Neked csak játék. Kaland volna,
de nekem forró szerelem,
téged egy percre elvarázsol,
s aztán tovatűnsz hirtelen.

Csak egy szunnyadó, izzó szikra,
amely lángra gyújt hirtelen,
tüzével mindent összeéget,
s aztán kialszik teljesen.

Neked csak kaland lenne úgyis.
Csak egy a számtalan közül.
Nem érdekel, hogy összetörsz e,
s szememben bánat könnye ül.

Hiába hullna ezüstös cseppje
gyöngyözve végig arcomon,
észre sem vennéd, bárhogy fájna.
Szívedben nincsen irgalom.

Hagyj engem végre megcsitulni.
Menj el! Nem kell a szánalom!
Jön majd más, aki tiszta szívből
szeret, ahogyan akarom.

Embernek maradni e bűnös világban
néha már annyira nehéz,
mint megragasztani egy cserép dísztárgyat,
amely már porlik szerteszét.
Mintha süket füleknek szólnál!
Bármilyen hangos a beszéd,
nem sérti fülét. Meg sem hallja,
bármilyen szépen beszélsz.
Embernek lenni érző szívvel,
amikor nincs már remény,
s kétségbe esve vigaszra várni,
ne tudd meg, milyen nehéz.
Mégis: próbálj meg ember maradni!
Ne állj be azok közé,
kikben lassan már több az állat
ma. Mint az emberi erény.
Te csak menj tovább emelt fővel,
s mutasd az utat. Ne félj!
Mindig lesz, aki úgy követ majd,
Akár az árnyék a fényt.

Kard nélkül győz szerelem!
Ámor a kis hamis, nyilazik!
Immár nyáladzok!
*
Kard nélküli szerelem?
Mi legyen, menjek körorvoshoz?
Nyáladzás, plusz nyíl…
*
Kardot én azért hordom,
Mint középkoriak… hátha kell!
Mily’ kellemes nyíl.
*
Kard legyen kéznél, lehet,
Hogy váratlan szükség merül föl!
Nyáltól nem rozsdás.
*
Kard velem, nő meg sehol.
Úgy vélem, Ámor kapjon taslit.
Kard, kisubickolt…
*
Kard nálam… nyíl eltalált!
Nyílász szervezzen új randevút!
Karddal csatába…

Vecsés, 2020. november 18. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás senrjon csokorban –ban.

avagy asztaltól az ágyig…

Kedveském, csillagom Laura!
Vágyam úgy kerget... egész nap ma!
Kerüljünk közelebb…
Talán… legközelebb?
Vágyom közelségedet, még ma!

Majd ágyhoz megyünk,
De előbb együnk,
Korgó bendővel ne legyünk.
*

Kedveském, csillagom, pezsegve
Menjünk asztalhoz… én remegve.
Kanalat leejtem,
Kenyérhéjat eszem.
Nem bírok magammal… epedve!

Enyelgésből nem kérek,
Míg itt az étek,
Maradékot hagyni vétek.
*

Ha már belaktunk, menjünk ágyhoz,
Ott nem kell szólnunk senki máshoz…
Emésztünk, dédelgünk,
Testet kényeztetünk…
Meglásd… Ez sok jó a csókokhoz!

Gyomromat kínozzák a falatok,
Emésztésbe belehalok…
Inkább megyek és szunnyadok.

Vecsés, 2023. január 21. – Pápa, 2023. május 4. – Kustra Ferenc József - íródott: rom. LIMERIK csokorban, ami az én munkám. A 3 soros 10 szavasok, szerző-, és poéta társam Nagyné Vida Renáta munkája.

Boldogságot ringatnak a hullámok,
Fölöttük testesülnek meg az álmok.
A levegőben harsog a fecskeszó,
Hogy ez csökkenő, bizony, nagyon nem jó!

A nyár vad-meleg hevében forrón-égetőn hallik a csend,
A partok között vitorlások suhannak. Mind szélért esend.
Déli parton vagyunk, szemben a hegyek sötét sziluettje,
Vonulatukon szinte remegőnek látszik a nap kérge…

Most indul el Tihany felé egy dugig rakott teherkomp,
Utasok integetnek, távolodnak, majd lesz: vissza-komp.
Mesésen sima a víztükör, fenyegető felhőzet nem látszik,
Gólyák húznak a nádas felé, öten: éhes a csapat, úgy látszik.

Többen is egyszerre jöttünk rá, itt az ebédidő, menjünk,
Aztán majd gyerekekkel utána strandolunk! Hát üdülünk…

Vecsés, 2015. július 20. – Kustra Ferenc József