Idő 
Értékelés 
Értékelés Az is harc, mikor azokkal harcolsz,
kik tönkretették az életed,
habár kívülről nem látszik semmi,
s nem ropognak a fegyverek.
Az is fáj, mikor összetörve,
félig ájultan ott heversz,
Tested éktelen seb borítja,
s véredbe, fagyba ott remegsz.
Az is fáj, mikor nem tehetsz semmit,
s mások bűnéért úgy fizetsz,
lelked pőrére vetkőztetve,
s forrong benned a gyűlölet.
Tested gyöngül, de ereidben
lüktet a vér, és oly tüzes,
hogy felszakít benned minden érzést,
s őrült erővel halmoz el.
Mint egy tomboló, féktelen szélvész,
mely felborít mindent, s úgy megy el,
mint egy őrült, ki összetör mindent,
s nem marad utána semmi sem.
Az is harc. Hisz a lelked vívja!
S azon múlik, hogy győzöl e,
milyen erősen küzdesz érte,
hogy legyőzd azt, aki tönkretesz.
kik tönkretették az életed,
habár kívülről nem látszik semmi,
s nem ropognak a fegyverek.
Az is fáj, mikor összetörve,
félig ájultan ott heversz,
Tested éktelen seb borítja,
s véredbe, fagyba ott remegsz.
Az is fáj, mikor nem tehetsz semmit,
s mások bűnéért úgy fizetsz,
lelked pőrére vetkőztetve,
s forrong benned a gyűlölet.
Tested gyöngül, de ereidben
lüktet a vér, és oly tüzes,
hogy felszakít benned minden érzést,
s őrült erővel halmoz el.
Mint egy tomboló, féktelen szélvész,
mely felborít mindent, s úgy megy el,
mint egy őrült, ki összetör mindent,
s nem marad utána semmi sem.
Az is harc. Hisz a lelked vívja!
S azon múlik, hogy győzöl e,
milyen erősen küzdesz érte,
hogy legyőzd azt, aki tönkretesz.
Csak mellettem legyél.
Lássam szemed mélyéből
A szeretet lángját, melegét,
Hogy tekintetedben
Béke legyen, harmónia,
És ne gondolj semmi másra
Csak az együtt töltött boldogságra.
Te vagy torkomban a szó,
A mondatnak értelmet adó,
És a köztes sejtelmes csend,
Hogy összeálljon a kimondott rend.
A fogalomba terelt gondolat
Tőled ered bennem, és Neked
Feléd árad szeretettel
A kibuggyant csermely,
És folyóvá duzzadtan ömlik
lelked óceánjába.
Lássam szemed mélyéből
A szeretet lángját, melegét,
Hogy tekintetedben
Béke legyen, harmónia,
És ne gondolj semmi másra
Csak az együtt töltött boldogságra.
Te vagy torkomban a szó,
A mondatnak értelmet adó,
És a köztes sejtelmes csend,
Hogy összeálljon a kimondott rend.
A fogalomba terelt gondolat
Tőled ered bennem, és Neked
Feléd árad szeretettel
A kibuggyant csermely,
És folyóvá duzzadtan ömlik
lelked óceánjába.
Darwin határozottan hozzájárult
amikor Isten halálát kijelentetted.
Az eszméd Zarathusztrát szülte;
az Übermensch büszkén jelentkezett.
De hova lett a Jó Pásztor
aki a kilencvenkilencet hátrahagyta
és az elveszett bárányt megtalálta,
aztán szeretettel babusgatta?
Szóval, pontosan mi történt
amint megsirattál egy elvert lovat?
Szíved váratlanul kitárult,
Ez volt a nagy változat.
Írni viszont még Írtál,
De elméd megbetegedett.
Csupaszon táncoltál szobádban,
mert a szégyenérzetet elfelejtetted.
Aztán egy sötét és viharos éjszakán
kétségbeestél amint az ég morajlott.
Talán az Isten hangját hallottad
amint lelked hiánya nyomasztott?
amikor Isten halálát kijelentetted.
Az eszméd Zarathusztrát szülte;
az Übermensch büszkén jelentkezett.
De hova lett a Jó Pásztor
aki a kilencvenkilencet hátrahagyta
és az elveszett bárányt megtalálta,
aztán szeretettel babusgatta?
Szóval, pontosan mi történt
amint megsirattál egy elvert lovat?
Szíved váratlanul kitárult,
Ez volt a nagy változat.
Írni viszont még Írtál,
De elméd megbetegedett.
Csupaszon táncoltál szobádban,
mert a szégyenérzetet elfelejtetted.
Aztán egy sötét és viharos éjszakán
kétségbeestél amint az ég morajlott.
Talán az Isten hangját hallottad
amint lelked hiánya nyomasztott?
(3 soros-zárttükrös. háromszoros belső rímes és önrímes)
Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
Szerelem, szerelem, szerelem! Nincs Földön még egy ilyen veszedelem…
Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
*
(Leoninus)
Majd Te, mint vak ló, csak mészen előre, hang után kergeted libákat mezőre.
Elveszted a fejed, nem érdekel semmi, még az sem, hogy a galiba mennyi.
Gondolod, hogy a boldogság összesen ennyi… ha mással nem tudsz boldogságban élni?
Kérdés az, hogy lenni vagy nem lenni, a boldogságban barátsággal kell lenni.
Rózsaszín ködben látod a világot, de még nem tudod, hogy a ködöt át nem látod.
Ha eluralja lelked az csalfa boldogság, akkor már uralkodik szenvedély, mint bátorság…
Szinte a föld fölött lebegszel, és ha tán’ várható, hogy leesel?
*
(Senrjon trió)
Reggel, ragyogó szemmel
Ébredsz, hibákat nem látsz…élhetsz!
Ó, szerelem!
De azért, ha már fölkelsz
Jól nyisd ki a csipás szemedet…
Ó, szerelem!
És nagyon figyelj, hogy a
Kedvesed, ne vigyék el tőled!
Ó, szerelem!
Vecsés, 2023. március 15. - Kustra Ferenc József. – Íródott; Mészáros Lajos poétatársam (20220129) azonos c. verse átirataként, a szerző engedélyével.
Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
Szerelem, szerelem, szerelem! Nincs Földön még egy ilyen veszedelem…
Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
*
(Leoninus)
Majd Te, mint vak ló, csak mészen előre, hang után kergeted libákat mezőre.
Elveszted a fejed, nem érdekel semmi, még az sem, hogy a galiba mennyi.
Gondolod, hogy a boldogság összesen ennyi… ha mással nem tudsz boldogságban élni?
Kérdés az, hogy lenni vagy nem lenni, a boldogságban barátsággal kell lenni.
Rózsaszín ködben látod a világot, de még nem tudod, hogy a ködöt át nem látod.
Ha eluralja lelked az csalfa boldogság, akkor már uralkodik szenvedély, mint bátorság…
Szinte a föld fölött lebegszel, és ha tán’ várható, hogy leesel?
*
(Senrjon trió)
Reggel, ragyogó szemmel
Ébredsz, hibákat nem látsz…élhetsz!
Ó, szerelem!
De azért, ha már fölkelsz
Jól nyisd ki a csipás szemedet…
Ó, szerelem!
És nagyon figyelj, hogy a
Kedvesed, ne vigyék el tőled!
Ó, szerelem!
Vecsés, 2023. március 15. - Kustra Ferenc József. – Íródott; Mészáros Lajos poétatársam (20220129) azonos c. verse átirataként, a szerző engedélyével.
Nyáridőben…
(Kétsorosok)
Fél-sötét árnyak csendje,
Nap, mellé süt lihegve.
(Visszatérő, belső rímpárok)
Ó, micsoda hőség, nem enyhíti csöndesség,
Micsoda felsőbbség, melegben zúg… lágy hőség.
*
Szélvihar fát dönt, (recsegve) és nem csendbe,
Halálfélelmet tuszkol… félő lelkembe.
Szép, vad ez a vihar, csodálnám, ha volna kis csöndje…
Mindenbe belemar! Jó idő tán' hívna egy sörre.
*
Tyúkok az udvarban, csendben,
Csak kapirgálnak… melegben.
Magányos kutyaházban az udvar csöndje,
Kutya elbóklászásban… Tán’ izzik szőre.
*
Szamaras kordé áll csendben,
Hajtó nézi esendően…
Szamárnak nagy a füle, lekonyulva lapátol csöndbe,
Nagy, szürke az ülepe, ácsorog két rúd közé kötve…
*
Az istállóban, trágya is csendes,
Jászolhoz kötött tehénke vemhes.
Kisborjú, még csak rugdos, a méh csöndjében,
Bár nemsokára rugdos, gazdi kertjébe…
*
Gyerek rolizik, bukik csendbe,
Erre istállószag befedte.
Homokban rolizni nem lehet, de azt igen, bukni csöndbe…
Aki ilyen mafla, mit tehet? Megy anyához esendőzve…
*
Öregen, halkul a csend,
Értelmetlen… életed?
Megérted, élted vén alkonyát? Dúdold élted dalát csöndben,
Még cukros léted dalát, pihengetve zümmögd esendően.
*
Öregen elhalkul az életed csendje,
Életbőröndöd ürül, mi… sincs már benne.
Tested már nyüzege, de a lelked még szárnyaló a csöndbe,
Jő, a vég csöndje, de nem számít, te mész a kiveszendőbe…
*
Erdőben leültünk nagy csendbe,
Én meg beszalonnáztam csendbe.
Jó egy kis séta az erdőbe, elbóklászni a személyes csöndbe,
Jó kicsit eltűnni a fák köz-be, árnyasban heverni, fa-tőbe…
Vecsés, 2019. január 21. – Kustra Ferenc József
(Kétsorosok)
Fél-sötét árnyak csendje,
Nap, mellé süt lihegve.
(Visszatérő, belső rímpárok)
Ó, micsoda hőség, nem enyhíti csöndesség,
Micsoda felsőbbség, melegben zúg… lágy hőség.
*
Szélvihar fát dönt, (recsegve) és nem csendbe,
Halálfélelmet tuszkol… félő lelkembe.
Szép, vad ez a vihar, csodálnám, ha volna kis csöndje…
Mindenbe belemar! Jó idő tán' hívna egy sörre.
*
Tyúkok az udvarban, csendben,
Csak kapirgálnak… melegben.
Magányos kutyaházban az udvar csöndje,
Kutya elbóklászásban… Tán’ izzik szőre.
*
Szamaras kordé áll csendben,
Hajtó nézi esendően…
Szamárnak nagy a füle, lekonyulva lapátol csöndbe,
Nagy, szürke az ülepe, ácsorog két rúd közé kötve…
*
Az istállóban, trágya is csendes,
Jászolhoz kötött tehénke vemhes.
Kisborjú, még csak rugdos, a méh csöndjében,
Bár nemsokára rugdos, gazdi kertjébe…
*
Gyerek rolizik, bukik csendbe,
Erre istállószag befedte.
Homokban rolizni nem lehet, de azt igen, bukni csöndbe…
Aki ilyen mafla, mit tehet? Megy anyához esendőzve…
*
Öregen, halkul a csend,
Értelmetlen… életed?
Megérted, élted vén alkonyát? Dúdold élted dalát csöndben,
Még cukros léted dalát, pihengetve zümmögd esendően.
*
Öregen elhalkul az életed csendje,
Életbőröndöd ürül, mi… sincs már benne.
Tested már nyüzege, de a lelked még szárnyaló a csöndbe,
Jő, a vég csöndje, de nem számít, te mész a kiveszendőbe…
*
Erdőben leültünk nagy csendbe,
Én meg beszalonnáztam csendbe.
Jó egy kis séta az erdőbe, elbóklászni a személyes csöndbe,
Jó kicsit eltűnni a fák köz-be, árnyasban heverni, fa-tőbe…
Vecsés, 2019. január 21. – Kustra Ferenc József
