Senrjú stílusú Tankában írta meg a szerzőpáros…
Gabonamezők
Lágy illata terjed szét!
Szél-zene suhog.
A motorja csak berreg,
Búza alatta serceg.
*
Kalászos búza,
Napernyő kéne, de nincs!
Napsütés, élet.
Számos kalász felrepked,
Az árokban megreked.
*
Szökkenő száron
Kalász, jó nagy magokkal.
Nagy búzatábla.
A füst fölötte lebeg,
Piros teste megremeg.
*
Nyár, csak úgy szárnyal,
Élvezi az aratást.
Táj, búzamezős.
Hol a felmentő sereg?
Kéne egy erős zsineg!
*
Marokszedők is
Izzadnak és fáradtak.
Idénymunka-hős.
A bajt nem előzi meg,
Húz le a nagy súlytömeg.
*
A marokszedő
Öreganyó ücsörög!
Farkas éhes volt…
Vezetője kesereg,
Eltorzítja a méreg.
*
Cséplőgép eszik,
Kalászokból, mag pereg.
Friss kenyér illat.
Egyáltalán nem részeg,
Termetileg csak délceg.
*
Langymeleg este,
Nyugtázza, bő aratást.
Sok szalmakazal.
A segítség a lényeg,
Arra senki nem lézeng.
*
Szántás és vetés,
Aratás, munka csúcsa.
Szúrós tarlócsonk.
Fejében ötlet dereng,
Mellette kötél fetreng.
*
A learatott mezőn.
Kismadár gubbaszt.
Kihalt lett minden.
Már a fa törzsén feszeng,
A két erő jól verseng.
*
Legelő is tar,
Vetés szikkad, kiszárad.
Nincs éltető víz.
Csikorgástól a föld reng,
Fáradtan, panasza zeng.
*
Fa, búzatáblán.
Körülötte már tarló…
Kismadár, megnőtt.
Kiszabadulva örvend,
Visszaáll a régi rend.
Vecsés- Budapest, 2016. június 14. – Kustra Ferenc József - A senrjúkat én írtam, alá a tanka-verset, szerző- és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Aratógép”
Gabonamezők
Lágy illata terjed szét!
Szél-zene suhog.
A motorja csak berreg,
Búza alatta serceg.
*
Kalászos búza,
Napernyő kéne, de nincs!
Napsütés, élet.
Számos kalász felrepked,
Az árokban megreked.
*
Szökkenő száron
Kalász, jó nagy magokkal.
Nagy búzatábla.
A füst fölötte lebeg,
Piros teste megremeg.
*
Nyár, csak úgy szárnyal,
Élvezi az aratást.
Táj, búzamezős.
Hol a felmentő sereg?
Kéne egy erős zsineg!
*
Marokszedők is
Izzadnak és fáradtak.
Idénymunka-hős.
A bajt nem előzi meg,
Húz le a nagy súlytömeg.
*
A marokszedő
Öreganyó ücsörög!
Farkas éhes volt…
Vezetője kesereg,
Eltorzítja a méreg.
*
Cséplőgép eszik,
Kalászokból, mag pereg.
Friss kenyér illat.
Egyáltalán nem részeg,
Termetileg csak délceg.
*
Langymeleg este,
Nyugtázza, bő aratást.
Sok szalmakazal.
A segítség a lényeg,
Arra senki nem lézeng.
*
Szántás és vetés,
Aratás, munka csúcsa.
Szúrós tarlócsonk.
Fejében ötlet dereng,
Mellette kötél fetreng.
*
A learatott mezőn.
Kismadár gubbaszt.
Kihalt lett minden.
Már a fa törzsén feszeng,
A két erő jól verseng.
*
Legelő is tar,
Vetés szikkad, kiszárad.
Nincs éltető víz.
Csikorgástól a föld reng,
Fáradtan, panasza zeng.
*
Fa, búzatáblán.
Körülötte már tarló…
Kismadár, megnőtt.
Kiszabadulva örvend,
Visszaáll a régi rend.
Vecsés- Budapest, 2016. június 14. – Kustra Ferenc József - A senrjúkat én írtam, alá a tanka-verset, szerző- és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Aratógép”
Búzakalászok
Már tele. Meghajolnak.
Aratásidő.
*
Zöld hegyek alatt,
Sárgás gabonamezők…
Aratáskezdés.
*
Búzatáblák már
Sárgulnak, jön aratás.
Nagy hozamremény.
*
Eljött az aratás idő, búzaföldet a nyár aszal...
Kaszások örülnek, segítség: messze zeng a munkadal…
Az életcsónak ring a búzaföld lágy hullámain,
Marokszedők mennek hátul a kaszások nyomain…
*
Meleg, langy szellő
Leng az aratók felett.
Tarló is forró.
*
Nehéz a munka,
De aratók dolgoznak.
Nótára telik…
*
Marokszedő és
Kaszás szenved melegtől.
Szúrós a tarló.
*
Lesz itt kenyér, bőven lesz rá finom zsír is,
Lesz bizony, paprika és paradicsom is.
Eszünk majd hozzá sok és finom erős fokhagymát,
Ezzel is erősítsük az öreg erek falát.
*
Búzalisztnek a
Használata sokféle.
Főként, pék süti.
*
Aratóknak délre az asszonyok hozzák a frissen főtt ebédet.
Délben, jár nekik a két óra pihenés, aztán munkába léphet.
Hajnaltól késő alkonyatig szól a munkaidő,
Lazsálni nem lehet, nehogy közben meg essen eső.
*
Délidőben, oly’
Tüzes a búzatábla.
Nap, nem kíméli.
*
Aratóknak kell,
Kétórányi pihenés.
Van, ki alszik is!
*
Marokszedő asszonyok, egész nap folyvást hajlonganak,
Estére már mindannyian fájlalják a derekakat.
Majd a lisztből meg, ők fogják sütni a finomságokat!
*
Arany napsugár
Érlelte búzaszemek.
Jó kenyéralap.
*
Asztag mosolyog,
Közelg’ kenyér ünnepe.
Mezítláb, tarlón.
*
Finom kenyér lesz…
Sikeres volt aratás.
Templomi áldás
*
Estére tarló
Vörös napot elnyelte.
Aratás vége!
Vecsés, 2017. május 29. – Kustra Ferenc József – versben, haikuban és senrjúban írva.
Már tele. Meghajolnak.
Aratásidő.
*
Zöld hegyek alatt,
Sárgás gabonamezők…
Aratáskezdés.
*
Búzatáblák már
Sárgulnak, jön aratás.
Nagy hozamremény.
*
Eljött az aratás idő, búzaföldet a nyár aszal...
Kaszások örülnek, segítség: messze zeng a munkadal…
Az életcsónak ring a búzaföld lágy hullámain,
Marokszedők mennek hátul a kaszások nyomain…
*
Meleg, langy szellő
Leng az aratók felett.
Tarló is forró.
*
Nehéz a munka,
De aratók dolgoznak.
Nótára telik…
*
Marokszedő és
Kaszás szenved melegtől.
Szúrós a tarló.
*
Lesz itt kenyér, bőven lesz rá finom zsír is,
Lesz bizony, paprika és paradicsom is.
Eszünk majd hozzá sok és finom erős fokhagymát,
Ezzel is erősítsük az öreg erek falát.
*
Búzalisztnek a
Használata sokféle.
Főként, pék süti.
*
Aratóknak délre az asszonyok hozzák a frissen főtt ebédet.
Délben, jár nekik a két óra pihenés, aztán munkába léphet.
Hajnaltól késő alkonyatig szól a munkaidő,
Lazsálni nem lehet, nehogy közben meg essen eső.
*
Délidőben, oly’
Tüzes a búzatábla.
Nap, nem kíméli.
*
Aratóknak kell,
Kétórányi pihenés.
Van, ki alszik is!
*
Marokszedő asszonyok, egész nap folyvást hajlonganak,
Estére már mindannyian fájlalják a derekakat.
Majd a lisztből meg, ők fogják sütni a finomságokat!
*
Arany napsugár
Érlelte búzaszemek.
Jó kenyéralap.
*
Asztag mosolyog,
Közelg’ kenyér ünnepe.
Mezítláb, tarlón.
*
Finom kenyér lesz…
Sikeres volt aratás.
Templomi áldás
*
Estére tarló
Vörös napot elnyelte.
Aratás vége!
Vecsés, 2017. május 29. – Kustra Ferenc József – versben, haikuban és senrjúban írva.
Nyáridőben…
(Kétsorosok)
Fél-sötét árnyak csendje,
Nap, mellé süt lihegve.
(Visszatérő, belső rímpárok)
Ó, micsoda hőség, nem enyhíti csöndesség,
Micsoda felsőbbség, melegben zúg… lágy hőség.
*
Szélvihar fát dönt, (recsegve) és nem csendbe,
Halálfélelmet tuszkol… félő lelkembe.
Szép, vad ez a vihar, csodálnám, ha volna kis csöndje…
Mindenbe belemar! Jó idő tán' hívna egy sörre.
*
Tyúkok az udvarban, csendben,
Csak kapirgálnak… melegben.
Magányos kutyaházban az udvar csöndje,
Kutya elbóklászásban… Tán’ izzik szőre.
*
Szamaras kordé áll csendben,
Hajtó nézi esendően…
Szamárnak nagy a füle, lekonyulva lapátol csöndbe,
Nagy, szürke az ülepe, ácsorog két rúd közé kötve…
*
Az istállóban, trágya is csendes,
Jászolhoz kötött tehénke vemhes.
Kisborjú, még csak rugdos, a méh csöndjében,
Bár nemsokára rugdos, gazdi kertjébe…
*
Gyerek rolizik, bukik csendbe,
Erre istállószag befedte.
Homokban rolizni nem lehet, de azt igen, bukni csöndbe…
Aki ilyen mafla, mit tehet? Megy anyához esendőzve…
*
Öregen, halkul a csend,
Értelmetlen… életed?
Megérted, élted vén alkonyát? Dúdold élted dalát csöndben,
Még cukros léted dalát, pihengetve zümmögd esendően.
*
Öregen elhalkul az életed csendje,
Életbőröndöd ürül, mi… sincs már benne.
Tested már nyüzege, de a lelked még szárnyaló a csöndbe,
Jő, a vég csöndje, de nem számít, te mész a kiveszendőbe…
*
Erdőben leültünk nagy csendbe,
Én meg beszalonnáztam csendbe.
Jó egy kis séta az erdőbe, elbóklászni a személyes csöndbe,
Jó kicsit eltűnni a fák köz-be, árnyasban heverni, fa-tőbe…
Vecsés, 2019. január 21. – Kustra Ferenc József
(Kétsorosok)
Fél-sötét árnyak csendje,
Nap, mellé süt lihegve.
(Visszatérő, belső rímpárok)
Ó, micsoda hőség, nem enyhíti csöndesség,
Micsoda felsőbbség, melegben zúg… lágy hőség.
*
Szélvihar fát dönt, (recsegve) és nem csendbe,
Halálfélelmet tuszkol… félő lelkembe.
Szép, vad ez a vihar, csodálnám, ha volna kis csöndje…
Mindenbe belemar! Jó idő tán' hívna egy sörre.
*
Tyúkok az udvarban, csendben,
Csak kapirgálnak… melegben.
Magányos kutyaházban az udvar csöndje,
Kutya elbóklászásban… Tán’ izzik szőre.
*
Szamaras kordé áll csendben,
Hajtó nézi esendően…
Szamárnak nagy a füle, lekonyulva lapátol csöndbe,
Nagy, szürke az ülepe, ácsorog két rúd közé kötve…
*
Az istállóban, trágya is csendes,
Jászolhoz kötött tehénke vemhes.
Kisborjú, még csak rugdos, a méh csöndjében,
Bár nemsokára rugdos, gazdi kertjébe…
*
Gyerek rolizik, bukik csendbe,
Erre istállószag befedte.
Homokban rolizni nem lehet, de azt igen, bukni csöndbe…
Aki ilyen mafla, mit tehet? Megy anyához esendőzve…
*
Öregen, halkul a csend,
Értelmetlen… életed?
Megérted, élted vén alkonyát? Dúdold élted dalát csöndben,
Még cukros léted dalát, pihengetve zümmögd esendően.
*
Öregen elhalkul az életed csendje,
Életbőröndöd ürül, mi… sincs már benne.
Tested már nyüzege, de a lelked még szárnyaló a csöndbe,
Jő, a vég csöndje, de nem számít, te mész a kiveszendőbe…
*
Erdőben leültünk nagy csendbe,
Én meg beszalonnáztam csendbe.
Jó egy kis séta az erdőbe, elbóklászni a személyes csöndbe,
Jó kicsit eltűnni a fák köz-be, árnyasban heverni, fa-tőbe…
Vecsés, 2019. január 21. – Kustra Ferenc József
Ezüst holdfényben
A magány is megszépül.
Éji fényesség!
*
A színezüst fényt,
Éjjel a Hold teríti.
Árny, fémes színű!
*
Bíbor éjvarázs,
Meghozza a Hold fényét.
Ezüstborítás.
*
Hegytetőn bíbor
Szórja különleges fényt.
Jő Hold… leváltja.
*
Hegyek ormai
Közt, járhatatlan völgyek.
Holdfény, mindenhol.
*
Árny, mint egy alak
Fekszik fa árnyékában.
Hold meg, keresi.
*
Lópokrócon ül,
Kiterített holdsugár.
Esték melegek.
*
Csillagok Holddal
Párzanak, ezüst fénnyel.
Ezüst és sötét.
*
Mámorvonat éj…
Kéjes álomszivárvány…
Ablakon, Hold néz!
*
Égbolt, csak ragyog!
Telihold ezüstben él.
Tó vízén, csillám.
*
Behajnalodik,
Sötét a Holddal elmegy.
Pirkadat zenél.
*
Hajnal feldereng,
Fénye elönti tájat.
Hold is hazamegy.
Vecsés, 2016. augusztus 10. – Kustra Ferenc József– íródott: haiku csokorban
A magány is megszépül.
Éji fényesség!
*
A színezüst fényt,
Éjjel a Hold teríti.
Árny, fémes színű!
*
Bíbor éjvarázs,
Meghozza a Hold fényét.
Ezüstborítás.
*
Hegytetőn bíbor
Szórja különleges fényt.
Jő Hold… leváltja.
*
Hegyek ormai
Közt, járhatatlan völgyek.
Holdfény, mindenhol.
*
Árny, mint egy alak
Fekszik fa árnyékában.
Hold meg, keresi.
*
Lópokrócon ül,
Kiterített holdsugár.
Esték melegek.
*
Csillagok Holddal
Párzanak, ezüst fénnyel.
Ezüst és sötét.
*
Mámorvonat éj…
Kéjes álomszivárvány…
Ablakon, Hold néz!
*
Égbolt, csak ragyog!
Telihold ezüstben él.
Tó vízén, csillám.
*
Behajnalodik,
Sötét a Holddal elmegy.
Pirkadat zenél.
*
Hajnal feldereng,
Fénye elönti tájat.
Hold is hazamegy.
Vecsés, 2016. augusztus 10. – Kustra Ferenc József– íródott: haiku csokorban
Ködfátyol borít leplet a földre
könnyben áztatva földet és vetést,
fehér takarót hiába várna,
sehol sincs hó, csak ázik a vetés.
Pedig úgy vágyna meleg takaróra!
Sűrű könnyek közt ázik, didereg,
esdeklő szemekkel tekint az égre,
hozzon már havat, vagy egy kis meleget.
Könnyes szemekkel néz le a felhő,
aztán megrázza rongyos köpenyét,
pár cseppet szór rá néma búcsúzással,
aztán elvonul, s kitisztul az ég.
Olyan szép minden. Zöldül a fű is,
már a hóvirág is bontja szirmait,
rügyeznek már a fák is kint a kertben,
s madarak ülnek már az ágain.
Élénk csipogás tör be a csendbe
s újra éled a tavaszi világ,
napsugár omlik a tavaszi földre,
minden kivirul. Ébred a világ.
Ne búsulj te sem. Lesz még jobb, hidd el!
Nem lehet ilyen gonosz a világ!
Gondolj arra, hogy szebb lesz a holnap,
s rád is vár még egy szebb, egy jobb világ.
könnyben áztatva földet és vetést,
fehér takarót hiába várna,
sehol sincs hó, csak ázik a vetés.
Pedig úgy vágyna meleg takaróra!
Sűrű könnyek közt ázik, didereg,
esdeklő szemekkel tekint az égre,
hozzon már havat, vagy egy kis meleget.
Könnyes szemekkel néz le a felhő,
aztán megrázza rongyos köpenyét,
pár cseppet szór rá néma búcsúzással,
aztán elvonul, s kitisztul az ég.
Olyan szép minden. Zöldül a fű is,
már a hóvirág is bontja szirmait,
rügyeznek már a fák is kint a kertben,
s madarak ülnek már az ágain.
Élénk csipogás tör be a csendbe
s újra éled a tavaszi világ,
napsugár omlik a tavaszi földre,
minden kivirul. Ébred a világ.
Ne búsulj te sem. Lesz még jobb, hidd el!
Nem lehet ilyen gonosz a világ!
Gondolj arra, hogy szebb lesz a holnap,
s rád is vár még egy szebb, egy jobb világ.

Értékelés 

