Azon az estén rád gondoltam
s titokban téged vártalak,
azon az estén azt hittem hogy
nem lesz majd nálam boldogabb.

Azon az estén benned láttam
a legfényesebb csillagot,
mely a sötétből rám nevetve
egyedül énreám ragyog.

Azon az estén nem akartam
hízelgést,hazug bókokat,
csak karjaid forró ölelését,
melytől csitulnék boldogan.

Azon az estén tőled vártam
a letűnő nap sugarát,
s azon az estén tőled kaptam
az esti köd szürke fátyolát.

Azon az estén elborult minden,
eltűnt a hold,s a csillagok,
azon az estén ráébredtem,
én csak a játékod vagyok!

Ajándék ma minden perc és óra,
amit ünnepkor együtt tölthetünk,
ajándék,melyet álmainkban,
emlékeinkben mindig keresünk.

Ajándék, de sokkal több annál
mit a fenyőfa nékünk rejteget,
ajándék,mely arannyal írja
szívembe most a nevedet.

Ajándék,melyet aranyfonállal
hímezve szívünkbe kötünk,
hogy legyen mire emlékeznünk
amikor végleg elmegyünk.

Van egy macskám,neve Guszti,
Nem lehet rá haragudni.
Hatalmas,dagadt kandúr,
az utcában ő az úr.
Minden cica lány szereti,
de a szomszéd kutyája cseppet sem kedveli.
Minden reggel megkergeti,
Guszti viszont kineveti.
Somfordál óvatosan az utcán,
nagyon vagány az én macskám.
Hajnal 5-kor már éhes,
ilyenkor vagyok rá mérges.
Megissza a kis tejét,
de utána se találja a helyét.
Össze-vissza szaladgál,
szomszéd néni meg kiabál,
örülök neki,hogy hajnalban már áll a bál.
De nem bántom,hiszen nem is tehetem,
mert Gusztikámat nagyon szeretem.

Szeretlek kedvesem ezt elmondtam vagy százszor,
de olyan jó kimondani ,hogy elmondom még párszor.
Szeretlek édes és Most jól figyelj szavamra:
Esküszöm, hogy soha-SOHA nem hagylak magadra!
Szükségem van rád kicsim és tudom rám is neked,
imádom ha mellettem vagy s köszönöm, hogy
szeretsz!
Hiányzol nagyon a hangod , ahogyan nevetsz,
remélem, hogy minél hamarabb mellettem lehetsz.
Szeretnék minden percben csakis veled lenni,
érted képes vagyok, hidd el nekem, akármit megtenni!
Szeretlek és tudom jól, hogy sűrűn mondom neked,
de csak azért mondom ennyiszer, hogy soha el ne feledd.
Hiányzol cica és ha végre újra látlak,
bebizonyítom neked, hogy mennyire
IMÁDLAK!

Merre vagy?Óh !Annyira hiányzol
mint hűs fáknak a könnyű nyári zápor
mondd,merre vagy?

Kereslek,és felkutatlak bárhol
az őszi esték hűvös alkonyából
hallom hangodat.

Kutatlak!S a sápadt esti fényben
a levetkőzött őszi fák tövében
szinte láttalak.

Vártalak a néma,csupasz fák közt,
a mély álomba zuhant almafák közt
súgd meg.,merre vagy?

Eltűntél!Hiába hívlak,
de neved szívembe írtam..
Mondd?merre vagy?