Idő 
Értékelés 
Értékelés Temetőben mindenhol látható a múlt sötét árnya,
Utakat borítja, rothadt avar szagú levélpárna.
Nem halálért megyek a temetőbe,
Őseim csöndjét, ott kapom örökbe…
Láng libben, az esteledésben,
Segít az emlékképfestésben…
Elegáns görcsök szorítanak a szívben,
Vajh’, mit segít ez az örvénylő lélekben?
Sírok közt az átjárók, sötét utak, szinte sikátorok.
A múltam után kutatva e titkos utakon bolyongok…
Még csak délután van, így nem világítanak a csillagok…
Nagyon átélem a temető halotti csendjét,
A sírok nyugalmát, a márvány néma kérdését…
Vajon élvezem a fáradt lelkem, menedékét…
Ülök, odaér a hajkócoló hideg szél
És gondolkodom, vajon mit hoz nekem a tél?
Közben a szél regél, de nem értem mit mesél…
Előjönnek az elfeledett érintések,
Soha nem múló, lélekmarkoló kétségek!
Gondolkozok, hogy is volt minden, régen,
Meg azon is, hogy milyen lesz a végen…
Aztán már fázok, nekilódulok, megyek haza,
Sűrűsödnek a felhők, olyan, mint az ég haja.
Nem kedvelem, amikor a felhőzet ég takarója…
Szemem az égre vetem, hátha az ősöm megszólala…
Az élet csak megy tovább az úton, ezt mindig hallom,
Nekem még van hátra, életemet megvalósítom.
Egyszer összehoz minket megint... a halál…
De nem most... Gondolom erre azért vártál…
Bizony, lassan megkopnak, sőt, elhalványulnak az emlékképek.
De szeretteim, bennem laknak, így igaziak az emlékek.
Az estben a leégett kanóc, csak pislákoló lángot ad,
Ez akarná kényszeríteni a lelket, hogy jobb, ha marad…
De én élő vagyok, megyek… bánat marad, az élet halad…
Vecsés, 2014. november 22. – Kustra Ferenc József
Utakat borítja, rothadt avar szagú levélpárna.
Nem halálért megyek a temetőbe,
Őseim csöndjét, ott kapom örökbe…
Láng libben, az esteledésben,
Segít az emlékképfestésben…
Elegáns görcsök szorítanak a szívben,
Vajh’, mit segít ez az örvénylő lélekben?
Sírok közt az átjárók, sötét utak, szinte sikátorok.
A múltam után kutatva e titkos utakon bolyongok…
Még csak délután van, így nem világítanak a csillagok…
Nagyon átélem a temető halotti csendjét,
A sírok nyugalmát, a márvány néma kérdését…
Vajon élvezem a fáradt lelkem, menedékét…
Ülök, odaér a hajkócoló hideg szél
És gondolkodom, vajon mit hoz nekem a tél?
Közben a szél regél, de nem értem mit mesél…
Előjönnek az elfeledett érintések,
Soha nem múló, lélekmarkoló kétségek!
Gondolkozok, hogy is volt minden, régen,
Meg azon is, hogy milyen lesz a végen…
Aztán már fázok, nekilódulok, megyek haza,
Sűrűsödnek a felhők, olyan, mint az ég haja.
Nem kedvelem, amikor a felhőzet ég takarója…
Szemem az égre vetem, hátha az ősöm megszólala…
Az élet csak megy tovább az úton, ezt mindig hallom,
Nekem még van hátra, életemet megvalósítom.
Egyszer összehoz minket megint... a halál…
De nem most... Gondolom erre azért vártál…
Bizony, lassan megkopnak, sőt, elhalványulnak az emlékképek.
De szeretteim, bennem laknak, így igaziak az emlékek.
Az estben a leégett kanóc, csak pislákoló lángot ad,
Ez akarná kényszeríteni a lelket, hogy jobb, ha marad…
De én élő vagyok, megyek… bánat marad, az élet halad…
Vecsés, 2014. november 22. – Kustra Ferenc József
A nagy vonat most
Rossz irányba halad
Mi csodás volt régen
Mind mögöttünk marad
Csak el ne fogyjon még
Alóla a sín
Ki ott lesz a peronon
Szívében zokogva sír
Nem tudni
Hogy megy vagy tolat
Melyik irányba
Zötyöghet a vonat
És odakintről
Nincs mi hívogat
Mert
A gaz -
tett zöldellő határt
sivárrá ölelő
Végtelen parlaggá
Néhol lakatlanná
Ide szól a jegyünk nekünk
Egyszer úgyis megérkezünk.
A végállomás köd-fátyolos peronján
Mindannyian majd leszállunk
S addigra megértjük
Talán
Mire volt jó az utunk.
Rossz irányba halad
Mi csodás volt régen
Mind mögöttünk marad
Csak el ne fogyjon még
Alóla a sín
Ki ott lesz a peronon
Szívében zokogva sír
Nem tudni
Hogy megy vagy tolat
Melyik irányba
Zötyöghet a vonat
És odakintről
Nincs mi hívogat
Mert
A gaz -
tett zöldellő határt
sivárrá ölelő
Végtelen parlaggá
Néhol lakatlanná
Ide szól a jegyünk nekünk
Egyszer úgyis megérkezünk.
A végállomás köd-fátyolos peronján
Mindannyian majd leszállunk
S addigra megértjük
Talán
Mire volt jó az utunk.
8 éves voltam…
Apámmal álltunk az udvaron, néztük a kék eget,
És amit láttunk az is sok volt, repülőgépeket.
Kelet felől bombázók szálltak felettünk, Budapest volt, útirányuk...
Nem szálltak magasan, motorok bőgtek, pilótáknak ez volt... munkájuk.
Apám mondta, várjunk itt kicsit... lebombáznak.
Megmutatja, hogy milyen a hang, ha bombáznak,
És hallottam a hangját a sok robbanásnak!
Hallottam a robbanás-robajt,
Apámtól meg a csendes sóhajt.
Apám kezét fogtam és vérzett a szívünk…
Apám mondta ha, elmennek, jó ha, élünk…
Apám három nap múlva borotválkozott, hogy ő is megy nyugatra,
Engemet hívott, én nem akartam… zokogásom visszatartotta.
Ma már megöregedve sajnálom... hogy gyerekként így döntöttem,
Ennél messze… biztosan, jobban alakult volna az életem…
November negyedikén úgy délelőtt-tájt, én a nagypapámhoz indultam
A Zrínyi utcába, át kell mennem a vasúti sorompón... kitisztultam...
Voltak ott felnőttek több mint tízen, de mindenki megállt, mert Gyál felől
Tankok jöttek és mentek a négyes út és Pest felé... zászlós ment elől...
Százötvenhárom tank ment el előttünk és kiásták a lánctalpnyomot.
Én aztán belementem, majdnem derékig ért.… Akkor kaptunk zsarnokot.
Több felnőtt is számolta hangosan
De, már én is tudtam, nem pajkosan...
Nyolc éves voltam, kitűnő tanuló és eszes gyerek,
Honnan tudhattam volna, hogy mit hoznak az évtizedek?
Vecsés, 2017. február 14. – Kustra Ferenc József
Apámmal álltunk az udvaron, néztük a kék eget,
És amit láttunk az is sok volt, repülőgépeket.
Kelet felől bombázók szálltak felettünk, Budapest volt, útirányuk...
Nem szálltak magasan, motorok bőgtek, pilótáknak ez volt... munkájuk.
Apám mondta, várjunk itt kicsit... lebombáznak.
Megmutatja, hogy milyen a hang, ha bombáznak,
És hallottam a hangját a sok robbanásnak!
Hallottam a robbanás-robajt,
Apámtól meg a csendes sóhajt.
Apám kezét fogtam és vérzett a szívünk…
Apám mondta ha, elmennek, jó ha, élünk…
Apám három nap múlva borotválkozott, hogy ő is megy nyugatra,
Engemet hívott, én nem akartam… zokogásom visszatartotta.
Ma már megöregedve sajnálom... hogy gyerekként így döntöttem,
Ennél messze… biztosan, jobban alakult volna az életem…
November negyedikén úgy délelőtt-tájt, én a nagypapámhoz indultam
A Zrínyi utcába, át kell mennem a vasúti sorompón... kitisztultam...
Voltak ott felnőttek több mint tízen, de mindenki megállt, mert Gyál felől
Tankok jöttek és mentek a négyes út és Pest felé... zászlós ment elől...
Százötvenhárom tank ment el előttünk és kiásták a lánctalpnyomot.
Én aztán belementem, majdnem derékig ért.… Akkor kaptunk zsarnokot.
Több felnőtt is számolta hangosan
De, már én is tudtam, nem pajkosan...
Nyolc éves voltam, kitűnő tanuló és eszes gyerek,
Honnan tudhattam volna, hogy mit hoznak az évtizedek?
Vecsés, 2017. február 14. – Kustra Ferenc József
Én szeretem a hazámat…
Ott fogok végig élni, ahol nekem tenni kell,
Vegye mindenki tudomásra, én nem megyek el!
Messzi földekről is a régi időkben, ős őseim korában,
Egyszerűbb volt az, az élet, de segített az emberek sorsában…
*
(Septolet duó)
Beszélek magyarul,
Élek magyarul,
Halálom majd magyarul!
Hazugok,
Árulók…
Megbüntet majd magyarok Istene,
Mindene!
*
Magyar vagyok, szeretem…
Hazát is szeretem…
Itt lélegzem!
Csak létezzem,
élvezzem.
Nem vétek,
Tévedek?
*
(Senrjon duó)
Bántanak itt ezerek,
Dőlhetnek bár, magas hegyek rám…
Én itthon vagyok!
Nem népmese… maradok,
Én is egy vagyok magyarok közt!
Én magyar vagyok!
*
(15 szavas-6 sorban)
Föld anyám!
Úgy
Szeretlek Hazám!
Magyarok közt idegenek
Itthon le pökhetnek,
Szállnak belőlem hazafias énekek…
*
(Anaforás senrjú)
Hazám el ne vessz!
Hazám itt vagyok veled!
Hazám: egy vagyunk…
Vecsés, 2019. október 23. – íródott: 1956 történelmi emlékére… [Én átéltem… Apám disszidálni akart, de addig zokogtam, amig maradt!] Alloiostrofikus versformában.
Ott fogok végig élni, ahol nekem tenni kell,
Vegye mindenki tudomásra, én nem megyek el!
Messzi földekről is a régi időkben, ős őseim korában,
Egyszerűbb volt az, az élet, de segített az emberek sorsában…
*
(Septolet duó)
Beszélek magyarul,
Élek magyarul,
Halálom majd magyarul!
Hazugok,
Árulók…
Megbüntet majd magyarok Istene,
Mindene!
*
Magyar vagyok, szeretem…
Hazát is szeretem…
Itt lélegzem!
Csak létezzem,
élvezzem.
Nem vétek,
Tévedek?
*
(Senrjon duó)
Bántanak itt ezerek,
Dőlhetnek bár, magas hegyek rám…
Én itthon vagyok!
Nem népmese… maradok,
Én is egy vagyok magyarok közt!
Én magyar vagyok!
*
(15 szavas-6 sorban)
Föld anyám!
Úgy
Szeretlek Hazám!
Magyarok közt idegenek
Itthon le pökhetnek,
Szállnak belőlem hazafias énekek…
*
(Anaforás senrjú)
Hazám el ne vessz!
Hazám itt vagyok veled!
Hazám: egy vagyunk…
Vecsés, 2019. október 23. – íródott: 1956 történelmi emlékére… [Én átéltem… Apám disszidálni akart, de addig zokogtam, amig maradt!] Alloiostrofikus versformában.
Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a háborús világhelyzet… (sőt már kezdődött az eszkaláció…)
(Leoninus csokor)
Híveim – sorstársaim! Érzitek? Kardfogú és érzem már belém akar karolni a háború!
Híveim – sorstársaim! Nem szabadultok! Fekete kosokat nem érdekli, ti mit-hogy akartok…
Híveim – sorstársaim! Mit tegyünk? Fekete kos: rosszfiú! A véres háború meg nem tejszagú!
A TV -k minden híradóban mutatják a sorozatvetőket. Amit nem mutatnak: meghalt gyerekeket!
TV -beni előadás, mennyi a nyomorékok száma… Majd, a mozgás képeseket viszik a frontra!
Ja, még! Én a fronton nem kirándulok, mert ott puszta föld van és kiégett roncs páncélosok…
Meg! Mindenfelé töltényhűhely, kicsi és nagyon belebotlok, olyan érzés, hogy jöttem és harco-lok!
*
(senrjon)
Ez a mocskos háború
Embereknek, népeknek… ború!
Nem látni békét.
*
Ez a mocskos háború
Családoknak, hazáknak… ború!
Nem látni végét.
*
Ez a mocskos háború
Gyereket tönkre tevő… ború!
Nem látni végét.
*
(anaforás leoninus csokor)
Látom én, reálisan, hogy árral szemben megy a békevágyunk, de mi legalább nem hazudozunk!
Látom én, hogy átszakadt a gátjuk, Kosok meg nekünk mekegnek: segítsetek, hogy kiúszunk…
Látom én a ’nagyok’ még négy évig húzni akarják, így aztán elpucolják az EU -t a marhák…
Látom TV -ben most is két helyen gyűltek a nagyok, de megoldás, nekik nem akarnók!
Látom a háborús pártiak sokkal többen vannak, közben már nincs mit odaajándékozzanak!
*
(Septolet)
Háborús párti kosok,
Tovább harcolni akarók!
Halottak maradók!
Gyerekek, veletek?
Lesztek felnőttek?
Háború…
Mélabú…
*
(HIQ csokor)
Életünk
Így bevégződhet?
Lételem?
*
Háború!
Csak kosok nyernek…
Szerintük.
*
Lelkesek,
Akik uszítók!
Ti buták!
*
Uszítók
Is majd meghalnak.
Dicsőség?
*
Most! Per sacc…
A kosoknak a háború egy kaland… Bár a frontkatonáknak is csak egy kaland…
A kos otthon mulatgál, számolja a pénzét…és lehet, rossz ember, veri a feleségét…
A kos templomba sem megy, ott nem fizetik, de pénze meg tán’ a perselybe megy…
Vecsés, 2023. október 9. -Kustra Ferenc József- íródott: íródott a világ, az emberiség jelen törté-nelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről, a további eszkalálódás félelmétől.
(Leoninus csokor)
Híveim – sorstársaim! Érzitek? Kardfogú és érzem már belém akar karolni a háború!
Híveim – sorstársaim! Nem szabadultok! Fekete kosokat nem érdekli, ti mit-hogy akartok…
Híveim – sorstársaim! Mit tegyünk? Fekete kos: rosszfiú! A véres háború meg nem tejszagú!
A TV -k minden híradóban mutatják a sorozatvetőket. Amit nem mutatnak: meghalt gyerekeket!
TV -beni előadás, mennyi a nyomorékok száma… Majd, a mozgás képeseket viszik a frontra!
Ja, még! Én a fronton nem kirándulok, mert ott puszta föld van és kiégett roncs páncélosok…
Meg! Mindenfelé töltényhűhely, kicsi és nagyon belebotlok, olyan érzés, hogy jöttem és harco-lok!
*
(senrjon)
Ez a mocskos háború
Embereknek, népeknek… ború!
Nem látni békét.
*
Ez a mocskos háború
Családoknak, hazáknak… ború!
Nem látni végét.
*
Ez a mocskos háború
Gyereket tönkre tevő… ború!
Nem látni végét.
*
(anaforás leoninus csokor)
Látom én, reálisan, hogy árral szemben megy a békevágyunk, de mi legalább nem hazudozunk!
Látom én, hogy átszakadt a gátjuk, Kosok meg nekünk mekegnek: segítsetek, hogy kiúszunk…
Látom én a ’nagyok’ még négy évig húzni akarják, így aztán elpucolják az EU -t a marhák…
Látom TV -ben most is két helyen gyűltek a nagyok, de megoldás, nekik nem akarnók!
Látom a háborús pártiak sokkal többen vannak, közben már nincs mit odaajándékozzanak!
*
(Septolet)
Háborús párti kosok,
Tovább harcolni akarók!
Halottak maradók!
Gyerekek, veletek?
Lesztek felnőttek?
Háború…
Mélabú…
*
(HIQ csokor)
Életünk
Így bevégződhet?
Lételem?
*
Háború!
Csak kosok nyernek…
Szerintük.
*
Lelkesek,
Akik uszítók!
Ti buták!
*
Uszítók
Is majd meghalnak.
Dicsőség?
*
Most! Per sacc…
A kosoknak a háború egy kaland… Bár a frontkatonáknak is csak egy kaland…
A kos otthon mulatgál, számolja a pénzét…és lehet, rossz ember, veri a feleségét…
A kos templomba sem megy, ott nem fizetik, de pénze meg tán’ a perselybe megy…
Vecsés, 2023. október 9. -Kustra Ferenc József- íródott: íródott a világ, az emberiség jelen törté-nelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről, a további eszkalálódás félelmétől.
