Szerelem,
Testben érzelem.
Féktelen…
*
Lángol szívem veszettül,
szerelemtől megittasodva.
Nincs mi megállít!
* *

Érzések
Vajh’ mily’ szabadok?
Nyalából?
*
Érzéseim sasmadár,
a magasban szállnak szabadon.
Körül fonnálak!
* *

Szellőcske
Hosszan ölelget!
Kicsiny szél…
*
Ölelnélek csendesen,
szerelem szele szőné lelked.
Szél sem tántorít.
* *

Érzések
Úgy uralkodnak…
Viselni.
*
A szíved dobbanása,
az én szívemet is felgyújtja.
Ne küzdj ellene!
* *

Érzések,
Csak szabadon jók!
Ölelés.
*
Érzések a legszebbek,
ha te vagy az, aki megölel.
Nem tudok várni!
* *

Szerelem
Jó, ha átéled!
Úgy, süt nap…
*
A szívem csak téged vár,
vágy éget, mint tűző napsugár.
Veled lennék már!

Vecsés, 2025. február 24. – Siófok, 2025. április 27. Kustra Ferenc József- írtam HIQ csokorban (páratlanok). A senrjonokat (párosok): szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.

Az élet –az enyém- hegyormok halmazából áll,
A következő mindig föntről jól szól rám… másszál!
Az élet –az enyém- hegyormok halmazából áll.
*

(Septolet)
Állandó életnyűgök
Dadogva gügyögők,
Érdeklődők…

Magas hegyormok,
Oldalában ott lakók…
Boldog maradok?
Reményem vagyok?
*

(Senrjon)
Távoli határokon,
Reményfény, szembe… be nem villant!
Kanyarban nézni?
*

(Septolet)
Hegyormok ott állnak,
Nem bénáznak
Rám várnak…
Engem akarnak?

Szólnak: másszál,
Ne tétovázzál,
Vágyódjál…

Vecsés, 2020. november 21. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus vers formában, önéletrajzi írásként!

(3 soros-zárttükrös)
Hogyan is birtoklom a földi kincsem,
Ha hírem és magas rangom biz’ nincsen…
Hogyan is birtoklom a földi kincsem.
*

(Bokorrímes csokor)
Bizony benned mind ezeket föltalálom,
Mindaz mindenestől az én ideálom,
Örök hűség és a mélységes szeretet.

Benned bizony lelkem már réges-rég föllelte,
Nekem Te bármely kincsnél sokkal drágább vagy Te!
Már fölfedezett, hogy lennél jó és hű párom,
Kivel az életet, nagy szeretetben járom.

Te kedvesem, a fiam, meg a lányom
Vagytok nekem… az örök boldogságom.

Amikor meg rám nevet a két kis angyal
Lelkem rögvest elöntődig öröm dallal,
Mikor Te és a két kis angyal, rám nevet,
Én meg ismét, hosszan áldom a végzetet…

Vecsés, 2022. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Dr. Kiss Rezső [1838-1915] „A Lia dalokból I.” c. versének átirataként.

A rézvörös Hold méltóságteljesen előbukkant hegy mögül
És vöröses fényével megvilágította a párafátyolt.
A kis-lak ablakai tompán fénylettek és fölül
A Hold, bár oly' lassan kezdte, de szépen zsugorodott.

Egyre feljebb, csak fel, egyre magasabbra kapaszkodott
Közben lassan elvesztette a vöröses árnyalatát.
Menetközben egész lassan átöltözött, felruházkodott,
Ember, állat örömére, felvette ezüstös kabátját.

Az égen, még kis bárányfelhőcske sem volt
És nyugaton esthajnalcsillag ragyogott.

Vecsés, 2014. január 21. - Kustra Ferenc József

Ahol tengettem az életem…

(3 soros-zárttükrös)
Nekem soha nem volt benne víz
Nem érezhettem, hogy mily’ víz íz!
Nekem soha nem volt benne víz.

(leoninus)
Parti nagyobb sziklákról, kisebb-apróbbak leestek, ami nem volt máshol.
Ezeket kellett nekem kerülgetnem, óvakodni, hogy lában ne sértsem.
Igy aztán soha nem tapasztaltam, egy sodrást sem, volt nagyon bíz’ elegem…
Az én köveimet sem hullám, se vízsik nem mosta, mentem a kanyarba…

Életemet sem algák, sem halak nem gátolták, bírók igy ezt nem számolták.
Víznek a sodrása nem lökött le lábamról, néha feküdtem álmosságtól…
Sok helyen a part magas volt és oly’ meredek, életrészek lehetetlenek.
Kis sziklák, soha nem miért koptak, létembe kőkeményen fogva tartottak.

Kerestem és szépséges tavirózsákat, de ó! Ha találtam volna morzsákat…
Bizony még nekem kellett félni, ha ár utolérne, ülök-e még karosszékbe?
A kietlenség, szárazság, a halmentesség, kisért az élet, mint közellenség…

Vecsés, 2024 július 9. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus vers-formában.