Idő 
Értékelés 
Értékelés Süt a nap korlátok nélkül,
De már nem olyan nagy fényül,
Amihez a nyáron hozzászoktunk,
Amikor volt nyári hőség, poklunk.
Fénysugár áthatol a fák lombjai közt,
De már csak hamiskás a mosolya, füröszt
Még ugyan langymelegben és süt
Ránk, de már nem égünk, nem megsüt.
Rozsdásodó levelek közt a napsugár
Új színeket ad a lombnak, csillagsugár
A látvány, mely megfog, áthat, lenyűgöz,
Álomvilág látvány. Ő meg elidőz.
A szűrt, már csak hamiskás fény rabul ejt
Nem birok szabadulni, lassan ellejt,
Én meg nézem a rozsdás, gyűrődő leveleket,
Az azon folyton változónak látszó fényeket.
Álomvilág ez, mely oly’ ébrenlétben tart.
Csodálom természetet, nézem az avart
És az is váltakozó napfény színben látszik,
Lelkem is bolondul, még melegebbre vágyik.
A fű zöldje is mutatja… lassan múlik nyár,
Mely ezek szerint olyan volt, mint egy szekérvár,
Melyet szétver közeledő ősz, de jó ez is
És majd kihasználjuk mi… lesz a jó ebben is.
Vecsés, 2011. szeptember 24. - Kustra Ferenc József
De már nem olyan nagy fényül,
Amihez a nyáron hozzászoktunk,
Amikor volt nyári hőség, poklunk.
Fénysugár áthatol a fák lombjai közt,
De már csak hamiskás a mosolya, füröszt
Még ugyan langymelegben és süt
Ránk, de már nem égünk, nem megsüt.
Rozsdásodó levelek közt a napsugár
Új színeket ad a lombnak, csillagsugár
A látvány, mely megfog, áthat, lenyűgöz,
Álomvilág látvány. Ő meg elidőz.
A szűrt, már csak hamiskás fény rabul ejt
Nem birok szabadulni, lassan ellejt,
Én meg nézem a rozsdás, gyűrődő leveleket,
Az azon folyton változónak látszó fényeket.
Álomvilág ez, mely oly’ ébrenlétben tart.
Csodálom természetet, nézem az avart
És az is váltakozó napfény színben látszik,
Lelkem is bolondul, még melegebbre vágyik.
A fű zöldje is mutatja… lassan múlik nyár,
Mely ezek szerint olyan volt, mint egy szekérvár,
Melyet szétver közeledő ősz, de jó ez is
És majd kihasználjuk mi… lesz a jó ebben is.
Vecsés, 2011. szeptember 24. - Kustra Ferenc József
Sokszor azért, nehogy higgy a mosolyoknak,
Talán álcái a takart problémának,
Bár létezik a mosoly, ami őszinte,
Annak örülhet az ember szíve, lelke.
A hamiskás mosolyt oly' nehéz felismerni...
Szívdöglesztő mosolynak, nehéz ellenállni...
Gondolkozz! Jobb mielőbb a földre leszállni...
Vecsés, 2014. április 25. - Kustra Ferenc József
Talán álcái a takart problémának,
Bár létezik a mosoly, ami őszinte,
Annak örülhet az ember szíve, lelke.
A hamiskás mosolyt oly' nehéz felismerni...
Szívdöglesztő mosolynak, nehéz ellenállni...
Gondolkozz! Jobb mielőbb a földre leszállni...
Vecsés, 2014. április 25. - Kustra Ferenc József
Komoran támad az ősz, metszőek a színek.
Jő majd még a tél is, de a szánkó még minek?
Ősz jő és átveszi a totális hatalmat,
Átszínezi a bokrot, leveleket, fákat…
Ha leesik egy levél, az, az utolsó levéltánc…
Ha sok esik le egymás után, az már a füzértánc,
Mert a nagy hidegben majd, fáznak és lehullnak
Hideggel vívott végső harcban elhulltatnak.
A szél is kíméletlenül, folyvást fújja őket,
Szegény levélkék már nem éreznek örömöket,
Őket a nyár már nem élteti,
Földet mindannyiuk eléri.
A fakóró magára marad, egyedül didereg,
Kopaszon, sikoltva, mert nincsen már levél egyveleg.
A sároskás úton felfröccsen a zivatar.
Kihűlt, oly’ hideg sáros lé koszos… betakar.
Már csak röpke sóhajtás a nyár.
Táncos belépésre az ősz vár…
Már hajnali ködben ébredve kel a lélek,
Aranyló, őszi levél halom… ez már tények.
Még a szél rezegtetett levelek néznek merengőn,
Hogy majd mikor, hogyan érnek földet, együtt, kerengőn.
Mindezen azért ne csüggedjünk, az ősz színesen szép,
Mi meg csak ámulva nézzük olyan, mint egy álomkép.
A színesen pirosló, viharos ősz mosolyában
Sóhajtás lesz a szóból, én pihenek nyoszolyában.
A nyár még küzd, birkózik, nem adja egykönnyen magát
Hűvös őszi uralommal, nem veszejti önmagát…
Én még lefekszek a földre őszies ég alatt…
Nyoszolyám; lehullott levelek… derekam alatt.
Vecsés, 2012. november 5. - Kustra Ferenc József
Jő majd még a tél is, de a szánkó még minek?
Ősz jő és átveszi a totális hatalmat,
Átszínezi a bokrot, leveleket, fákat…
Ha leesik egy levél, az, az utolsó levéltánc…
Ha sok esik le egymás után, az már a füzértánc,
Mert a nagy hidegben majd, fáznak és lehullnak
Hideggel vívott végső harcban elhulltatnak.
A szél is kíméletlenül, folyvást fújja őket,
Szegény levélkék már nem éreznek örömöket,
Őket a nyár már nem élteti,
Földet mindannyiuk eléri.
A fakóró magára marad, egyedül didereg,
Kopaszon, sikoltva, mert nincsen már levél egyveleg.
A sároskás úton felfröccsen a zivatar.
Kihűlt, oly’ hideg sáros lé koszos… betakar.
Már csak röpke sóhajtás a nyár.
Táncos belépésre az ősz vár…
Már hajnali ködben ébredve kel a lélek,
Aranyló, őszi levél halom… ez már tények.
Még a szél rezegtetett levelek néznek merengőn,
Hogy majd mikor, hogyan érnek földet, együtt, kerengőn.
Mindezen azért ne csüggedjünk, az ősz színesen szép,
Mi meg csak ámulva nézzük olyan, mint egy álomkép.
A színesen pirosló, viharos ősz mosolyában
Sóhajtás lesz a szóból, én pihenek nyoszolyában.
A nyár még küzd, birkózik, nem adja egykönnyen magát
Hűvös őszi uralommal, nem veszejti önmagát…
Én még lefekszek a földre őszies ég alatt…
Nyoszolyám; lehullott levelek… derekam alatt.
Vecsés, 2012. november 5. - Kustra Ferenc József
Hétköznapi pszichológia…
Fintor arcomon,
Nem jól értem világot?
Lét egy nagy katyvasz!
Finomság? Arc nincs!
Nem jól értem világot?
Élet egy katyvasz!
Finom mosoly sincs!
Nem jól értem világot?
Életem katyvasz!
Világ csak lődöz.
Nem jól értem világot?
Élet nagy katyvasz!
Torz a mosolyom…
Nem jól értem világot?
Látomás? Katyvasz!
Vasárnap: lőnek!
Nem jól értem világot?
Aknácska! Katyvasz!
Forrón süt a nap.
Nem jól értem világot?
A hőség katyvasz!
Próba-szerencse?
Nem jól értem világot?
Legyőzet katyvasz?
Nőnap: liliom?
Nem jól értem világot?
Köszöntés… katyvasz?
Fénylő szeretet…
Nem jól értem világot?
Szeretet katyvasz?
Angyal is leszáll!
Nem jól értem világot?
Érthető… katyvasz?
Lesz feltámadás?
Nem jól értem világot?
Új lét, új katyvasz?
Vecsés, 2024. augusztus 1. – Kustra Ferenc József- íródott: életismertető senrjú csokorban!
Fintor arcomon,
Nem jól értem világot?
Lét egy nagy katyvasz!
Finomság? Arc nincs!
Nem jól értem világot?
Élet egy katyvasz!
Finom mosoly sincs!
Nem jól értem világot?
Életem katyvasz!
Világ csak lődöz.
Nem jól értem világot?
Élet nagy katyvasz!
Torz a mosolyom…
Nem jól értem világot?
Látomás? Katyvasz!
Vasárnap: lőnek!
Nem jól értem világot?
Aknácska! Katyvasz!
Forrón süt a nap.
Nem jól értem világot?
A hőség katyvasz!
Próba-szerencse?
Nem jól értem világot?
Legyőzet katyvasz?
Nőnap: liliom?
Nem jól értem világot?
Köszöntés… katyvasz?
Fénylő szeretet…
Nem jól értem világot?
Szeretet katyvasz?
Angyal is leszáll!
Nem jól értem világot?
Érthető… katyvasz?
Lesz feltámadás?
Nem jól értem világot?
Új lét, új katyvasz?
Vecsés, 2024. augusztus 1. – Kustra Ferenc József- íródott: életismertető senrjú csokorban!
Hétköznapi pszichológia…
Csendben gondolkodok,
Érted halok,
Addig élő vagyok.
Ihletadóm vagy,
Ezen túl vagy?
Elvagy?
Megvagy?
*
Már nem fáj,
Nem muszáj.
Álomtáj.
Mért mentél el?
Hova mentél el?
Lenéztél,
Letértél.
*
Leírnám holnapot,
Törölném mai napot.
Levetettél,
Hagytál faképnél…
Mondd, szerettél?
Rúgkapáltál,
Kicsináltál…
*
Most bolond vagyok,
Szétrobbanok…
Nem szárnyalok,
Nincsenek válaszok.
Csak imádkozok.
Magány beütött,
Vagányan kiütött…
*
Untad mosolyom?
Szerelmetes harcom?
Lelkem most bezártam,
Nem erre vágytam…
Egyedül kóválygok,
Iszok,
Sóvárgok!
*
Már nincs az él’ tem,
Ettől féltem.
Kettőnket védtem,
Jó lesz véltem…
Önrészvétem.
Megéltem,
Elmeséltem…
Vecsés, 2015. február 1. - Kustra Ferenc József – íródott a múlt’ szerelemről, septolet csokorban… önéletrajzi írásként, mert elhagyattam.
Csendben gondolkodok,
Érted halok,
Addig élő vagyok.
Ihletadóm vagy,
Ezen túl vagy?
Elvagy?
Megvagy?
*
Már nem fáj,
Nem muszáj.
Álomtáj.
Mért mentél el?
Hova mentél el?
Lenéztél,
Letértél.
*
Leírnám holnapot,
Törölném mai napot.
Levetettél,
Hagytál faképnél…
Mondd, szerettél?
Rúgkapáltál,
Kicsináltál…
*
Most bolond vagyok,
Szétrobbanok…
Nem szárnyalok,
Nincsenek válaszok.
Csak imádkozok.
Magány beütött,
Vagányan kiütött…
*
Untad mosolyom?
Szerelmetes harcom?
Lelkem most bezártam,
Nem erre vágytam…
Egyedül kóválygok,
Iszok,
Sóvárgok!
*
Már nincs az él’ tem,
Ettől féltem.
Kettőnket védtem,
Jó lesz véltem…
Önrészvétem.
Megéltem,
Elmeséltem…
Vecsés, 2015. február 1. - Kustra Ferenc József – íródott a múlt’ szerelemről, septolet csokorban… önéletrajzi írásként, mert elhagyattam.
