterkednek azon, az országból semmi
Még csak híre se maradjon a Hazából
Megélnének ők jól még kevesebből
Nem vérezne a Haza, számtalan sebből

Nem a vérük, mert nekik már nincsen
Kilopták mi volt, Hazánknak kincse
Degeszre tömnék zsebüket ha lehetne
Marakodnak azon mi a miénk volt
Maguk között felosztanák ha még lenne
Mit tesznek ők a Magyar honért?
Számunkra oly nemes otthonért
Miért ontották vérüket apáink régen
Szabadságért,hazáért, hogy életünk jobb légyen

Majd lettünk a világon a legnagyobb szégyen
Volt és vagyunk kik vérünket adnánk cseppig
Az ő vérükben már nem magyar rejlik
Unokákat ha ültetnek az ölükbe
Hogy mertnek majd nézni a szemükbe?
Elmondani, hogy merik majd nekik
Jutott az ország , koldusbotra miattuk
Szégyen nélkül, hogy mondja el nékik
Szivárvány miattuk, nem Magyar az égen

Csont fagyasztó a hideg
Havat a szél az arcomba fújja
Azt sem látni
Merre van a csillagok útja
Hold is a hideg elől bújna
Rideg arcát nem mutatja
Korom sötét az éjszaka
Az évnek könyörtelen évszaka
Udvaron csak lámpák
Fázósan dideregnek
Nem emlékeznek ők sem
Napra ennél hidegebbre
Üresek az utcák
Nem ugatnak kutyák
Hideg levegőtől, kihűlne a bendő
Behúzódott a melegre mindenki
Megfagyni a hidegbe
Most senki nem megy ki

Elállt az eső
Kitisztult az ég alja
Felhő már nem takarja
Nehezebb lett fáknak lombja
Eső azt jól megmosta
Csillog a víz most rajta
Kisüt a Nap meleget ad
Felszárad lassan minden
Így lesz majd rendben
Rázza tollát a galamb
Megszárítja majd a Nap

Kőröz a fecske szeli útját
Pocsolyában veréb ugrál
Süt a Nap hét ágra már
Pillangó is boldogan száll
Szivárványtól színes a világ
Réten sok gyönyörű virág
Ellepi őket méhek raja
Viszik a virágport haza
Megindul az élet eső után
Örül Bundás ki szalad
Kerget egy másik kutyát

Csillogó vízcsepp hull alá
Megszépül az élet rózsák udvarán
Násztáncot jár a gólya
Éppen párjához guggolva
Pezseg az élet a fűszálak között
Dolgozik hangya,tücsök,sáska
És a kis Katica bogárka
Kinek szép piros pöttyös a ruhája
Tűző napban izzik
Galagonya virágja
Zajlik az élet
Természet lágy ölén

Csillog a víz tükre a Naptól
Apró kis halaktól
Tükrét vízipókok száza
Szántja gyorsan cikázva
Folyik az élet nem siet
Rohanni néki nem lehet
Zöld fakorona lombján
Turbékoló galamb pár
Az idő meg nem áll

Mi lesz ha múlnak az évek?
Ha a szerelem nem rám ébred
Elengeded nem fogod a kezem
Szerelemmel és Veled nem élek
Akkor már nem lesz értelem az élet
Ha testem nem kívánja a vágyat
Lejárt az idő,csak nyomnám az ágyat
Nem úgy lesz mint a természet
Pezsegve , dalolva mint a cserkészek
Hol tavasszal újra indul az élet

Megmaradt sok szép emlék
De azon is van már itt-ott
Apró kis lék
Végig gondoltam az életem
Mily szép és jó volt
Mert voltam és is régen
Kis aprólék
Sok szép idő nem múlik el nyomtalan
Nem maradok egyedül
De nem is leszek hontalan

Mindig van és lesz ki szeret
Örömmel fogja meg kezem
Szeretem és jó nekem
Ha mindig van , ki van velem
Mi lesz ha már nem leszek
Ha nem leszel
Értem senki nem tesz
Szép lassan kifakul az emlék
Emlékhez elfogy, valamennyi kellék
Újra kezdeni már nem lesz erőnlét
Elfogy az erő, megszűnik a lét