Égen, gyúl sok csillag!
Házunkban… béke, szeretet.
Gyertyalángban, angyal!
Áldjuk Krisztusunkat!
Éljük újra szenvedését…
Most van a karácsony.
Holdfény… csak világít!
Éjjel, angyali fényekkel.
Kis Jézus… megszület!
Vecsés, 2023. december 15. - Kustra Ferenc József – vers a karácsonyról: senrjon trióban.
Házunkban… béke, szeretet.
Gyertyalángban, angyal!
Áldjuk Krisztusunkat!
Éljük újra szenvedését…
Most van a karácsony.
Holdfény… csak világít!
Éjjel, angyali fényekkel.
Kis Jézus… megszület!
Vecsés, 2023. december 15. - Kustra Ferenc József – vers a karácsonyról: senrjon trióban.
Volt gyertyája, de annak a lángja is csak úgy, megfagyott
Az erdei nylon sátorban hol, mint hajléktalan lakott.
Csak egy szakadt doboz volt az asztala,
És pár –ellopott- fenyőág volt rajta.
Tengette az életét, mint kivert kutya,
Jött a vad hideg, megfagyott, nincs már útba.
Karácsony szép estéjét ő… nem érhette már meg,
De mi őrizzük –egy embertársunk emlékét- meg!
Vecsés, 2013. december 21. – Kustra Ferenc József
Az erdei nylon sátorban hol, mint hajléktalan lakott.
Csak egy szakadt doboz volt az asztala,
És pár –ellopott- fenyőág volt rajta.
Tengette az életét, mint kivert kutya,
Jött a vad hideg, megfagyott, nincs már útba.
Karácsony szép estéjét ő… nem érhette már meg,
De mi őrizzük –egy embertársunk emlékét- meg!
Vecsés, 2013. december 21. – Kustra Ferenc József
Aki az időben kicsit eltévedt
Nem tudja , hogy még
Ősz van ,vagy már tél lett.
A hőmérő zéróhoz közelít.
A nyirkosan zord pára
Rátelepszik a tájra,
Mindent kíméletlen beterít.
Távolban alig láthatók a fák.
Álmosak , nyújtózkodva
Mattosan szürkés-barnák.
Mára már minden megváltozott
Tavaszra a postás lenge nyárt hozott
Ősszel kivetkőznek a vénasszonyok
És nem tudom, hogy a tél mikor kopogott.
Nem tudja , hogy még
Ősz van ,vagy már tél lett.
A hőmérő zéróhoz közelít.
A nyirkosan zord pára
Rátelepszik a tájra,
Mindent kíméletlen beterít.
Távolban alig láthatók a fák.
Álmosak , nyújtózkodva
Mattosan szürkés-barnák.
Mára már minden megváltozott
Tavaszra a postás lenge nyárt hozott
Ősszel kivetkőznek a vénasszonyok
És nem tudom, hogy a tél mikor kopogott.
Az igazság
Már eltakarja
Saját arcát;
Szégyenli
Hogy mivé degradálták.
Jár-kel a nagyvilágba,
Vagy visszavonul
Egy pusztába
Hol senki sem találja.
Mert a média űzi,
Kergeti,
És sokszor
Hamis vádakkal illeti.
A szenzáció veszett lett-
Az igazság ezért
Inkább elveszett.
Már eltakarja
Saját arcát;
Szégyenli
Hogy mivé degradálták.
Jár-kel a nagyvilágba,
Vagy visszavonul
Egy pusztába
Hol senki sem találja.
Mert a média űzi,
Kergeti,
És sokszor
Hamis vádakkal illeti.
A szenzáció veszett lett-
Az igazság ezért
Inkább elveszett.
Immáron
Negyven éve
Te vagy
Életem része
A megértés
Közöttünk
Hol kicsi hol nagy
De az összetartozás
Soha nem hagy
Cserben
Része vagy
A lelkemnek
A jobbik
Felemnek
Veled ébredek fel
És kétségtelen
Szerető szívedben
A helyem
Nem szükséges
Téged keresnem
Mindenütt megtalállak
Itt vagy velem
És amikor gondolataim
Között elveszek
Lámpásom vagy
Aki az útra rávezet
És ha olykor
Nagyokat közösen
Hallgatunk
Zenét is a csendben
A magány
Nem sorvaszt el
Mert ameddig vagyunk
Egymásért akarunk
......Életre-ítélve.
Negyven éve
Te vagy
Életem része
A megértés
Közöttünk
Hol kicsi hol nagy
De az összetartozás
Soha nem hagy
Cserben
Része vagy
A lelkemnek
A jobbik
Felemnek
Veled ébredek fel
És kétségtelen
Szerető szívedben
A helyem
Nem szükséges
Téged keresnem
Mindenütt megtalállak
Itt vagy velem
És amikor gondolataim
Között elveszek
Lámpásom vagy
Aki az útra rávezet
És ha olykor
Nagyokat közösen
Hallgatunk
Zenét is a csendben
A magány
Nem sorvaszt el
Mert ameddig vagyunk
Egymásért akarunk
......Életre-ítélve.