Idő 
Értékelés 
Értékelés Hideg szél fúj át a végtelen hómezőn,
Szerelmünk édes édene, lám, összedőlt.
Sír a szél a fagyos jégtáblákon,
Ámor édenében már egyedül sétálok.
Mondd, hová lett a lángoló varázsunk,
Látod? A szerelmi tüzünkben lelem a halálom.
Fájó érzés, nincs maradásom,
Nem fogom már kezed, sírva odébbállok.
Síró sóhajom fájdalma olyan nyomasztó, keserű,
Végtelennek tűnő szerelmünk pilleszárnyon elrepült.
Ámor szigetén szomorú a végzetem.
Édes reményem vigaszát már nem lelem.
Szerelmünk édes édene, lám, összedőlt.
Sír a szél a fagyos jégtáblákon,
Ámor édenében már egyedül sétálok.
Mondd, hová lett a lángoló varázsunk,
Látod? A szerelmi tüzünkben lelem a halálom.
Fájó érzés, nincs maradásom,
Nem fogom már kezed, sírva odébbállok.
Síró sóhajom fájdalma olyan nyomasztó, keserű,
Végtelennek tűnő szerelmünk pilleszárnyon elrepült.
Ámor szigetén szomorú a végzetem.
Édes reményem vigaszát már nem lelem.
Fent sötét van és csend, együtt ölik meg az elemnő fény lelkét,
Csak szórja, csak hinti le égi porát, saját lelke sötétjét.
*
(HIAQ)
A kéklő hegyeket...
Lenyugvó napkorong még fest.
Bíbor, a csúcs színe!
*
A bíboros palást,
Alkony elől elmenekül.
Messzi a láthatár.
*
Fény, föld mögé borul,
Naplemente vége után.
Bíbor, befeketül.
*
Uram! Reggel, majd hagyd, hogy új nap viruljon nekünk az égen,
Még legyen meg a hitem, valósuljon meg minden reményem,
*
Napsugarak még a
Patakfelszínt beszínezik.
Arany-szín hullámok.
*
Nesztelen bíbor szín
Fedi-borítja a tájat.
Csend már uralkodik.
*
Domboldalakra is
Tűz, a hőgutás napsütés.
Bíbor-meleg az est.
*
Estiségbe ér véget a nap,
Esti imát elmondja a pap,
Elülnek a japán tyúkok,
Hazamennek az ittasok.
Én itt vagyok, merthogy itt kell lennem
Reggel is itt leszek, itt kell tennem.
Érzem és vagyok, érzem is ezt néha,
Megfogom, ütemesen ver a véna.
A mai fény, olyan, mint kismadár, este van ágra leszáll,
De holnap reggel jő a másik fény, az egekbe is felszáll.
*
Ég, már aranyszínű...
Nap, oldalazva messzi megy.
Alvásnak ideje.
*
Szemben, az alkonyon
Csüngve, világos-sötét est.
Esti álmodozás.
*
A fény, vörösesen,
Jól lefröccsenti a tájat.
Éjben, meleg a szél.
*
Víztükör föllángol,
A lemenő bíbor napban.
Vaksötét lesz éjjel.
*
Est, bérc mögé, a Nap,
Még bíborfényébe bújik.
Orom csak sziluett!
*
Aranylók a fények,
Szétterülnek a lombokon.
Eltávozó napfény...
*
Csupasz az ég széle,
Lassan már koromfekete.
Bíbor eltűnőben…
*
Nap, már alig csillan...
Bíborfény-este rezgése.
Minden vaksötét lesz.
Vecsés, 2016. március 3. – Kustra Ferenc József – íródott: versben, HIAQ –ban.
Csak szórja, csak hinti le égi porát, saját lelke sötétjét.
*
(HIAQ)
A kéklő hegyeket...
Lenyugvó napkorong még fest.
Bíbor, a csúcs színe!
*
A bíboros palást,
Alkony elől elmenekül.
Messzi a láthatár.
*
Fény, föld mögé borul,
Naplemente vége után.
Bíbor, befeketül.
*
Uram! Reggel, majd hagyd, hogy új nap viruljon nekünk az égen,
Még legyen meg a hitem, valósuljon meg minden reményem,
*
Napsugarak még a
Patakfelszínt beszínezik.
Arany-szín hullámok.
*
Nesztelen bíbor szín
Fedi-borítja a tájat.
Csend már uralkodik.
*
Domboldalakra is
Tűz, a hőgutás napsütés.
Bíbor-meleg az est.
*
Estiségbe ér véget a nap,
Esti imát elmondja a pap,
Elülnek a japán tyúkok,
Hazamennek az ittasok.
Én itt vagyok, merthogy itt kell lennem
Reggel is itt leszek, itt kell tennem.
Érzem és vagyok, érzem is ezt néha,
Megfogom, ütemesen ver a véna.
A mai fény, olyan, mint kismadár, este van ágra leszáll,
De holnap reggel jő a másik fény, az egekbe is felszáll.
*
Ég, már aranyszínű...
Nap, oldalazva messzi megy.
Alvásnak ideje.
*
Szemben, az alkonyon
Csüngve, világos-sötét est.
Esti álmodozás.
*
A fény, vörösesen,
Jól lefröccsenti a tájat.
Éjben, meleg a szél.
*
Víztükör föllángol,
A lemenő bíbor napban.
Vaksötét lesz éjjel.
*
Est, bérc mögé, a Nap,
Még bíborfényébe bújik.
Orom csak sziluett!
*
Aranylók a fények,
Szétterülnek a lombokon.
Eltávozó napfény...
*
Csupasz az ég széle,
Lassan már koromfekete.
Bíbor eltűnőben…
*
Nap, már alig csillan...
Bíborfény-este rezgése.
Minden vaksötét lesz.
Vecsés, 2016. március 3. – Kustra Ferenc József – íródott: versben, HIAQ –ban.
Avagy nyelvi játék? Eszperente nyelven?
Lépj
Egyet,
Egy lépést.
Nem észleled,
Lelkem zenéjét?
Csendes reggelen, még egyet szenderegve,
Ébredezek, mert megyek messze.
Veled megyek, merre? Ezt nem lelem,
De, lehet esetleg remek reményem?
Mért
Vezet
Képzelet
Téves helyre?
Reményt nem vesztek.
Erre kell lenned, mert emerre
Vezet lelkek képzelete, messze.
Nem erre kell keresnem?
Még
Remény
Bennem él,
Kereslek én.
Mért rejt messzeség?
Elmém lépett, eme nem rest lehetségest,
Megmenthetetlen létemet, e fényességest.
Kell
Érzés,
S szeretet,
Kellesz kedves!
Mért lehetetlen?
Menjek esetleg egy egyben,
Te meg, esetleg, helyben, szemben?
Megverekszem, mert helyem legyen veled szemben!
Érzed? Esdek, mert nekem ez helyem, végzetemben.
Még
Merre
Kell mennem?
Merre vesztél?
Képzeletben élsz?!
Hej! Megleltelek, de nem értem,
Szeretet a fék-elem és én sejtem.
Menten lever lélekben e félelem.
Keresem éjeken… ez szerelem?
Lenn
Délben,
Fenn éjjel,
Kereslek én.
Kétség nem ér el.
Vecsés, 2017. november 1. – Szabadka, 2017. november 11. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:
,,Kereslek, de nem lellek...’’
Lépj
Egyet,
Egy lépést.
Nem észleled,
Lelkem zenéjét?
Csendes reggelen, még egyet szenderegve,
Ébredezek, mert megyek messze.
Veled megyek, merre? Ezt nem lelem,
De, lehet esetleg remek reményem?
Mért
Vezet
Képzelet
Téves helyre?
Reményt nem vesztek.
Erre kell lenned, mert emerre
Vezet lelkek képzelete, messze.
Nem erre kell keresnem?
Még
Remény
Bennem él,
Kereslek én.
Mért rejt messzeség?
Elmém lépett, eme nem rest lehetségest,
Megmenthetetlen létemet, e fényességest.
Kell
Érzés,
S szeretet,
Kellesz kedves!
Mért lehetetlen?
Menjek esetleg egy egyben,
Te meg, esetleg, helyben, szemben?
Megverekszem, mert helyem legyen veled szemben!
Érzed? Esdek, mert nekem ez helyem, végzetemben.
Még
Merre
Kell mennem?
Merre vesztél?
Képzeletben élsz?!
Hej! Megleltelek, de nem értem,
Szeretet a fék-elem és én sejtem.
Menten lever lélekben e félelem.
Keresem éjeken… ez szerelem?
Lenn
Délben,
Fenn éjjel,
Kereslek én.
Kétség nem ér el.
Vecsés, 2017. november 1. – Szabadka, 2017. november 11. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:
,,Kereslek, de nem lellek...’’
Lassan ballagó percek felőrlik életem,
jó lenne valaki, ki gondolatban követ,
bús óráimban, szeretnék hinni szavának,
szívem szivárványszínben őérte ragyogna.
Árnyéka vagyok már - már önmagamnak,
bús felhők, szívemen lassan áthatolnak,
bátorítnak, de szívemből elszállnak,
tükörfény tengerben búsan elúsznak.
Szivárvány szívemet boldogság járná,
ha karjai ölelőn testem átfonná,
velem lenne, bajban, boldogságban,
bánatom múlna, ölelő karjaiban.
jó lenne valaki, ki gondolatban követ,
bús óráimban, szeretnék hinni szavának,
szívem szivárványszínben őérte ragyogna.
Árnyéka vagyok már - már önmagamnak,
bús felhők, szívemen lassan áthatolnak,
bátorítnak, de szívemből elszállnak,
tükörfény tengerben búsan elúsznak.
Szivárvány szívemet boldogság járná,
ha karjai ölelőn testem átfonná,
velem lenne, bajban, boldogságban,
bánatom múlna, ölelő karjaiban.
Az érzelmek síkján…
Kedves Barátném, mutasd a kottád,
Mit mutat nekem az ábrád?
Kedvesem!
Ne keresd kottám.
Egy húron pendülünk már.
Húrom pengesd, búj hozzám,
Szeretlek! -mondám.
*
Odaadó szeretőm… az egyetlen vagy,
Aki bajban el nem hagy.
Tudom jól,
Egyetlen vagyok.
Tűzön, vízen át együtt,
Menni veled akarok,
S végig... maradok!
*
Édes szerelmem mit mondasz, mindig édes,
Finom, halk, fülbe csempészes…
Édesem!
Füledbe súgom:
Imádlak, érted élek,
A szerelmedben úszom.
Karodba bújom!
*
Álmaink lépcsőjén hallgatom dalod…
Nem fakó boldogság, remélem, hogy, akarod…
Csak veled!
Hallgasd a dalom,
Simogató fuvallat,
Szívből neked dalolom.
Szeress, akarom!
*
Életem hangszere a Te szerelmed,
Pengetem a húrjait, míg megengeded.
Jöjj Édes!
Tiéd szerelmem,
Hangszered mért ne lenne?
Pengesd, pengesd...élvezem.
Játsszál még velem!
*
A mi napkelténk ébredezik horizont párnáján,
Kávéját várja, napnak sugarán…
Ébredni
Édes kettesben,
Meglesni nap felkeltét.
Karjaink ölelésben,
Meghitt békében.
*
Szerelmünk a mai napon is a régi,
Közösségünket, napkelte fényli…
Még ma is
Minden a régi,
Együtt várjuk a reggelt.
Szerelmünk él, mennybéli,
Nem fakult, égi...
*
Addig jó, míg remegő ujjaim cirógatnak,
Mitől vágyaid, erőre kapnak…
Vecsés, 2015. január 5. – Szabadka, 2018. június 7. - Kustra Ferenc- az erotikus 10 szavasokat én írtam, alá a kínai versformát= „Vágyódás délre”: "Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vers címe:”Örök szerelem”
Kedves Barátném, mutasd a kottád,
Mit mutat nekem az ábrád?
Kedvesem!
Ne keresd kottám.
Egy húron pendülünk már.
Húrom pengesd, búj hozzám,
Szeretlek! -mondám.
*
Odaadó szeretőm… az egyetlen vagy,
Aki bajban el nem hagy.
Tudom jól,
Egyetlen vagyok.
Tűzön, vízen át együtt,
Menni veled akarok,
S végig... maradok!
*
Édes szerelmem mit mondasz, mindig édes,
Finom, halk, fülbe csempészes…
Édesem!
Füledbe súgom:
Imádlak, érted élek,
A szerelmedben úszom.
Karodba bújom!
*
Álmaink lépcsőjén hallgatom dalod…
Nem fakó boldogság, remélem, hogy, akarod…
Csak veled!
Hallgasd a dalom,
Simogató fuvallat,
Szívből neked dalolom.
Szeress, akarom!
*
Életem hangszere a Te szerelmed,
Pengetem a húrjait, míg megengeded.
Jöjj Édes!
Tiéd szerelmem,
Hangszered mért ne lenne?
Pengesd, pengesd...élvezem.
Játsszál még velem!
*
A mi napkelténk ébredezik horizont párnáján,
Kávéját várja, napnak sugarán…
Ébredni
Édes kettesben,
Meglesni nap felkeltét.
Karjaink ölelésben,
Meghitt békében.
*
Szerelmünk a mai napon is a régi,
Közösségünket, napkelte fényli…
Még ma is
Minden a régi,
Együtt várjuk a reggelt.
Szerelmünk él, mennybéli,
Nem fakult, égi...
*
Addig jó, míg remegő ujjaim cirógatnak,
Mitől vágyaid, erőre kapnak…
Vecsés, 2015. január 5. – Szabadka, 2018. június 7. - Kustra Ferenc- az erotikus 10 szavasokat én írtam, alá a kínai versformát= „Vágyódás délre”: "Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vers címe:”Örök szerelem”
