Következményt hordoz magában
Minden hétköznapi egyszerű tett,
S gondolat.
És bár - ha ereje megfeneklett
A hatás szekere
Tova gördül a jövőbe,
Hol a múltban elvetett mag
Kalászba szalad.

Kalászba szalad
A múltban elvetett mag,
Tova gördül a jövőbe
A hatás szekere,
És bár - ha ereje megfeneklett
A gondolat
És minden hétköznapi egyszerű tett
Következményt hordoz magában.

Rég volt már, de milyen régen
Mikor a sparhelt mellett a kis széken
Öreganyám mesélt nékem nehéz életéről,
Gyermekkoráról, s a család keservéről.

Az ablak mint egy mozivászon -
Jött a sok színeskép, ma is látom.
Fantáziám a szemébe, szívébe bújt;
Így láthattam, ami szerencsére elmúlt.

Kertünkben a diófa már száz éve ott állt;
Átutazott mégis többször ország határt.
Kétszer égett életében ez cudar nagy világ,
Mást se kívánt, csak együtt legyen a család.

Előbb német katonák vertek tanyát náluk,
Majd orosz gránáttól repedezett házuk.
A jószágot elvitték, mert a fronton enni kell,
Kis krumpli mi megmaradt, beérték ennyivel.

Volt hogy a tányérba olykor más is bekerült;
Megesett az is, hogy az éj leplével menekült.
A fél falut, mint a marhát beterelték vagonba,
Ez volt a magyarnak a béke kollektív jutalma.

Bűnösnek pecsételt emberek lettek,
A mai napig elnézést senkik sem kértek.
Hánya-vetett sorsuk ötvenben ért véget
Mikor az apám ősei telkén új házat épített.

Két szoba, s konyha- mind elfértek benne,
Három generációnak otthona lett végre.
Ki becsülettel dolgozott,szerényen élhetett,
És nem volt hogy a család napokig éhezett.

Az elődök közt voltak kik életüket adták,
Nagyanyám csendesen hordozta fájdalmát.
Örült hogy unokái most békében élhetnek,
Ha a gyomruk megéhezik kenyeret is kérhetnek.

A jóistent áldottuk, szűzanyát kértük esdekelve,
Nagyanyámmal minden este imátkoztunk térdepelve,
Hogy kegyetlen sors senkire se várjon már
Hiába van a haza a határ túloldalán.

Régen elment, fenn nyugszik csedes békességbe,
De itt lakozik bennem is, a szívem melegébe.
Egy-egy szava fülembe cseng szinte most is hallom
Hitünkben a jó isten mindnyájunkat áldjon.

(Nagyszüleim emlékére,kiket a ll.v.háború után deportáltak Csehországba munkára, mint sok annyi magyar családot a kollektív bűnösség szellemében.)

Nem kell itt semmi olyan nagyot kívánni, főleg nem nagy-dolgot.
Mindenki éljen, tegyen, és majd megkapja élettől a zsoldot.
De ettől, minden jót mindenkinek, keressétek a tűzfoltot.

Aki többre vágyik, az olyat és azért tegyen,
Akinek meg az jó, ami van, semmit ne tegyen??
Most van itt szilveszter, kis pohár, korty pezsgőt nyeljen!

Amíg megy a szekér és nem fognak vissza a kátyúk,
Addig minden rendben van, biztosan jól is csináljuk?
Szívből kívánom, ha érkezik a jövő, ne fájjuk.

Legyen az asztalotokon korhelyleves és virsli,
Éjfélkor kell ujjongani, az újévet éltetni.
Óborral, pezsgővel koccintva lépjünk az újévbe,
Csalódást elfeledve el kell jussunk egy új révbe.

Duna partján is a víz nem csak, csendben ül,
Halkan csobogva folyik, de meg is csendül?
Éjfélkor koccintsunk, pohár összecsendül.

Bizony reggelre elmúlik az ünnep varázsa.
Már csak morzsák vannak, bizony az már nem kalácska.
Felejtsd már el az elmúlt évet gyorsan és hamar!
Tizenhét csak jobb lehet? tán? nem jő halálkanyar?
Látom, hogy most is, felelőtlenül fogadkozol!
Hogy mi lesz belőle, ezzel nem is foglalkozol.
Ha baj ér, akkor először fordulj a szeretteidhez,
Közben nézz, hogy mit látsz, ha nem látsz, úgy kapj a szemeidhez!

Ha már elmúlt pezsgős éjszaka konfetti-zápora
Kel új Nap is és arannyal fest, a járda tavakra?

Vecsés, 2014. január 8. ? Kustra Ferenc József

Mindenkinek legyen jobb?

Szilveszterkor törött bottal jól elütöm a múlt labdáját
És így utánozom a múlt év levitézlett élet sztárját.
Jövőre, már lesz nekem is, lovas-pólóütőm,
Hozzá idomított lovam és a hátát ülöm.

Éjfélkor, még ez előtt a nagy változás előtt,
Elkortyolok ?harapnivaló után- kis pezsgőt?
Jövőre másképp lesz, belevágunk a munkába, új életbe...
Tegyetek így Ti is, vágjatok bele új embertörténetbe?

Velem együtt mindenkinek legyen pozitívabb élete,
A rossz sorsa nekem se és nektek se legyen a végzete!
Durranjon a pezsgő... koccintsunk a jobb jövőre,
Kívánom, hogy mindenkinek legyen jobb? jövője.

Vecsés, 2013. december 29. ? Kustra Ferenc József

Merengek, sodródom az Időben.
Hirtelen úgy tűnik -
A fogalomnak hitt
Folyam maga az Isten.

Vagy talán egy angyal
Kit megbízott e feladattal
Láthatatlan jelen legyen,
Hogy láthatatva legyen Jelen.

A jelenben, ahogy van a Most
Csupán egy villanás - szertefoszlott,
És a múltból hozott életet
Elrejti - mint időképeket.

Ő az élet , a végtelen őrzője
Mert neki van csak elég ideje
Hogy teret , anyagot tartson
Össze. Övé az erő a hatalom

És a dicsőség is, mert nélküle
Nincs tér, és anyag vetülete.
Ő maga az űrnek lelke
Ki a Mindent teremtette.

A felfoghatatlan erő
Maga a lét-idő;
Rendszert alkot a végtelenben-
Ott lakozik az Istenben.

Ha az idő nem lenne,
A világ is eltűnne.