Vihar után nagy csend és romok
a szivembe nem hagyott mást csak nyomot
Holnapra újra épül minden amit leromboltál
Ez ami tönkrement és újraépült most már mindent kiáll

Látni a világot újra boldognak lenni
a pillanatok nem múlnak el soha mert nem csak ennyi
Valakiért mindig küzdeni kell ha még nem is vesz észre
Becsüld meg őt az igyekezetére és törekvésére

Holnap már új világ tárul szemünk elé
Ami volt elmúlt haladunk a jövő felé
Vársz egy pillanatot vagy egy évet vagy csak pár hónapot
Igazából csak ebből tanulod meg értékelni és ha megy a boldogságot megkapod!

Más ölelget, már téged
A szerelmed rég elégett
Nem lephetsz már meg semmivel
Max egy üveg whiskyvel


A pedálokat őrülten taposom,
Az emlékeket magam mögött hagyom,
Száguldok,tovább végtelen utakon
Túl vagyok pár halálkanyaron


Új a város újak az emberek
Az idő itt gyorsabban pereg,
Egyszer úgyis visszamegyek,
Mert semmit nem felejtek.

A kocsmákban magányosan ücsörgök
Ha elfogy a piám a poharammal csörgö
kPattan a pincér csaj újra tölti nekem
Később egy vad éjszakát tölt velem


Az összes estém máshol telik
De mindegyik egyformán végződik
Részegen elterülve az ágyamban
Egy lotyó lábaival a nyakamban


Új a város újak az emberek
Az idő itt gyorsabban pereg,
De már vissza se nézek
Könnyebb így elfelejtenetek


Kezdem megszokni ezt az életet
Egyre csak, halmozom az élvezeteket
Rockin? Fuckin? every night
Én meg lelépek tőle éjféltájt


Az öreg Jack Daniel?s jó barátom
A kocsin a gumikat nem sajnálom,
Ilyenkor már üresek az utcák
A magányos utazót nem zavarják?

Elment a hajó
És én itt maradtam,
Vérző szívemet,
Kendőmmel takargattam.

Vissza sem néztél rám,
Nem is integettél,
Azt sem mondtad,
Hogy egyszer vissza jössz-e még?

Nem baj, ha nem jössz.
Majd csak szeret más,
Aki nem lesz hűtlen,
Kőszívű, csalárd.

Kőszikla a szíved,
Nem is gondolsz másra,
Csak saját fejed után mégy,
Nincs szükséged boldogságra!

Még csak egy év és elmész
Magad mögött hagysz mindent
a múltat, engem.
Elfelejtesz,
elfelejted azt, hogy szerettelek.

Moslolyogni fogsz,
hisz boldog vagy,
egy új világ tárul fel előtted
ami talán szebb
talán jobb.

A tudat, hogy elmész
lebénit
Szinte látom, ahogy elsétálsz
és én csak állok könnyes szemekkel.

Most fáj minden
az emlékek, a múlt,
a jelen, a jövő.
Leginkább az fáj,
hogy nem látlak többé.

Csak egy mosoly, egy szó
elég lenne,
akkor el engednélek örökre
Fáj a szivem, szinte vérzik
Hiába,nem gondolsz rám.

Ahogy ülök és e sorokat irom
Szememben millió könnycsepp találkozik
Majd sorban a mélybe zuhannak
Lehetetlen,hogy elengedjelek,
Nem megy szeretlek.

Szívem?
Nem szívem.
Látok?
Nem látok.
Hallok?
Nem hallok?
De legalább sikítok?
Még csak nem is sikítok.
Élek?
Nem.
És nem azért, mert meghaltam,
Hanem mert meg se születtem.
Sohasem léteztem.

Semmiben kőfal,
Kőfalban ajtó,
Ajtóban zár.
És a kulcs?
Hol a kulcs?
Nincs, mert eltűnt, elveszett.
Először megrohadt, majd semmi lett.

Kit érdekel...

Küszöbön alak.
Rohadó húsdarab.
Állott bűz.
Dögszag.

Emlékszem, mikor először kopogtattam.
Boldog vagyok, azt gondoltam.
Kívül semmi, hát bemegyek.
Körülnézek.
Mindent szerzek.

Aztán könyörögtem és dörömböltem.
Engedjetek, had menjek!
Aztán sírtam és szenvedtem,
Aztán írtam és rettegtem.

Úgy rémlik, még reméltem.
Cél nélkül utamat kerestem.

Szerettem?
Nem szerettem.
Láttam?
Nem láttam.
Hallottam?
Nem hallottam.
Éltem?
Igen.

Igen éltem, és hazudtam,
És túl sokat sírtam.
Sajnáltam,
Magam.

Véresre vertem az ajtót.
Igen, az ajtót, ami nem volt.
De én!
Rugdaltam!
Lábam, kezem eltörtem,
És éreztem, hogy győztem.
Na akkor éltem.

Aztán szépen végignéztem,
Hogyan szűnt meg önnön fényem.
Vicces ügy volt, elmesélem;
Úgy kezdődött, hogy volt.
Aztán E123, E456, E9999,
Citromsav, Zsírsav,
Nátriumcitrát,
Riboflain-5-nátriumfoszfát.
Aztán már nem volt.