Idő 
Értékelés 
Értékelés Megy a felhívásom…
(3 soros-zárttükrös)
Hah! Hogy én a szerető emberiséget mennyire akarom…
Mindennap meditálok ezen és így telik majd' minden napom…
Hah! Hogy én a szerető emberiséget mennyire akarom.
*
Így aztán egyedül vagyok, tollamból kisercenget a magány,
Pedig én keresem az együttműködést, mint utcai vagány…
Így aztán egyedül vagyok, tollamból kisercenget a magány.
Szavak és a mondatok hiába töltik ki a soraimat,
Az emberek bizony olyanok, nem fogadják indokaimat...
Az igazság, hogy az életvonatok jönnek vagy mennek,
Vannak többen, amik engemet kanyarban is előznek,
És bizony látni, hogy ott régi mulatságok tetőznek.
Most az újévben emberek régi utakon előznek?
(3 soros-zárttükrös)
Itt az újév is és vajon minden megy tovább a régiben?
Jobb híján kutakodunk mindannyian a rongyos fecniben?
Itt az újév is és vajon minden megy tovább a régiben?
*
(Septolet)
Csak együttműködni!
Egymásra nézni…
Nevetve ökörködni…
Emberi faj!
Minek nektek baj?
Inkább szeretve;
Együttműködve…
*
Hol vagytok Ti régi játszótársak, kik még velem gondolkoztok?
Az emberiség sok-sok baján ezzel és együtt javíthattok!
(Anaforás, belső rímes, önrímes)
Várhatjuk a kegyelmet, de idő mutatja, hogy úgysem jön el.
Várhatjuk a kegyelmet, talán nem érdemeljük, úgysem jön el…
Várhatjuk a kegyelmet, bízzunk még tovább… talán később jön el?
Mondja nekünk a dal is; „szeressük egymást gyerekek…”
Én meg szeretném, hogy szeretetteljesek legyetek…
Vecsés, 2019. december 23. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
(3 soros-zárttükrös)
Hah! Hogy én a szerető emberiséget mennyire akarom…
Mindennap meditálok ezen és így telik majd' minden napom…
Hah! Hogy én a szerető emberiséget mennyire akarom.
*
Így aztán egyedül vagyok, tollamból kisercenget a magány,
Pedig én keresem az együttműködést, mint utcai vagány…
Így aztán egyedül vagyok, tollamból kisercenget a magány.
Szavak és a mondatok hiába töltik ki a soraimat,
Az emberek bizony olyanok, nem fogadják indokaimat...
Az igazság, hogy az életvonatok jönnek vagy mennek,
Vannak többen, amik engemet kanyarban is előznek,
És bizony látni, hogy ott régi mulatságok tetőznek.
Most az újévben emberek régi utakon előznek?
(3 soros-zárttükrös)
Itt az újév is és vajon minden megy tovább a régiben?
Jobb híján kutakodunk mindannyian a rongyos fecniben?
Itt az újév is és vajon minden megy tovább a régiben?
*
(Septolet)
Csak együttműködni!
Egymásra nézni…
Nevetve ökörködni…
Emberi faj!
Minek nektek baj?
Inkább szeretve;
Együttműködve…
*
Hol vagytok Ti régi játszótársak, kik még velem gondolkoztok?
Az emberiség sok-sok baján ezzel és együtt javíthattok!
(Anaforás, belső rímes, önrímes)
Várhatjuk a kegyelmet, de idő mutatja, hogy úgysem jön el.
Várhatjuk a kegyelmet, talán nem érdemeljük, úgysem jön el…
Várhatjuk a kegyelmet, bízzunk még tovább… talán később jön el?
Mondja nekünk a dal is; „szeressük egymást gyerekek…”
Én meg szeretném, hogy szeretetteljesek legyetek…
Vecsés, 2019. december 23. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
Mesél a poéta…
(3 soros-zárttükrös)
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom,
Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom…
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom.
*
Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam,
Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam.
Biz’ tragikus, ha siratni kell az elveszett életünket,
És tovább, szomorúan sajnálni már nem lévő létünket…
(10 szavas)
Éjjel jönnek a gondolatok...
Alszik a város, virrasztanak a boldogtalanok...
*
(Haiku)
Fájdalom oka,
A tükör nem hazudik!
Őszinte tükör!
(apeva)
Fáj
A sors!
Csak ámít!
Tükröm igaz,
Mutassa valót!
*
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja,
A sok-sok szó meg elkószált, hogy a nedves arcom bejárja…
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja.
*
Sokszor már a bánat rögzült, mint természetes,
Most visszagondolva, ez már emlékezetes,
A tollam meg én... mi híresztelhetjük magunkról,
Hogy kivettük a részünket a sok versírásból
Nem sírok... fájó érzésekről írok,
Toronyóra négyszer kong... immár pislogok...
Lelkemen bánat ül, nem sírok... írok!
Falióra négyet üt, pislogok...
*
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
És akkor már nem reklamálhatunk a tükörnél…
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
*
Álnok tükörkép,
Mindig igazat susog.
Magány, fojtogat…
Nézz
Bele!
Láthatod
Az igazat,
Nem álca mester.
*
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
Szemben a falon, a nagy-tükörben, meg is láttam magamat…
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
*
Minek is meséljek én tovább, ha gondolatok úgyis tobzódnak,
Az élet, itt is megy tovább, írni kell jó sokat a poétának.
A sivatagban is a lábnyomot messzire hordja a szél,
Úgy itt sincs már, amiről érdekesen a poéta beszél.
Míg késztetést érzek, írok-mesélek nektek,
Fájdalomról, örömről... velem sírjatok... örüljetek.
*
Képzelet indul,
Tollpercegtetés is kezd…
Jobb lesz, ha írok!
Hajt
Érzés,
Írnom kell!
Gondolatom
Papírra vettem.
*
(10 szavas)
Mécsesem lángja, még nagyon bírja,
Így aztán tollam… papírt kaparja.
Vecsés, 2017. december 29. – Szabadka, 2018. november 4. – Kustra Ferenc József – Az alapokat és az utolsó tízszavas én írtam. Az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Nem sírok, csak írok.
(3 soros-zárttükrös)
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom,
Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom…
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom.
*
Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam,
Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam.
Biz’ tragikus, ha siratni kell az elveszett életünket,
És tovább, szomorúan sajnálni már nem lévő létünket…
(10 szavas)
Éjjel jönnek a gondolatok...
Alszik a város, virrasztanak a boldogtalanok...
*
(Haiku)
Fájdalom oka,
A tükör nem hazudik!
Őszinte tükör!
(apeva)
Fáj
A sors!
Csak ámít!
Tükröm igaz,
Mutassa valót!
*
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja,
A sok-sok szó meg elkószált, hogy a nedves arcom bejárja…
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja.
*
Sokszor már a bánat rögzült, mint természetes,
Most visszagondolva, ez már emlékezetes,
A tollam meg én... mi híresztelhetjük magunkról,
Hogy kivettük a részünket a sok versírásból
Nem sírok... fájó érzésekről írok,
Toronyóra négyszer kong... immár pislogok...
Lelkemen bánat ül, nem sírok... írok!
Falióra négyet üt, pislogok...
*
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
És akkor már nem reklamálhatunk a tükörnél…
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
*
Álnok tükörkép,
Mindig igazat susog.
Magány, fojtogat…
Nézz
Bele!
Láthatod
Az igazat,
Nem álca mester.
*
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
Szemben a falon, a nagy-tükörben, meg is láttam magamat…
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
*
Minek is meséljek én tovább, ha gondolatok úgyis tobzódnak,
Az élet, itt is megy tovább, írni kell jó sokat a poétának.
A sivatagban is a lábnyomot messzire hordja a szél,
Úgy itt sincs már, amiről érdekesen a poéta beszél.
Míg késztetést érzek, írok-mesélek nektek,
Fájdalomról, örömről... velem sírjatok... örüljetek.
*
Képzelet indul,
Tollpercegtetés is kezd…
Jobb lesz, ha írok!
Hajt
Érzés,
Írnom kell!
Gondolatom
Papírra vettem.
*
(10 szavas)
Mécsesem lángja, még nagyon bírja,
Így aztán tollam… papírt kaparja.
Vecsés, 2017. december 29. – Szabadka, 2018. november 4. – Kustra Ferenc József – Az alapokat és az utolsó tízszavas én írtam. Az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Nem sírok, csak írok.
Nem mese szinten…
Az élet szépséges…
Fölmerülhet probléma
És a sok rossz, nem óda…
Az élet, nagy csoda…
Van, kinek lesz hosszú lét,
Kerülje… az betegségét.
Az élet egyszeri…
Boldognak lenni, a mát megélni,
Mit élet kínál és túlélni.
***
Szép az élet, szeresd!
Van, hogy fájdalmat okoz,
Ám boldogságot is hoz.
Élni érdemes! Élj!
Ragadd meg a pillanatot,
Éld meg hát a boldogságot!
Egy életed van, óvd!
Ne tékozold el, ne légy kevély,
Élj okosan, nincs még egy esély!
Vecsés, 2018. szeptember 8. – Szabadka, 2018. október 16. – Kustra Ferenc József – az első 9 sorost én írtam, míg a másodikat –sedoka- filozófia alapján, „más szemszögből”- szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit, aminek a címe: Az élet nem mese...
Az élet szépséges…
Fölmerülhet probléma
És a sok rossz, nem óda…
Az élet, nagy csoda…
Van, kinek lesz hosszú lét,
Kerülje… az betegségét.
Az élet egyszeri…
Boldognak lenni, a mát megélni,
Mit élet kínál és túlélni.
***
Szép az élet, szeresd!
Van, hogy fájdalmat okoz,
Ám boldogságot is hoz.
Élni érdemes! Élj!
Ragadd meg a pillanatot,
Éld meg hát a boldogságot!
Egy életed van, óvd!
Ne tékozold el, ne légy kevély,
Élj okosan, nincs még egy esély!
Vecsés, 2018. szeptember 8. – Szabadka, 2018. október 16. – Kustra Ferenc József – az első 9 sorost én írtam, míg a másodikat –sedoka- filozófia alapján, „más szemszögből”- szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit, aminek a címe: Az élet nem mese...
Istenem, hogy kellene megszabadulnom a generált reménytől, ez egy csaló!
Ő a megtestesült ellenségem, ámítóm, hitegetőm! Ő a porba sújtó…
Istenem, hogy kellene megszabadulnom a generált reménytől, ez egy csaló!
*
(Senrjon)
Már elmúlt hetven éve,
Hogy hithűn reménykedek! Minek?
Ő csak mosolyog…
*
(Bapeva)
Hazug
A remény,
De lesz ez még
Akár rosszabb is!
Fogadalmam mindig
Van! Óhajtom, végre már
Én járjak jól, idő eljött!
Ó, legalább egy gyertyafényt ha,
Mutatnál, de a pokolba lelöksz.
Jól kihasználod, szerető lelkemet...
*
Közel van már, így félek, hogy a szemfedőm sem tud megóvni tőled,
Mert nem fogsz elengedni, ilyen, vagy mint: hitegető ő felséged.
Hiába látod, hogy sok nagy könnycseppemet elpazarolom.
Hiába van, hogy a reményem marad, de közben elsírom…
*
(Apeva)
A
Remény,
Maga csőd!
Örök Uram
És parancsolóm!
*
(10 szavas duó)
Szívem esdik, remegve sokszor szárnyal,
De mindig lemaradok egy árnnyal…
Sokszor fölsejlik, hogy na, most!
De lemaradok… mondom az átkozóst.
Vecsés, 2021. március 18. – Kustra Ferenc József– íródott: Alloiostrofikus versformában.
Ő a megtestesült ellenségem, ámítóm, hitegetőm! Ő a porba sújtó…
Istenem, hogy kellene megszabadulnom a generált reménytől, ez egy csaló!
*
(Senrjon)
Már elmúlt hetven éve,
Hogy hithűn reménykedek! Minek?
Ő csak mosolyog…
*
(Bapeva)
Hazug
A remény,
De lesz ez még
Akár rosszabb is!
Fogadalmam mindig
Van! Óhajtom, végre már
Én járjak jól, idő eljött!
Ó, legalább egy gyertyafényt ha,
Mutatnál, de a pokolba lelöksz.
Jól kihasználod, szerető lelkemet...
*
Közel van már, így félek, hogy a szemfedőm sem tud megóvni tőled,
Mert nem fogsz elengedni, ilyen, vagy mint: hitegető ő felséged.
Hiába látod, hogy sok nagy könnycseppemet elpazarolom.
Hiába van, hogy a reményem marad, de közben elsírom…
*
(Apeva)
A
Remény,
Maga csőd!
Örök Uram
És parancsolóm!
*
(10 szavas duó)
Szívem esdik, remegve sokszor szárnyal,
De mindig lemaradok egy árnnyal…
Sokszor fölsejlik, hogy na, most!
De lemaradok… mondom az átkozóst.
Vecsés, 2021. március 18. – Kustra Ferenc József– íródott: Alloiostrofikus versformában.
Könnyeink, ha nagy orgiát ülnek,
A kísérőhang, nem jó a fülnek!
Baj, ha valamit zokogva kell elsiratni,
De ha zokogónak nincs oka, ő oktondi.
Csillagok betakarnak a horizonton át,
De könnyek, csak tovább folytatják az orgiát?
Elég legyen, hagyjátok abba, ez meg minek?
A sírást közvetítitek, miért és kinek?
Könnypatak, immáron apadjon el,
Nevetés, már reggel ébredjen fel.
Kacagjon inkább… sírás és a bánatos szó,
Egereket itatni, minek… mire való?
Nézd a dolgot inkább a jó oldaláról,
Élvezd inkább, az öröm kábulatából.
Nevess, fájjon csak nagyon a rekeszizmod,
Örülj, mert ettől aztán nem lesz tumorod…
Vecsés, 2015. január 31. - Kustra Ferenc József
A kísérőhang, nem jó a fülnek!
Baj, ha valamit zokogva kell elsiratni,
De ha zokogónak nincs oka, ő oktondi.
Csillagok betakarnak a horizonton át,
De könnyek, csak tovább folytatják az orgiát?
Elég legyen, hagyjátok abba, ez meg minek?
A sírást közvetítitek, miért és kinek?
Könnypatak, immáron apadjon el,
Nevetés, már reggel ébredjen fel.
Kacagjon inkább… sírás és a bánatos szó,
Egereket itatni, minek… mire való?
Nézd a dolgot inkább a jó oldaláról,
Élvezd inkább, az öröm kábulatából.
Nevess, fájjon csak nagyon a rekeszizmod,
Örülj, mert ettől aztán nem lesz tumorod…
Vecsés, 2015. január 31. - Kustra Ferenc József
