Tudod e mit jelent néha
egyetlen szó,egy forró ölelés?
Tudod e mit jelent nevetni,
miközben épp a szíved tépik szét!?

Tudod e mit jelent ragyogni,
mikor eltakarják tőled a napot?
Tudod e mit jelent keresni
a borult égen egyetlen csillagot!?

Tudod e mit jelent néha
egyetlen szó ,mely emlékedben él?
Tudod e mit jelent temetni
a fájdalmat, mely szíved tépi szét.

S tudod e mit jelent néha
padlóról felállni, s újrakezdeni?
Ha nem tudod hiába próbálsz,
sosem fogsz engem megérteni!

Édes,kedves,vicces gyerek,
nálad a természet igen csak hangosan nevet.
Bohóc vagy,és igen kemény,
tréfáid száma nem is kevés.
Szeszélyes és vadóc vagy,
és nálad még olykor fagy.
Április, én ilyennek ismerlek, így szeretlek,
és bizony sokszor félre is ismerlek.

Azon az estén rád gondoltam
s titokban téged vártalak,
azon az estén azt hittem hogy
nem lesz majd nálam boldogabb.

Azon az estén benned láttam
a legfényesebb csillagot,
mely a sötétből rám nevetve
egyedül énreám ragyog.

Azon az estén nem akartam
hízelgést,hazug bókokat,
csak karjaid forró ölelését,
melytől csitulnék boldogan.

Azon az estén tőled vártam
a letűnő nap sugarát,
s azon az estén tőled kaptam
az esti köd szürke fátyolát.

Azon az estén elborult minden,
eltűnt a hold,s a csillagok,
azon az estén ráébredtem,
én csak a játékod vagyok!

Ajándék ma minden perc és óra,
amit ünnepkor együtt tölthetünk,
ajándék,melyet álmainkban,
emlékeinkben mindig keresünk.

Ajándék, de sokkal több annál
mit a fenyőfa nékünk rejteget,
ajándék,mely arannyal írja
szívembe most a nevedet.

Ajándék,melyet aranyfonállal
hímezve szívünkbe kötünk,
hogy legyen mire emlékeznünk
amikor végleg elmegyünk.

Van egy macskám,neve Guszti,
Nem lehet rá haragudni.
Hatalmas,dagadt kandúr,
az utcában ő az úr.
Minden cica lány szereti,
de a szomszéd kutyája cseppet sem kedveli.
Minden reggel megkergeti,
Guszti viszont kineveti.
Somfordál óvatosan az utcán,
nagyon vagány az én macskám.
Hajnal 5-kor már éhes,
ilyenkor vagyok rá mérges.
Megissza a kis tejét,
de utána se találja a helyét.
Össze-vissza szaladgál,
szomszéd néni meg kiabál,
örülök neki,hogy hajnalban már áll a bál.
De nem bántom,hiszen nem is tehetem,
mert Gusztikámat nagyon szeretem.