Keresd a Napot
Amikor fehér nyírfák
Zöld fenyvesek
Tavak ezüstje
Fölé kúszik a
Látóhatár szélén
És csillogásával
Ragyog a tájra.

Keresd a Holdat
A zuhanó vízcseppek
Esti csillogásában
A sötéten légies tájon
Az áttetsző ólomfehérben
A zöld árnyalatok nyálkásságában
Amint ezüst utat épít
A tó vizében.

Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc József

A naplementéről és a Holdról

Esti csend, tűri
Bíborfény elvonulást.
Csendes sötét jő.
*
Réti éj csendje,
Feloldja a susogást.
Levélzizegés.
*
Mennyei szellő
Éjjel hozza hűsűlést.
Izzadó éjjel.
*
Nappal nagy meleg.
Felhőtlen ég a katlan.
Hűvösös este.
*
Est, azúrkékre
Vált, fönt csillagfény remeg.
Aranykalász ring.
*
Táj, szomjazza fényt,
Bíbor égbolt, csak néz le.
Éjjel ideért.
*
Leereszkedő
A szürke homály, est jő.
Hold még hunyorog.
*
Telihold vonyít
Felhők meg menekülnek!
Csillagvirágzás!
*
Hold, este durvul,
Napot messzire löki.
Baglyok ébrednek.
*
Szél nagy csendjében,
Hold nézi magát tóban.
Felszín, mint tükör.
*
Ezüstköd illan,
Hajnal-napsugár villan!
Napfényes reggel.
*
Ébredő hajnal,
Fáknak árnyait festi.
Új aratás-nap.

Vecsés, 2016. december 13. – Kustra Ferenc József – íródott; eredeti Baso féle haikuban…

Poéta vagyok

Éjjeli álarcom, ha felveszem a vaksötét éjszakát
És elcsendesedve, csukott szemmel álmodok, nyáréjszakát…
Megidézem én, mint sámán, vad dobokkal a múlt vonalát.

Ha tél lenne, lángomra csendben hullna a hó,
De most jó idő van, halkan kiáltom: hahó!
*
Csak írni folyvást,
Tentával ecsetelni.
Szórakoztatás.
*
Toll szánt papíron,
Új gondolatfelhő lesz.
Odakint esik.
*
Fátyolfelhők csak
A napot takarják el.
Nem inspirálók.
*
Bárányfelhőcskék
Jó gondolatébresztők.
Karcol a lúdtoll.
*
Falba, beégnek a gyertyacsonk fények,
Amorfak a fény-árnyék jelenségek.
Kezdődő sötétben, már a betűket is böngésznem kell,
Vaksizok már, de nagyon érzem, hogy még sokat írnom kell…

Vecsés, 2015. december 16. – Kustra Ferenc József – íródott; - versben és európai stílusú haikuban…

Hold-udvar fénylik
Sápadt csillagok között-
Telt Hold-mágia.
Néma a táj alszik már,
Kong az óra napot zár.

Holdsugárban árny,
Nesztelen egy kuvik száll-
Varázslatos csend.
Szívben a vágy mocorog,
Csak a magány gomolyog.

Mosolygós a Hold,
Napnak szeme ragyog rá-
Kerekded élmény.
Fényét hinti szerteszét,
Misztérium szellemét.

Ő intézte a női lovasnapot... Lesz még ő bárónő...

Ügetve vágtatok a lovam hátán, sokak várnak már a vártán…
Én vagyok, mint gróf a környék ura, igazi, nem hamis és buja.
Vannak itt messzebbről jött grófok és grófnők, urak, nem bábok.
*
Ügetve vágtat lován a gróf, ő a környék ura.
Csodálják, a tekintete súlyt hord, parancs a szava.
Ügetve vágtat lován a gróf, ő a környék ura.
**
Az én családom a környék tulaj-ura, gazdagságom: az ezres gulya.
Grófnőm meg ügyeli a kerti földeket, dolgoztatja a cselédeket.
Velük jó kapcsolatba van, sok a munka, de mindenki eszik naponta.
*
Az ő családja gazdagsága: eme ezres gulya.
Grófnő a cselédeket dolgoztatja, sok a munka.
Az ő családja gazdagsága: eme ezres gulya.
**
Én most megyek a női lovasnapra, de itt nem lesz ok semmilyen borúra!
Míg elvoltam intézőnőm volt az irányító, egyben volt az elme-világító…
Ő a nő-poéta társam, butaságot pusztító… versek írására lázító.
*
Én gazdasági intéző vagyok, az irányító,
A poéta társa lettem, az elme világító.
Én gazdasági intéző vagyok, az irányító.
**
Már látom várakozókat… meglátott a női főbíró… ó, sikoltozásokat!
Már látom poéta-társ intézőnőmet, szerzek neki bárónői címet, késztet.
Közeledek, nő a zsivaj-lárma, lovak várnak, tapodnak, indulunk versenynapnak…
*
Főbíró sikolt, poétám vár, látom már a lármát.
Bárónői címet kapok, mert késztetem... szíve tárt.
Főbíró sikolt, poétám vár, látom már a lármát.

Vecsés, 2025. április 12. – Siófok, 2025. április 13. -Kustra Ferenc József- írtuk a női lovasnapokra tisztelettel. Én írtam a leoninust! Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta: a három soros zárttükrös versszakokat.