Hót ziher, vágyok rád, Barbara!
Annyira, hogy lóg kutyám farka!
Mily’ élet, nélküled,
Kutyám is vágy téged!
Együtt éltünk, leléptél… Hova?
*
Ne búslakodj édesem, Ádi!
Nem tűntem el, csak lett egy nyári
Kaland a zenével,
De jöttem a széllel.
Mert tudtam, vár a párom Ádi!
*
Irtón hiányzol, hogy furulyázz
Te zenészlány, fújjad, de kottázd.
Jó dallamod kéne,
Zenéd élet része!
Három furulyán is tudsz… kottázd!
*
Furulyám sír, ha nem vagy velem,
A dalt hangjegyek közt kergetem.
Te vagy a dallamom,
Szívverésed, dobom.
Hangjegy a csókod- azt keresem!
*
Hívlak-csallak vissza Barbara…
Jöjj, rád is éhezek, Barbara!
Hozd a furulyáid,
Halljam a zenéid…
Együtt éltünk, léptél… rohanva!
*
Ne félj, itt vagyok már, Ádika!
Nyelvem emlékszik a ritmusra.
Szívem a kezedben,
Furulyád kezemben,
S dúdolunk, mint régen... Ádika!

Vecsés, 2025. április 15. – Siófok, 2025. április 16. -Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat Rom. LIMERIK csokorban. A párosakat meg, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.

Sétáltunk a tavaszban…

Sétálunk a Balaton partján, lágy szél rebben, vízfelület enyhe stresszben.
Szívem csendben lépked veled, tavaszi szél simít, mint kezed.

Nagy meleg igy kora estvére elcsitult, sugárkéve fénye lehalkult.
Nézlek, ahogy a nap lecsorog, a víztükrön aranyhíd ragyog.

Egy kiránduló hajó hullámokat ver, nézzük… parti sziklák közt kever…
A hajó zaja már messze suhan, csak mi vagyunk és a tó, az alkonyban.

Vecsés, 2025. április 9. – Siófok, 2025. április 10. -Kustra Ferenc József- a páratlan leoninusokat én írtam, a páros sorokat: szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.

Nyújtsd kezed felém,
Tedd aszalt tenyerembe
Csak tarthassam én,
S érezzem pulzusod
Ahogy szíved dobog belém;
Lüktetve olvad lélek-fény.
Ez több a szerelemnél...
Hiszen ifjúságod s egész léted
Ha e földi idővel méred-
Akkor...azóta
Igéretedhez hű volt véred.
Már unokáink ölelnek
Engem s téged.
Ez több a szerelemnél...
Szépkorúvá velem cseperedtél.

Nyútsd kezed felém,
Hogy merülhessek én
A végtelen peremén
Nyugalmadba, s ha majd hív az ég-
Így békés lesz a vég.
Ez több a szerelemnél...
Szépkorúvá velem együtt cseperedtél.
Két fél vagyunk egy Egésznél.

OXIMORON szerű gondolatok, senrjúban…

Próbáld megfogni
A szelet, kint a mezőn.
Siklik kezedből.

Próbáld megfogni
A szelet, kint a mezőn.
Éppen szélcsend van.
*

Napfény fürdeti
A szép hegyi tó partját.
Boldogság sziget.

Napfény fürdeti
A szép hegyi tó partját.
Parton veszekszünk…
*

Menj fel egy dombra,
Nézd, virágzó almafák.
Lélekemelő.

Menj fel egy dombra,
Nézd, virágzó almafák.
Sírva, homályos
*

A szerelemben
Nem volt olyan nagy öröm.
Válás, boldogság…

A szerelemben
Nem volt olyan nagy öröm.
Sírva vigadni.
*

Lét gyöngesége
Küzd, látszat béküléssel.
Bénító ködfoltok.

Lét gyöngesége
Küzd, látszat béküléssel.
Győz képmutatás.
*

Tanító élet,
Ám kudarc… az akadály.
Tanulságvonás.

Tanító élet,
Ám kudarc… az akadály.
Figyelmetlenség.

Tanító élet,
Ám kudarc… az akadály.
Vad ellenállás.
*

Álmosító dél
Alatt, nap árnyéktalan…
Veréb tócsában.

Álmosító dél
Alatt, nap árnyéktalan…
Zuhany, nem segít

Álmosító dél
Alatt, nap árnyéktalan…
Árnyék, sehol sincs!
*

Havasi kunyhó
Hideg hegy ékessége.
Fagyos förgeteg.

Havasi kunyhó
Hideg hegy ékessége.
Mély hóba zártság.

Havasi kunyhó
Hideg hegy ékessége.
Meleg nappali.

Vecsés, 2016. július 4. – Kustra Ferenc József - Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.

Hétköznapi pszichológia

Nemrég kezed fogtam… Cilikém.
Szerelemmel néztél… Cilikém!
Reggelre nem voltál,
Innen elloholtál!
Hova lettél? Hiány: Cilikém!

Este ülepedő sötét volt,
Szerelmünk… igen összehangolt!
Én kielégültem,
Éltem veled élem…
Aludtam, mint a bunda, álmom volt.

Reggel nem hallottam szuszogásod,
Eltűnt: mosolyos suttogásod…
Nem gondoltam volna,
Hogy ily’ mese volna…
Valóságra ébredtem… zárod!

Vecsés, 2020. január 7. -Kustra Ferenc József- íródott: LIMERIK csokorban