Idő 
Értékelés 
Értékelés Égre törőn utolsót sóhajt a nyár,
Kopár, kies tájat a szél járja át.
Lassan sétál a holdsugár az égen,
Hideg szobámból a hópihéket nézem.
Mit keres egy költő e siralmas vidéken?
Elmémben örömöt és bánatot idézek.
Bűn, nyomor, kín ez a falu, reménytelen,
Hol szegénység az úr, ott az élet esélytelen.
Szívemben hordom e lelki világot,
Nézem a felhők vonulását, s felkiáltok!
Miért taszít nyomorba az élet ennyi életet,
Miért lettünk, Istenünk! - szabadlábon védekező végzetek.
És amikor megteremtette Istenünk,
A fekete és barna népet.
Nem adott hozzá nyugalmat és békességet,
És a csillagok fénylő során védettséget.
Égre törőn sóhajt még a nyár,
Kopár, kies tájat a szél járja át.
Lassan sétál holdsugár az éjben,
S én a hideg szobámból a hópihéket nézem.
Kopár, kies tájat a szél járja át.
Lassan sétál a holdsugár az égen,
Hideg szobámból a hópihéket nézem.
Mit keres egy költő e siralmas vidéken?
Elmémben örömöt és bánatot idézek.
Bűn, nyomor, kín ez a falu, reménytelen,
Hol szegénység az úr, ott az élet esélytelen.
Szívemben hordom e lelki világot,
Nézem a felhők vonulását, s felkiáltok!
Miért taszít nyomorba az élet ennyi életet,
Miért lettünk, Istenünk! - szabadlábon védekező végzetek.
És amikor megteremtette Istenünk,
A fekete és barna népet.
Nem adott hozzá nyugalmat és békességet,
És a csillagok fénylő során védettséget.
Égre törőn sóhajt még a nyár,
Kopár, kies tájat a szél járja át.
Lassan sétál holdsugár az éjben,
S én a hideg szobámból a hópihéket nézem.
(10 szavas)
Szívem nem találja nyugalmát,
Vesztett sok létcsatát, még vívja harcát.
*
Sírás-rívás, hangos jajongás… vesznek ködbe,
Rossz ez, mint a döntőben vesztes vívó csörte.
Már alkonyodik, éj közelít, még van élet,
Bármilyen volt is sorsom, enyém ez az élet.
*
(3 soros-zárttükrös)
Nem találja nyugalmát, még vívja harcát!
Szívem fáj, szenved, vesztett sok élet csatát.
Nem találja nyugalmát, még vívja harcát!
Vecsés, 2014. január 8. – Szabadka, 2018. szeptember, 26. -Kustra Ferenc József - a verset én írtam, elé a 10 szavast és utána a 3 soros-zárttükrös –t, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit.
Szívem nem találja nyugalmát,
Vesztett sok létcsatát, még vívja harcát.
*
Sírás-rívás, hangos jajongás… vesznek ködbe,
Rossz ez, mint a döntőben vesztes vívó csörte.
Már alkonyodik, éj közelít, még van élet,
Bármilyen volt is sorsom, enyém ez az élet.
*
(3 soros-zárttükrös)
Nem találja nyugalmát, még vívja harcát!
Szívem fáj, szenved, vesztett sok élet csatát.
Nem találja nyugalmát, még vívja harcát!
Vecsés, 2014. január 8. – Szabadka, 2018. szeptember, 26. -Kustra Ferenc József - a verset én írtam, elé a 10 szavast és utána a 3 soros-zárttükrös –t, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit.
Valahol, vonat zakatol, mozdonyom füttye rikolt,
Mozdonyom nehézkesen vontatja… sok életvagont.
Hah! Megint itt van egy újabb életállomás...
Ma este pihenünk, nincs elvakult rohanás.
(„bambuszliget”: vu-csüe - 5,5,5,5 = Rímképlet: xaxa)
Lét-vonat fékez,
Itt egy állomás.
Lét-vagon terhes,
Lesz-e megnyugvás?
*
Bármit is mondhatsz, rohanvást jő a közeledő éjjel,
Kérdés, hogy a nagy ígéret előjön-e a hajnali fénnyel!
Ahogy rohanvást sötétedik, rám világít a telihold.
A fülembe altatót dalol éj, feszültségemet felold…
A rubintvörös fénysugarak, lassan, elmosódva oldódnak az éjben,
Öregen, már egyre kevesebbet látok sötétedő naplementében…
(„Vágyódás délre”: Yijiangnan - 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa)
Csodás est,
Hoz fénylő hajnalt?
Világít az ezüst Hold,
Bút felold, hint nyugalmat.
Fény éjbe’ hamvadt.
*
Ahogy sötétedik, látom a nappali szín megfakult…
Ezzel együtt a mából, holnapra lesz az örökös múlt.
Most éjjel, majd megtudom, a Hold csak nekem énekel,
A róka, meg megijed, és majd vonítva rohan el…
Álmomban és majd talán hős, daliás fűszál leszek,
Inaló rókának meg nagy, buktató gáncsot vetek…
(„Vágyódás délre”: Shiliuziling - 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
Már
Holnap múlt a ma... nem vár!
A csodát
Éld meg most, ma már!
*
Álmomban talán hegyi ösvényeken járok... bokrosak, kuszák.
Folyton botlok, el ne essek, vigyáznék... lépéseim tétovák…
Lassan, de nagyon elhamvad, a hamvasztó lobogás,
Reményteljes volt a ma, holnap vajon mitől lesz más?
Nekem világítanak… majd reggel felé a csillagok?
Életemben az ami szép volt, holnap újra felragyog?
(„(erős)vágyakozás”:Ku- xiangsi - 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
Álmomban útra kelek
Tétován,
Nehezek
Lépéseim.
Éjben merengek,
Hoz-e vajon a holnap
Reményt, fényt s
Jeleket?
*
Jól hallom, énértem szólnak csendes éji harangok?
Vagy talán rosszul hallom? Ezek halk, mennyei hangok?
Kilépek a peronra és szívbemarkoló dalokat dúdolok,
Közben meg elgondolkozok, hogy halál közel van… majd elhamvadok.
(„bambuszliget”: Zhuzchici 7,7,7,7 = Rímképlet aaxa)
Harang szól, kiért vajon?
Dallama, szívembe hatol.
Dúdolgatom: Odaát
Találkozunk valahol...
Vecsés, 2014. január 1. – Szabadka, 2018. július 12. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, alá a kínai formákat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A kínai formák címe:”Odaát valahol...”
Mozdonyom nehézkesen vontatja… sok életvagont.
Hah! Megint itt van egy újabb életállomás...
Ma este pihenünk, nincs elvakult rohanás.
(„bambuszliget”: vu-csüe - 5,5,5,5 = Rímképlet: xaxa)
Lét-vonat fékez,
Itt egy állomás.
Lét-vagon terhes,
Lesz-e megnyugvás?
*
Bármit is mondhatsz, rohanvást jő a közeledő éjjel,
Kérdés, hogy a nagy ígéret előjön-e a hajnali fénnyel!
Ahogy rohanvást sötétedik, rám világít a telihold.
A fülembe altatót dalol éj, feszültségemet felold…
A rubintvörös fénysugarak, lassan, elmosódva oldódnak az éjben,
Öregen, már egyre kevesebbet látok sötétedő naplementében…
(„Vágyódás délre”: Yijiangnan - 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa)
Csodás est,
Hoz fénylő hajnalt?
Világít az ezüst Hold,
Bút felold, hint nyugalmat.
Fény éjbe’ hamvadt.
*
Ahogy sötétedik, látom a nappali szín megfakult…
Ezzel együtt a mából, holnapra lesz az örökös múlt.
Most éjjel, majd megtudom, a Hold csak nekem énekel,
A róka, meg megijed, és majd vonítva rohan el…
Álmomban és majd talán hős, daliás fűszál leszek,
Inaló rókának meg nagy, buktató gáncsot vetek…
(„Vágyódás délre”: Shiliuziling - 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
Már
Holnap múlt a ma... nem vár!
A csodát
Éld meg most, ma már!
*
Álmomban talán hegyi ösvényeken járok... bokrosak, kuszák.
Folyton botlok, el ne essek, vigyáznék... lépéseim tétovák…
Lassan, de nagyon elhamvad, a hamvasztó lobogás,
Reményteljes volt a ma, holnap vajon mitől lesz más?
Nekem világítanak… majd reggel felé a csillagok?
Életemben az ami szép volt, holnap újra felragyog?
(„(erős)vágyakozás”:Ku- xiangsi - 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
Álmomban útra kelek
Tétován,
Nehezek
Lépéseim.
Éjben merengek,
Hoz-e vajon a holnap
Reményt, fényt s
Jeleket?
*
Jól hallom, énértem szólnak csendes éji harangok?
Vagy talán rosszul hallom? Ezek halk, mennyei hangok?
Kilépek a peronra és szívbemarkoló dalokat dúdolok,
Közben meg elgondolkozok, hogy halál közel van… majd elhamvadok.
(„bambuszliget”: Zhuzchici 7,7,7,7 = Rímképlet aaxa)
Harang szól, kiért vajon?
Dallama, szívembe hatol.
Dúdolgatom: Odaát
Találkozunk valahol...
Vecsés, 2014. január 1. – Szabadka, 2018. július 12. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, alá a kínai formákat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A kínai formák címe:”Odaát valahol...”
Honnan erednek azok az őselvek?
Folyton előttem állnak mint kőhegyek.
Százszor, bizton nem néhányszor
Üti fel fejét hogy erősnek ismernek.
Mászom, utamban áll egy szerpentin.
Vétek uralkodnom békés területein
A völgynek, nem találok nyugalmat
Az elnyomottak hamar múló könnyein.
Rang és létra, csodás szimbolika.
Az észak hegyei jobb retorika,
Mihelyst csúcsra törni akar s fog
Hálátlan harcosoknak legjobbika.
Felfelé ösvényen gyengül a növényzet.
Zöldellő színek nem borítják környéket,
Alázat hűlt helye és annak hivatott
káromlói rombolják az összképet.
Mit akarok Én, kósza vágyálmot?
Elhiszem, és vállalom a vakságot,
Átgázolok utolsó méterein a gyopárnak
S követelem a legmagasabb ábrándot.
A maradék meghátrált, egyedül állok
Hófödte magaslatról én diktálok.
Ridegség fog el nyomban, felelősség
Terhe nyom mi ellen szembeszállok.
Vezetem a hegy lakóit, fagyoskodva.
Gyáva hatalom másokat ostorozva
Őrzi saját helyét. Nem értek vele egyet,
Lelkem szól mint zászló, fentről s lobogva.
Visszaindulok a völgyekbe, a béke hív.
Domináns egyén itt nem csatát vív,
Akaratommal rendet teremtek, mely
Oly hatalmas, mint az emberi szív.
Folyton előttem állnak mint kőhegyek.
Százszor, bizton nem néhányszor
Üti fel fejét hogy erősnek ismernek.
Mászom, utamban áll egy szerpentin.
Vétek uralkodnom békés területein
A völgynek, nem találok nyugalmat
Az elnyomottak hamar múló könnyein.
Rang és létra, csodás szimbolika.
Az észak hegyei jobb retorika,
Mihelyst csúcsra törni akar s fog
Hálátlan harcosoknak legjobbika.
Felfelé ösvényen gyengül a növényzet.
Zöldellő színek nem borítják környéket,
Alázat hűlt helye és annak hivatott
káromlói rombolják az összképet.
Mit akarok Én, kósza vágyálmot?
Elhiszem, és vállalom a vakságot,
Átgázolok utolsó méterein a gyopárnak
S követelem a legmagasabb ábrándot.
A maradék meghátrált, egyedül állok
Hófödte magaslatról én diktálok.
Ridegség fog el nyomban, felelősség
Terhe nyom mi ellen szembeszállok.
Vezetem a hegy lakóit, fagyoskodva.
Gyáva hatalom másokat ostorozva
Őrzi saját helyét. Nem értek vele egyet,
Lelkem szól mint zászló, fentről s lobogva.
Visszaindulok a völgyekbe, a béke hív.
Domináns egyén itt nem csatát vív,
Akaratommal rendet teremtek, mely
Oly hatalmas, mint az emberi szív.
Gondolod, hogy testvérek a csend és sötét?
És amikor ez a kettő terül föléd
Már jogosan úgy gondolod, sőt úgy érzed
Minden a tied, nyugalmat már nem kéred?
Gally kunyhóban a pislákoló lámpa
Az ott nyugvónak lelki társa, párja.
Bujdokolónak sötét volt élete
Nem maradt csak csend és kislámpa fénye…
Vecsés, 2014. április 15. – Kustra Ferenc József – vízió. Megjelent a Cserhát Antológia kötetben.
És amikor ez a kettő terül föléd
Már jogosan úgy gondolod, sőt úgy érzed
Minden a tied, nyugalmat már nem kéred?
Gally kunyhóban a pislákoló lámpa
Az ott nyugvónak lelki társa, párja.
Bujdokolónak sötét volt élete
Nem maradt csak csend és kislámpa fénye…
Vecsés, 2014. április 15. – Kustra Ferenc József – vízió. Megjelent a Cserhát Antológia kötetben.
