Még csak egy év és elmész
Magad mögött hagysz mindent
a múltat, engem.
Elfelejtesz,
elfelejted azt, hogy szerettelek.
Moslolyogni fogsz,
hisz boldog vagy,
egy új világ tárul fel előtted
ami talán szebb
talán jobb.
A tudat, hogy elmész
lebénit
Szinte látom, ahogy elsétálsz
és én csak állok könnyes szemekkel.
Most fáj minden
az emlékek, a múlt,
a jelen, a jövő.
Leginkább az fáj,
hogy nem látlak többé.
Csak egy mosoly, egy szó
elég lenne,
akkor el engednélek örökre
Fáj a szivem, szinte vérzik
Hiába,nem gondolsz rám.
Ahogy ülök és e sorokat irom
Szememben millió könnycsepp találkozik
Majd sorban a mélybe zuhannak
Lehetetlen,hogy elengedjelek,
Nem megy szeretlek.
Magad mögött hagysz mindent
a múltat, engem.
Elfelejtesz,
elfelejted azt, hogy szerettelek.
Moslolyogni fogsz,
hisz boldog vagy,
egy új világ tárul fel előtted
ami talán szebb
talán jobb.
A tudat, hogy elmész
lebénit
Szinte látom, ahogy elsétálsz
és én csak állok könnyes szemekkel.
Most fáj minden
az emlékek, a múlt,
a jelen, a jövő.
Leginkább az fáj,
hogy nem látlak többé.
Csak egy mosoly, egy szó
elég lenne,
akkor el engednélek örökre
Fáj a szivem, szinte vérzik
Hiába,nem gondolsz rám.
Ahogy ülök és e sorokat irom
Szememben millió könnycsepp találkozik
Majd sorban a mélybe zuhannak
Lehetetlen,hogy elengedjelek,
Nem megy szeretlek.
Anya a szivem úgy fáj.
Fáj, mert elhagytál.
Mindenki látja, szenvedek.
Nem szeretlek, elengedlek.
Én csak közbe jöttem.
Mint egy selejt termék.
Gyerekkorom számomra egy rossz emlék.
Az életem fonalát egymagam kötöttem.
Az, hogy újra eggyütt leszünk álom.
Évek óta csak a hivásod várom.
Nincs értelme már, kár minden szóért
Köszönet mindenért, köszönet a jóért.
Fáj, mert elhagytál.
Mindenki látja, szenvedek.
Nem szeretlek, elengedlek.
Én csak közbe jöttem.
Mint egy selejt termék.
Gyerekkorom számomra egy rossz emlék.
Az életem fonalát egymagam kötöttem.
Az, hogy újra eggyütt leszünk álom.
Évek óta csak a hivásod várom.
Nincs értelme már, kár minden szóért
Köszönet mindenért, köszönet a jóért.
Öljük ki a szeretetünk,
Azt, mit eddig építettünk!
Öljetek ki az életből!
Azt mondtad én vagyok azaz angyal,
Aki mosolyt hoz, mint száraz karóra
vizet, s örülve kakukkol a falióra
majd ha a vendég fizetett.
A fizetség én vagyok?! Higgyem el?!
...
Csak ne űzz el; adj nekem teret;
a gyermekednek anyatejet...
Azt, mit eddig építettünk!
Öljetek ki az életből!
Azt mondtad én vagyok azaz angyal,
Aki mosolyt hoz, mint száraz karóra
vizet, s örülve kakukkol a falióra
majd ha a vendég fizetett.
A fizetség én vagyok?! Higgyem el?!
...
Csak ne űzz el; adj nekem teret;
a gyermekednek anyatejet...
Ha egymára talál
két szerető ember,
a szívük megtelik
boldog szerelemmel.
Nem kell nekik akkor
egyedül csak társuk,
mert együtt így lesz szebb
a közös világuk.
Egymás kezét fogva,
segítve egymáson,
könnyebb lesz az élet
ezen a világon.
És ha majd eljárnak
felettük az évek,
a közös múltjukra
sokszor emlékeznek.
Köszönik egymásnak
a sok szeretetet,
mellyel átvészelték
a nehéz életet.
két szerető ember,
a szívük megtelik
boldog szerelemmel.
Nem kell nekik akkor
egyedül csak társuk,
mert együtt így lesz szebb
a közös világuk.
Egymás kezét fogva,
segítve egymáson,
könnyebb lesz az élet
ezen a világon.
És ha majd eljárnak
felettük az évek,
a közös múltjukra
sokszor emlékeznek.
Köszönik egymásnak
a sok szeretetet,
mellyel átvészelték
a nehéz életet.
Mikor a Kelet,
jön felém és szárnyal.
Várom és látnom kell
röppenő szárnyad!
Amikor a Dél,
elkábítva éget.
Csábító a vágy,
hogy elégjek érted!
Mikor a Nyugat,
leereszti szárnyát.
Látom a Kelet
árnyékos játékát.
Amikor az Észak,
közelít és támad.
Csodás élményekkel,
újra Téged várlak!