Mezítláb a forró kövön
Miközben
Verejtékem letörölöm
Felhevült talpammal kacsázva
Lépkedek a holnap utánba,
És megyek még tovább
Ameddig lehet...
Ameddig bírom.

Mindeközben a térben
Araszolgat
A mindig gördülő
Híguló idő,
Hol hűsítő remény
Kecsegtet,
Hol majd vacogva
Reszketek,
Örökre elcsendesedek.

A ma pirító sugara
Elkísér utamra,
Mert csaltam
Még némi fényt
Szemembe,
Tüzet loptam
Szelíd szivembe
És Istentől
Ráadásul kaptam
Reményt a holnapra.

A játék üzlet csarnokába
Tátva maradt a gyermek szája
Ilyen helyen nem járt soha
Csak falujukban a kis boltba

Édesanyja szentül megígérte
Ha jól tanulsz ajándék lesz érte
Elviszlek a fővárosba
A legnagyobb játékboltba

Ami tetszik választhatod
Ha elvégzed a feladatod
De most vigyázz testvérkédre
Amíg hazaérek majd estére

Tudod apa messzire ment
A szívünkben van most idebent
Anyának ezért el kell menni
Hogy legyen mit az asztalra tenni

És így folyt hosszan az esztendő
Szemében öccse is lassan felnő
Úgy érezte az ígéret
Csak amolyan szóbeszéd lett

De ádventre mit ád Isten
Szól az anya mézédesen
Elmegyünk ma a fővárosba
Veszünk ezt-azt karácsonyra

A játék üzlet csarnokába
Elgurult a gyermek álma
Mert minden kütyü olyan drága
Anya ezért járt annyit munkába

Megszeppenve csordult könnye
Nem kell a világnak semmi kincse
Elég lesz ha karácsonyra mindörökre
Egymásnak örülnek anya ő s a kisöccse.

Minden íróember szívében oly' hevesen ég a vágy,
Ez aztán nyugtot egy kicsi-apró percig sohasem hágy!
A vágy is véglegesen él benne, az eszében, a lelkében,
Sírba sem megy, míg „A” művét 'legjobbra' meg nem írta egészben.

A sírok éje, már akár le is szállhat reám,
A legszebb versem, már azonnal meg is írhatnám…
A sírok éje, már akár le is szállhat reám.

Verset megírni nem tudom, lelkemben van könnyekkel írva,
Pedig van papirom, mi témát várja… tenta, írást várja…
Verset megírni nem tudom, lelkemben van könnyekkel írva.

Így aztán a legszebb versem nem olvashatta még soha, senki,
Pedig e költeményem olyan-búsan csodaszép. Versem lelki…
Így aztán a legszebb versem nem olvashatta még soha, senki.

Vecsés, 2023. december 9. - Kustra Ferenc József

A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború…

(leoninus)
A szomszédnak van egy hosszan tartó háborúja, meg van sok-sok temetetlen halottja.
Vannak katonák, ki meghaltak, de elvesztek, meg vannak ki lakói a kert-földeknek…
Ritkán, de biz' akadhat köztük, amikor a tábornok is megy… belőle nincsen száz egy.
A egyszerű katona kit elhantoltak, hol meghalt, ki fiai mellől csak úgy kihalt…
*

(senrjon)
Az egyszerű embert már
Rögvest elfelejtették… már nincs!
Ők, ártatlanok.

Úgy tűnik, hogy a halál
Maga, mulandóságért harcol
Ő a végsegéd!

Fekete kosok gyónnak,
Ha pénz nem érkezik időbe!
Élősködők ők!

Ők háború robbantók,
Katonahalál… kasszírozok.
Élősködők ők!
*

(leoninus csokor)
Sirattatlan a katona, ki eltűnt nem került elő, családja meg a könnyet nyelő.
Sirattatlan a katona, kinek van... gyermekei, de apját már nem tudja tisztelni!
Sirattatlan a katona, ki frontról megszökött és nem ért oda, amerre üvöltött.

A tábornokok még szabadságot is kaphatnak, katonáknak ezek légből kapottak.
A fekete kosok tengereken nyaralnak, gyerekeiktől dicséreteket kapnak.
Ezek az emberek a TV -ben nézik a háborút, amit emlegetnek, mint repedtsarkút.

Katonák meg a más frontján sajátkezűleg harcolnak, majd meg ajándék halált kapnak!
Olyan még nem volt, hogy a katona kezdett háborút, tábornok meg átélte halál-bút.
Kosnak és tábornoknak ebéd után van kávé, katonának akkor sem, ha nem málé.

A kosok élősködői, Harpagonok, a sirattatlan emberiség vámszedői.
Kosok, akik háború nélkül kiírták Föld lakósságát, Önös érdekből és csakis!

Van: volt katona, sok darabjából, sokfelé folyt vér, de ő már nem tudja, mit sem remél.
Frontvonal csatatér, tábornok csak bizakodik, a katona már nem él, így nem remél.
A családja, remeg az apáért, a férjért, kiről nem tudják, hogy már nem él a remélt…

Özvegy anya kihez megy férjhez, ha kosok kiirtották férfiakat, nincs ima kéjhez…
Kipusztultak a férfiak, akkor, hogy épül újra a népesség, nem... női képesség…
Csatatéren, főleg nyáron romlik a konzerv, de kost nem érdekli, csak, bevétel csakis.
*

(3 soros-zárttükrös)
A család a temetőben, keresztnél sírdogál, életsodrásról hosszasan meditál,
Kicsiből nőtt gyerek meg az apukájára nem is emlékszik, próbálkozik, meditál…
A család a temetőben, keresztnél sírdogál, életsodrásról hosszasan meditál.

Vecsés, 2023. november 26. –íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban egész nap mutatják a valóságot…

Nem kell neked a jövő, éljünk akkor mának?
Nem röhögcsés az, ha nekimegyünk a fának?
A jövőnek nem is lehet élni, mert az nincs!
Rögvest éljünk pillanatot, az maga a kincs…

Vecsés, 2014. szeptember 7. – Kustra Ferenc József