Tömören…
Sokan vagyunk, ki „életre ítéltetett ó, szegény”,
Rejtélyek rejtélye vagyok ennek, bizony magam is…
Mért jöttem és mért vagyok ezen a földtekén,
Melyen az ember hitvány, illetlenül hamis?
*
Az
Vagyok,
Embernek
Igaz rejtély,
Társadalomnak.
Tűrj el mindent, te embernek fia és lánya,
Hosszú éltedben lesz kínod, sőt még, épp elég;
Gyűjts csak, küzdj, embernek fia és lánya,
Izgalommal várd, majd ideér a vég...
*
A
Vége
Nem tűri,
Emberiség
Kínos életét.
Hmm... pedig én nem kéredzkedtem, nem is nyújtottam be kérvényt,
Mégis megszülettem ide, mondták is; micsoda szép lét...
Aztán már meg is jöttek a kínok, kezeltek, mint véglényt!
Születésem után megjött a küzdés... micsoda szép lét!
*
Én
Aztán
Szépen is,
Életemmel,
Tele küzdéssel.
Vecsés, 2023. augusztus 23. – Arad, 2023. augusztus 23. -Kustra Ferenc József – a három versszakot én írtam, a három apevát: Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poéta társam.
Sokan vagyunk, ki „életre ítéltetett ó, szegény”,
Rejtélyek rejtélye vagyok ennek, bizony magam is…
Mért jöttem és mért vagyok ezen a földtekén,
Melyen az ember hitvány, illetlenül hamis?
*
Az
Vagyok,
Embernek
Igaz rejtély,
Társadalomnak.
Tűrj el mindent, te embernek fia és lánya,
Hosszú éltedben lesz kínod, sőt még, épp elég;
Gyűjts csak, küzdj, embernek fia és lánya,
Izgalommal várd, majd ideér a vég...
*
A
Vége
Nem tűri,
Emberiség
Kínos életét.
Hmm... pedig én nem kéredzkedtem, nem is nyújtottam be kérvényt,
Mégis megszülettem ide, mondták is; micsoda szép lét...
Aztán már meg is jöttek a kínok, kezeltek, mint véglényt!
Születésem után megjött a küzdés... micsoda szép lét!
*
Én
Aztán
Szépen is,
Életemmel,
Tele küzdéssel.
Vecsés, 2023. augusztus 23. – Arad, 2023. augusztus 23. -Kustra Ferenc József – a három versszakot én írtam, a három apevát: Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poéta társam.
Volt… micsoda ravasz tavasz!
Hír volt: hegyekben még havaz!
Pedig most volt, kemény telünk,
Hogy vége, örömélményünk!
Lassan túl vagyunk tavaszon,
Már nem csúszkálunk havakon.
Lassan tavasz is elmúlik,
Idő is előbbre csúszik!
Mezőn, virágok kinyíltak,
Fű is vastag, ülni hívnak!
Hajnali harmatcseppek már
Nincsenek, mentes a határ.
Légben a lepkék játszanak,
Méhek, már nagyon dolgoznak.
Állatvilág szaporodik,
A jövőben gondolkozik!
Megjöttek a vándoraink,
Utazó hazafijaink!
Nyárelőre új lakosztály
Kell… nem alkalmatlan hodály.
Magyar fa nyílik már, akác!
Gyalogakác és gömbakác.
Napmeleg, lassan már nyári.
Nap, sárga sugarát hinti!
Vecsés, 2017. március 21. – Kustra Ferenc József
Hír volt: hegyekben még havaz!
Pedig most volt, kemény telünk,
Hogy vége, örömélményünk!
Lassan túl vagyunk tavaszon,
Már nem csúszkálunk havakon.
Lassan tavasz is elmúlik,
Idő is előbbre csúszik!
Mezőn, virágok kinyíltak,
Fű is vastag, ülni hívnak!
Hajnali harmatcseppek már
Nincsenek, mentes a határ.
Légben a lepkék játszanak,
Méhek, már nagyon dolgoznak.
Állatvilág szaporodik,
A jövőben gondolkozik!
Megjöttek a vándoraink,
Utazó hazafijaink!
Nyárelőre új lakosztály
Kell… nem alkalmatlan hodály.
Magyar fa nyílik már, akác!
Gyalogakác és gömbakác.
Napmeleg, lassan már nyári.
Nap, sárga sugarát hinti!
Vecsés, 2017. március 21. – Kustra Ferenc József
Nem csalódtunk benned pajkos április hava,
Lányos szeszélyeknek huncutkodó tavasza.
Már az első nap meleget nyárból hoztál,
Másnapra pedig októberrel tréfálkoztál.
Tarsolyodban hő, hó is van, kacérkodsz erővel,
És csatára kelsz betyárul a múlandó idővel.
Jövőbe szaladtál ismét egy arasznyi órát,
Majd október fizeti meg csalfaságod árát.
Orgonával illatozol, flörtölsz május bátyáddal,
Szerelmesen ölelkezel a dúsan virágzó fákkal.
Citromsárga repce ring a tágas határban,
Te vagy legkirívóbb az év-kalendáriumban.
Ma újra égből pottyan zord, hideg könnyed,
Hűvös, és kimért vagy, szív-meleged rejted.
Bősz szélel cibálod ázott fák friss, zöld ágait,
Messzire űzöd a túrázni vágyók víg álmait.
Mit hoz majd a holnap...ha te azt tudnád,
Tán pletykás nyelveddel biz el is árulnád.
Büszke szeszélyed bájjal mutogatod,
Madarakkal daloltatod hiú-hangulatod.
Lányos szeszélyeknek huncutkodó tavasza.
Már az első nap meleget nyárból hoztál,
Másnapra pedig októberrel tréfálkoztál.
Tarsolyodban hő, hó is van, kacérkodsz erővel,
És csatára kelsz betyárul a múlandó idővel.
Jövőbe szaladtál ismét egy arasznyi órát,
Majd október fizeti meg csalfaságod árát.
Orgonával illatozol, flörtölsz május bátyáddal,
Szerelmesen ölelkezel a dúsan virágzó fákkal.
Citromsárga repce ring a tágas határban,
Te vagy legkirívóbb az év-kalendáriumban.
Ma újra égből pottyan zord, hideg könnyed,
Hűvös, és kimért vagy, szív-meleged rejted.
Bősz szélel cibálod ázott fák friss, zöld ágait,
Messzire űzöd a túrázni vágyók víg álmait.
Mit hoz majd a holnap...ha te azt tudnád,
Tán pletykás nyelveddel biz el is árulnád.
Büszke szeszélyed bájjal mutogatod,
Madarakkal daloltatod hiú-hangulatod.
Múltamban vájkálás…
Hatvannyolc vagyok, régen volt minden,
De a vágyódásom él, már másom sincsen,
Él és dühöng a vágyaimról végső lemondás… már nincs sincsen….
Jézusom, elképesztő, hogy mért rohan az idő
Így én már nem várhatom, hogy majd új élmény kinő!
Merengek persze, többféle vágy bennem, de némaság kel,
Az én kérdéseimre, már csak a némaság ki felel.
*
Van bizony oly' reggel, hogy könnyben ébredek,
Igy csukott szemmel a múltamba révedek,
De eredmény nem szokott lenni, igy aztán mostan nem tévedek.
Térdeplőm nincsen, a kérdések földön térdelnek,
És tapasztalom, kelek, vágyak csendben térdelnek.
Bizony keléskor füstbe mennek álmok, tán’ mire várok?
Pedig szépek voltak a gyermekkori álmok… még vágyok.
*
Megéltem a mélységet a magasságot
Megéltem én az illúziós vágyálmot,
Megéltem az élet és idő… nagyon heves rohanásokat!
Még élek, várom a lehetetlen sok végtelent
És addig, hogy még egyszer átéljem lehetetlent…
Fájó múltam részletei még üdvözöllek titeket,
Lassan múlik el az élet, de várom a lehetetlent…
Vecsés, 2016. július 27. - Kustra Ferenc József- Írtam: az új, ’3-4 soros versszak’ fejlesztésemben. Ezt versszerkesztőben lehet megírni! Önéletrajzi írás.
Hatvannyolc vagyok, régen volt minden,
De a vágyódásom él, már másom sincsen,
Él és dühöng a vágyaimról végső lemondás… már nincs sincsen….
Jézusom, elképesztő, hogy mért rohan az idő
Így én már nem várhatom, hogy majd új élmény kinő!
Merengek persze, többféle vágy bennem, de némaság kel,
Az én kérdéseimre, már csak a némaság ki felel.
*
Van bizony oly' reggel, hogy könnyben ébredek,
Igy csukott szemmel a múltamba révedek,
De eredmény nem szokott lenni, igy aztán mostan nem tévedek.
Térdeplőm nincsen, a kérdések földön térdelnek,
És tapasztalom, kelek, vágyak csendben térdelnek.
Bizony keléskor füstbe mennek álmok, tán’ mire várok?
Pedig szépek voltak a gyermekkori álmok… még vágyok.
*
Megéltem a mélységet a magasságot
Megéltem én az illúziós vágyálmot,
Megéltem az élet és idő… nagyon heves rohanásokat!
Még élek, várom a lehetetlen sok végtelent
És addig, hogy még egyszer átéljem lehetetlent…
Fájó múltam részletei még üdvözöllek titeket,
Lassan múlik el az élet, de várom a lehetetlent…
Vecsés, 2016. július 27. - Kustra Ferenc József- Írtam: az új, ’3-4 soros versszak’ fejlesztésemben. Ezt versszerkesztőben lehet megírni! Önéletrajzi írás.
(3 soros-zárttükrös duó)
Aki megszületik, annak már ketyeg is az életórája
Nem kell ezen oly' nagyon gondolkozni, ne gyötörd magad mára…
Aki megszületik, annak már ketyeg is az életórája.
Az öregségben döbbenünk rá, hogy milyen gyors az mi időnk,
Jó lenne szabályozni, de nem engedi, pedig mérhetnönk…
Az öregségben döbbenünk rá, hogy milyen gyors az mi időnk.
*
(HIQ csokor a félhaiku-lánc elvisége alapján)
Időből
Nem fogy ki elem!
Csak gerjed.
Vezeti
Nem örök éltet.
Csak gerjed.
Szabályzás
Nincs, mert nem lehet!
Csak gerjed.
Öregség
Döbbenetes gyors!
Csak gerjed.
Mágia
Ebben gyötrődni…
Csak gerjed.
Csak ketyeg
Életóra… megy!
Csak gerjed.
Vecsés, 2023. október 9. - Kustra Ferenc József- Íródott: 3 soros-zárttükrösben és HIQ -ban.
Aki megszületik, annak már ketyeg is az életórája
Nem kell ezen oly' nagyon gondolkozni, ne gyötörd magad mára…
Aki megszületik, annak már ketyeg is az életórája.
Az öregségben döbbenünk rá, hogy milyen gyors az mi időnk,
Jó lenne szabályozni, de nem engedi, pedig mérhetnönk…
Az öregségben döbbenünk rá, hogy milyen gyors az mi időnk.
*
(HIQ csokor a félhaiku-lánc elvisége alapján)
Időből
Nem fogy ki elem!
Csak gerjed.
Vezeti
Nem örök éltet.
Csak gerjed.
Szabályzás
Nincs, mert nem lehet!
Csak gerjed.
Öregség
Döbbenetes gyors!
Csak gerjed.
Mágia
Ebben gyötrődni…
Csak gerjed.
Csak ketyeg
Életóra… megy!
Csak gerjed.
Vecsés, 2023. október 9. - Kustra Ferenc József- Íródott: 3 soros-zárttükrösben és HIQ -ban.