A telet nagyon szereted,
bár hideg vagy,a szíved még is oly meleg.
Szeretem,ahogy beborítod hóval a tájat,
felébresztel bennem valami különös vágyat.
Nagyon sokat,és keményen dolgozol,
és cseppet sem szomorkodol.
Messzi útról nálad érkezik a Mikulás,
az emberbarát öreg társ.
A szeretet ünnepe, a karácsony is ilyenkor van,
a világban ez mindig szép nyomot hagy.
December én ilyennek szeretlek és ismerlek,
téged mindenki könnyen megkedvelhet.

Nálad igazán életre kel a természet,
a szerelmeseknél is beindul az élet.
Mosolyt csalogatsz mindenki arcára,
és nem dolgozol te hiába.
Mint egy tüzes latin szerető,
bátor,energikus és nagyon vakmerő.
Édes,finom,és huncut meleg,
szeretni való csodás gyerek.
Május,én ilyennek ismerlek és szeretlek.
A szívembe te foglalod el az első helyet.

Mint egy zord,mogorva öregember,
de az emberek számára cseppet sem ismeretlen.
Vonzod a hideget,és a telet,
cseppet sem társad a csábító meleg.
Fázik még nagyon a természet,
nem vidám még ilyenkor az élet.
Én ilyennek ismerlek és szeretlek február,
még akkor is,ha lelkem is nálad nagykabátban jár.

Szerelem,szerelem,
oly tág fogalom ez nekem.
Mit jelenthet ez az érzés?
Talán egy kedves,gyengéd érintést.
Ha szerelmes vagyok,a széllel szállok,
ilyenkor a Földre nem is nagyon vágyok.
A szívem ilyenkor tüzes és meleg,
kedvesem remélem, hogy nagyon szeretsz.

Gondolsz e rám ezen az estén
s szent karácsony hajnalán?
gondolsz e rám e téli éjjel
mely ködöt,zúzmarát szitál.

Gondolsz e rám,vagy elfeledted
réges-rég az arcomat,
hisz forró nyárból télbe fordult,
s köd takarja arcomat.

Szívem belepte már a dér
arcomra hó szitál,
nem melegít a kályha sem,
hisz alig van parázs.

Gondolsz e rám most?Merre vagy?
Csalóka délibáb!
Maradt e még a lelkedben
szunnyadó parázs?