Szárnyak nélkül szállnak
Színes, lufi-lelkű lények;
Már nem is sejtik odafentről
Milyen lent az élet.

Csak önmagukat látják
A nagy ürességben,
De a lufi biz kidurran
Fen a magas égben.

Darabokra hull az álom;
Lent lesz majd ravatalon,
De kik soha nem repültek
Kárörvendők mégse lesznek.

Lekerül így minden szálló,
Mert ide lent van a megváltó.
Végül - lufilelkük epekedve
Kapaszkodik a kilincsbe;

Szent Péterünk eresszél be!

Magasztos látomások jövendölése
Csak a képzelet szüleménye.

Krónikákra hivatkozott fényes lét
Hirdeti a szakrális készenlét
Dicsőségbe burkolt jövőjét.

Mihaszna megannyi filozofikus eszme-
Már nem jön aranykor az emberre.

Az első megalkotott állam láthatatlan lánca-
Maszkok alá rejtőzött a próféták ránca.
A szabadság bilincsben, a jólét csak álca.

Tán tízezer éve még volt egy-kis élet-béke ,
De a büszke lét az aranykort pusztulásnak ítélte.

Föld-anyánk méhéből megszületett az élet,
De visszaveszi egykoron az Isteni természet,
És az emberi gőgöt önkezével lesújtja a végzet.

Csak apokaliptikus lehet az utolsó Idő,
De nem félhet az ki lelkében, Istenben hívő.

Ó, te ragyogó áprilisi nap,
Ó, ti nagy, határt szabó Kárpátok!
Ó, de várjuk, hogy ránk süssön a nap,
Ó, de szeretünk, magas Kárpátok...

Szemgyönyörködtető... így a medencéből nézni,
Az ölelő Kárpátok, magas, büszke ormait...
Olyan lélekemelő a Kárpát-medencében élni,
És visszaidézni... szeretett haza évszázadait.

Vecsés, 2013. március 27. – Kustra Ferenc József

A hajnali homály
Most átlátszó fátyol
Mindegy hogy merre
Vagyok most bárhol
Lámpafénnyel a pára
Csillogva táncol
Szemem még álmosan
Hunyorgatva ráncol

Megfestett bíbor
Utat tör a mába
Ásító tükrök
A házak ablakába
Az utca még néma
Száll a kémény lelke
Parázsló holt fának
Illatával telve

Egyre magasabbra
Settenkedve lépdel
Szellővel köszönt
A mai hűvös reggel
S ahogy a fény
Kitágul felettem
Mellém szegül az árnyék
Ott kullog mellettem

A hajnali homály
Felszállott az égre
Fátyol párájával
Színekbe lépve
Bőrömhöz tapad
A fuvallat sarja
Őszülő hajamat
Ujjával kócolja

Az utca szürke kövén
Koppanások hangja
Mormoló motornak
Duruzsló zaja
Egy kutya is vakkant
A kakas kukorékol
Lassan a falu is
Felébred álmából.

A pénz, s a tét a sátán játékszere
De a Történelmet írják vele,
S a tiéd is majd ezen vesz el
Ha szabadságod szolgája leszel.

Sokan írtak okítottak,
daloltak a pénzről
Hamis illúziót, vagy igazat
Mindhiába
A csábítás magával ragad.

Pénz nélkül ma nincsen jövő,
És a tegnapi kamat gyorsan növő.
Éjjel nappal robotolhatsz,
De nem éred utol önmagadat,
És ha azt hinnéd, hogy minden megvan
Már az ördög pihen az ágyadban.

Nem nagy érték, papírból van.
Világszerte mégis
Gyilkolásra, pusztításra jó oka van,
Mert mögötte a hatalom,
S az ördög keze
Ki eddig a kártyát jól keverte.

Pazar életet boldogságot-
Sokan űzik ezt az álmot,
És mert pénzbe kerül minden
Megvalósul talán egyszer...,
De a talán nagy talány
Hát még ha
Kereseted túl silány
Labdába se rúghatsz,
És fújhatsz a sátán sípjába -
Dolgozd magad szabadságba.

Volt idő, hogy nélküle
Boldognak hitte magát
Sok ember,
Ám eme szer
A hatalom zsebében énekel
Magasztos dalokat.
Így
Az ókorban már feltalálták
Ezt a nyájas kényszer igát.

zárszó -
Pénzzel írták a történelmet,
És...porrá leszel elhiheted.
Az ó-emberek, kik dicsőség
Nélkül porladnak
Meglehet
Boldogabbak voltak,
Szabadok....
Amíg a csalfán vigyorgó
Pénz nem öltött alakot.