Idő 
Értékelés 
Értékelés Renga-láncversben az évszakokról
Nyárias tavasz
Befedi, mind’ a tájat.
Hajnal, még hűvös!
Borús az idő,
Ónos eső csepereg.
Az éjjel fagyott!
Korai meleg
Napok, nyarat ígérnek.
Egy kicsit félő...
Jégeső pereg,
Felhőktől szürke az ég.
Télies idő.
Esőcsepp hullik,
Levelek epekednek.
Új lét locsolás.
Napnak fénye nincs,
Ónos felhők takarják.
Látás homályos.
Őzek, pataknál
Isznak és nézelődnek.
Nap süti őket.
Ködös éjszaka...
Bokrot zúzmara lepte.
Higanyszál süllyed!
Égi csatornák,
Naptestvérrel éltetnek.
Élet feltámadt.
Hajnal már deres,
Hideg északi szél fúj.
Fagyos nappalok.
Forgószél megjött,
Tarolja virágokat.
Palánta kicsi.
Zúzmara fákon,
Örökzöldeken csillan.
Piciny jégcsapok.
Kergetőzik két
Bogár! Napocska lesüt.
Hajnal, korán jő.
Hódara hullik,
Kert, mező hófehér lesz.
Metsző hideg.
Zuhog az eső,
Már hömpölyög a patak.
Minden megtisztul.
Csillagos éjjelt,
Hóvihar nem zavarja.
Havon, fény csillog.
Este szemerkél,
Ágon, madárka csipog
Cica közelít!
A lehullott hó,
Talpak alatt már csúszik.
Fagyos hókristály.
Meggyfa-lombok közt
Előbukkan az este.
Hangos, madárzaj.
Csupasz ágakon
Hótakaró, levél nincs.
Kéreg képződmény.
Madárka csipog,
Ibolyák mosolyognak.
Idő melegszik.
Havas ágakon,
Cinegék dideregnek.
Elnémult dalok.
Ligeti fák közt,
Majdnem végtelen a tér.
Vadkan kóricál.
Fagyos udvaron,
Kicsi csikó esik-kel.
Állni képtelen.
Madárraj csivit,
Fészekről vitatkozás.
Gyorsan felépül.
Járdák csúszósak,
Menni csak lassan lehet.
Veszély fenyeget.
Szél még nem meleg.
Éjszaka, még oly’ hűvös!
Fiatalodás...
Szemerkélő hó,
Metszőn hideg! Szép fehér.
Ködös lélegzet.
Hűs szellő sétál,
A sarjadó-fűs réten.
Zöld változása.
Hóember készül,
Szán siklik hegyoldalon.
Nevetés hallik.
Reccsenő ágnak,
Nehéz volt régi élet.
Ez már nem zöldül.
Hóember dermed
Egyedül az udvarban.
Dermesztő hideg.
A nádas ember
Magasságú sűrűség.
Zöld fűszigetek.
Kékbe derült ég,
Felhőtlen, tiszta égalj.
Havas forgószél.
Bimbó és szirom,
Zöld levél száron, jó sok.
Váza még üres...
Éjnek békéjét,
Hideg szél megzavarja.
Hóbuckák, reggel...
Cseresznyevirág
Szirmok nagy fellegekben.
Arany napsugár.
Fákon, zúzmara
Az úr, minden hófehér.
Ág, mint szélhárfa.
Nap süt a rétre
Cinegékre, birkákra.
Terjedő élet.
Hideg, jeges szél
Porhót fúj, szembe, szájba.
Jeges fuvallat.
Párás éjszaka,
Illattalan esőszag.
Matt színű sötét.
Fagyos fuvallat
Megrezzenti a nádast.
Madárraj, riadt.
Fűtakaróval
Alszik, sok apró bogár.
Zöldes napkelet.
Havas bokrok
Alatt, vaddisznó turkál.
Föld kemény, fagyos.
Zöldre váltanak
Az eddig kopasz ágak.
Madárdal harsog.
Rögök, fehérbe
Burkolóztak, megfagytak.
Hófehér szántás.
Seregély, eszi
Gyümölcs kezdeményeket.
Fiókák lesznek.
Havas ugaron
Fácánok kapirgálnak,
Eledel hiány.
Szellő polkázik,
Kócolja erdő haját.
Pókháló készül.
Nyulacska fagyos
Fakérget rágcsál, fű nincs.
Végtelen fehér...
Hajnal sugara
Holdnak fényét elűzi.
Szél is feltámad...
Nyári-út havas,
Kétfogatos szán csúszik.
Csengő csilingel.
Már kizöldelltek
A fák, rétek, új fészkek.
Virító virág.
Nyuszi riad, fut,
Megzavarta csengőszó.
Úr a félelem!
Idő derűs már,
Faágak égbe nyúlnak.
Égkékje virít!
Kert ékes dísze
Sok fenyő, mind fehérben.
Esküvő-ruhák.
Kakukk szava zeng.
Erdő mélyén gyöngyvirág.
Zöld a fűszőnyeg.
Hónak súlya nagy,
Tuják ága földet ér.
Alázkodó fák...
Erdő illata
Édeskés vidékillat.
Virágpor özön.
Mohos a tölgyfa,
Bent a sűrű erdőben.
Hóborította.
Örök éj vége!
Patakokban, olvadt lé.
Lélekfa nyílik.
Havas fán mókus,
Mogyorót tör serényen.
Tartalék még van.
Kertekbe oson
És bimbókat kinyitja.
Remény évszaka!
Nap már alant jár,
Jégcsapok az ereszen.
Fagyos hajnal lesz.
Pattanó rüggyel
Kel a hajnali remény.
Remény, állandó!
Hideg szél szárnya
Karcol jégvirágokat.
Rózsás ablakok.
Egy hulló levél
Kacagva hull lefelé.
Van sarjadó új...
Kis madár a fán
Didereg, eledelt vár.
Fagyhalál közel.
Szellő belengi
Rügyező cseresznyefát.
Sok virágszirom.
Föld és ég fehér
Csillag egy sem, hó szakad.
Éjszaka... hideg.
Rügyek duzzadnak
Barackfán, lesz sok lekvár.
Derűs virágzás.
Meredélyeken
Araszolni, holdfényben.
Gyötrő túra hely.
Illatos virág
Csöndben hoz megújhodást.
Levél zöldülés.
Havas utakon,
Hegyekben talpra lépni!
Hold meg világít.
Csermely csöndesen
Csobog, fagyveszély megszűnt.
Zöldülő erdők.
Pirkad, kel a Nap,
Sugara havon csillan.
Verőfényes nap.
Már az új vetés
Is sarjadásnak indult.
Lesz majd, új kenyér.
Kergetőzve fúj
Erős szél, havat hordja.
Lesz hó mindenhol.
Pataknak partján
Csend honol. Rügypattanás.
Langy szellő sétál.
Derűs égbolton
Szikráznak a csillagok,
Dermesztő fagyok.
Ligeti fák közt,
Majdnem végtelen a tér.
Vadkan kóricál.
Éj sötétjében
Forgószél kerekedik.
Hófúvásveszély.
Liget közepén,
Terebélyes, nagy tölgyfa.
Egyre kérgesebb.
Őrjöng a vihar,
Kéménybe beledudál.
Kemence krahál.
Telihold fénye,
Megvilágítja erdőt.
Ligetben, árnyak.
Tör, zúz a vihar,
Tetőcserép hóval száll.
Kémény nem mozdul.
Erdő rügyezik,
Zöld réten, virágillat.
Lombok suhognak.
Vad szél havat hord,
Hótorlaszokat képez.
Járhatatlan út.
Erdőt és mezőt
Bejárja, friss szelecske.
Még nincs fülledtség.
Szánkó sem segít,
Nincs mivel közlekedni.
Hórabság honol...
Napsütötte szél
Dúdol, erdő fái közt.
Melegedést vár.
Világosodik,
Csendet tör egy hókotró.
Hórabság vége.
Árva virágmag,
Szél kénye-kedvére száll.
Élet rejteke.
Napnak sugara,
Hóbuckán fürgén táncol.
Csendes téli nap.
Pázsiton csillan,
A sok-sok eső-gyöngyszem.
Élet ébredés.
Hólabda süvít,
Légben gyerekkacaj száll.
Boldogság árad.
A levegőben
Érezni, már langy is van.
Nedves léghullám.
Dombról szán csúszik,
Korcsolya meg lesiklik.
Testmozgás fontos.
A kezdeti hit
Lelkesíti világot.
Élet, megfogant.
Lanyhuló télben
Rügyeznek rózsabokrok.
Hold rávilágít...
Vecsés – Szabadka, 2018. május 26. – 2018. május 30. -ig. – Kustra Ferenc József– 100 darabos Renga-láncvers eredeti stílusban. A tavaszi –páratlan- haikukat én írtam, a –páros- télieket szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit!
Nyárias tavasz
Befedi, mind’ a tájat.
Hajnal, még hűvös!
Borús az idő,
Ónos eső csepereg.
Az éjjel fagyott!
Korai meleg
Napok, nyarat ígérnek.
Egy kicsit félő...
Jégeső pereg,
Felhőktől szürke az ég.
Télies idő.
Esőcsepp hullik,
Levelek epekednek.
Új lét locsolás.
Napnak fénye nincs,
Ónos felhők takarják.
Látás homályos.
Őzek, pataknál
Isznak és nézelődnek.
Nap süti őket.
Ködös éjszaka...
Bokrot zúzmara lepte.
Higanyszál süllyed!
Égi csatornák,
Naptestvérrel éltetnek.
Élet feltámadt.
Hajnal már deres,
Hideg északi szél fúj.
Fagyos nappalok.
Forgószél megjött,
Tarolja virágokat.
Palánta kicsi.
Zúzmara fákon,
Örökzöldeken csillan.
Piciny jégcsapok.
Kergetőzik két
Bogár! Napocska lesüt.
Hajnal, korán jő.
Hódara hullik,
Kert, mező hófehér lesz.
Metsző hideg.
Zuhog az eső,
Már hömpölyög a patak.
Minden megtisztul.
Csillagos éjjelt,
Hóvihar nem zavarja.
Havon, fény csillog.
Este szemerkél,
Ágon, madárka csipog
Cica közelít!
A lehullott hó,
Talpak alatt már csúszik.
Fagyos hókristály.
Meggyfa-lombok közt
Előbukkan az este.
Hangos, madárzaj.
Csupasz ágakon
Hótakaró, levél nincs.
Kéreg képződmény.
Madárka csipog,
Ibolyák mosolyognak.
Idő melegszik.
Havas ágakon,
Cinegék dideregnek.
Elnémult dalok.
Ligeti fák közt,
Majdnem végtelen a tér.
Vadkan kóricál.
Fagyos udvaron,
Kicsi csikó esik-kel.
Állni képtelen.
Madárraj csivit,
Fészekről vitatkozás.
Gyorsan felépül.
Járdák csúszósak,
Menni csak lassan lehet.
Veszély fenyeget.
Szél még nem meleg.
Éjszaka, még oly’ hűvös!
Fiatalodás...
Szemerkélő hó,
Metszőn hideg! Szép fehér.
Ködös lélegzet.
Hűs szellő sétál,
A sarjadó-fűs réten.
Zöld változása.
Hóember készül,
Szán siklik hegyoldalon.
Nevetés hallik.
Reccsenő ágnak,
Nehéz volt régi élet.
Ez már nem zöldül.
Hóember dermed
Egyedül az udvarban.
Dermesztő hideg.
A nádas ember
Magasságú sűrűség.
Zöld fűszigetek.
Kékbe derült ég,
Felhőtlen, tiszta égalj.
Havas forgószél.
Bimbó és szirom,
Zöld levél száron, jó sok.
Váza még üres...
Éjnek békéjét,
Hideg szél megzavarja.
Hóbuckák, reggel...
Cseresznyevirág
Szirmok nagy fellegekben.
Arany napsugár.
Fákon, zúzmara
Az úr, minden hófehér.
Ág, mint szélhárfa.
Nap süt a rétre
Cinegékre, birkákra.
Terjedő élet.
Hideg, jeges szél
Porhót fúj, szembe, szájba.
Jeges fuvallat.
Párás éjszaka,
Illattalan esőszag.
Matt színű sötét.
Fagyos fuvallat
Megrezzenti a nádast.
Madárraj, riadt.
Fűtakaróval
Alszik, sok apró bogár.
Zöldes napkelet.
Havas bokrok
Alatt, vaddisznó turkál.
Föld kemény, fagyos.
Zöldre váltanak
Az eddig kopasz ágak.
Madárdal harsog.
Rögök, fehérbe
Burkolóztak, megfagytak.
Hófehér szántás.
Seregély, eszi
Gyümölcs kezdeményeket.
Fiókák lesznek.
Havas ugaron
Fácánok kapirgálnak,
Eledel hiány.
Szellő polkázik,
Kócolja erdő haját.
Pókháló készül.
Nyulacska fagyos
Fakérget rágcsál, fű nincs.
Végtelen fehér...
Hajnal sugara
Holdnak fényét elűzi.
Szél is feltámad...
Nyári-út havas,
Kétfogatos szán csúszik.
Csengő csilingel.
Már kizöldelltek
A fák, rétek, új fészkek.
Virító virág.
Nyuszi riad, fut,
Megzavarta csengőszó.
Úr a félelem!
Idő derűs már,
Faágak égbe nyúlnak.
Égkékje virít!
Kert ékes dísze
Sok fenyő, mind fehérben.
Esküvő-ruhák.
Kakukk szava zeng.
Erdő mélyén gyöngyvirág.
Zöld a fűszőnyeg.
Hónak súlya nagy,
Tuják ága földet ér.
Alázkodó fák...
Erdő illata
Édeskés vidékillat.
Virágpor özön.
Mohos a tölgyfa,
Bent a sűrű erdőben.
Hóborította.
Örök éj vége!
Patakokban, olvadt lé.
Lélekfa nyílik.
Havas fán mókus,
Mogyorót tör serényen.
Tartalék még van.
Kertekbe oson
És bimbókat kinyitja.
Remény évszaka!
Nap már alant jár,
Jégcsapok az ereszen.
Fagyos hajnal lesz.
Pattanó rüggyel
Kel a hajnali remény.
Remény, állandó!
Hideg szél szárnya
Karcol jégvirágokat.
Rózsás ablakok.
Egy hulló levél
Kacagva hull lefelé.
Van sarjadó új...
Kis madár a fán
Didereg, eledelt vár.
Fagyhalál közel.
Szellő belengi
Rügyező cseresznyefát.
Sok virágszirom.
Föld és ég fehér
Csillag egy sem, hó szakad.
Éjszaka... hideg.
Rügyek duzzadnak
Barackfán, lesz sok lekvár.
Derűs virágzás.
Meredélyeken
Araszolni, holdfényben.
Gyötrő túra hely.
Illatos virág
Csöndben hoz megújhodást.
Levél zöldülés.
Havas utakon,
Hegyekben talpra lépni!
Hold meg világít.
Csermely csöndesen
Csobog, fagyveszély megszűnt.
Zöldülő erdők.
Pirkad, kel a Nap,
Sugara havon csillan.
Verőfényes nap.
Már az új vetés
Is sarjadásnak indult.
Lesz majd, új kenyér.
Kergetőzve fúj
Erős szél, havat hordja.
Lesz hó mindenhol.
Pataknak partján
Csend honol. Rügypattanás.
Langy szellő sétál.
Derűs égbolton
Szikráznak a csillagok,
Dermesztő fagyok.
Ligeti fák közt,
Majdnem végtelen a tér.
Vadkan kóricál.
Éj sötétjében
Forgószél kerekedik.
Hófúvásveszély.
Liget közepén,
Terebélyes, nagy tölgyfa.
Egyre kérgesebb.
Őrjöng a vihar,
Kéménybe beledudál.
Kemence krahál.
Telihold fénye,
Megvilágítja erdőt.
Ligetben, árnyak.
Tör, zúz a vihar,
Tetőcserép hóval száll.
Kémény nem mozdul.
Erdő rügyezik,
Zöld réten, virágillat.
Lombok suhognak.
Vad szél havat hord,
Hótorlaszokat képez.
Járhatatlan út.
Erdőt és mezőt
Bejárja, friss szelecske.
Még nincs fülledtség.
Szánkó sem segít,
Nincs mivel közlekedni.
Hórabság honol...
Napsütötte szél
Dúdol, erdő fái közt.
Melegedést vár.
Világosodik,
Csendet tör egy hókotró.
Hórabság vége.
Árva virágmag,
Szél kénye-kedvére száll.
Élet rejteke.
Napnak sugara,
Hóbuckán fürgén táncol.
Csendes téli nap.
Pázsiton csillan,
A sok-sok eső-gyöngyszem.
Élet ébredés.
Hólabda süvít,
Légben gyerekkacaj száll.
Boldogság árad.
A levegőben
Érezni, már langy is van.
Nedves léghullám.
Dombról szán csúszik,
Korcsolya meg lesiklik.
Testmozgás fontos.
A kezdeti hit
Lelkesíti világot.
Élet, megfogant.
Lanyhuló télben
Rügyeznek rózsabokrok.
Hold rávilágít...
Vecsés – Szabadka, 2018. május 26. – 2018. május 30. -ig. – Kustra Ferenc József– 100 darabos Renga-láncvers eredeti stílusban. A tavaszi –páratlan- haikukat én írtam, a –páros- télieket szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit!
Megy hegynek fel gyerek Cseke
Vén, kese Cseke gyereke.
Szekere gyenge kereke,
Csetteg, kerreg, leeshet-e?
Szekere kereke leeshet,
Ekképpen, eh, letenyerelhet.
Kerekezne Cseke szekere,
De nem fel erre, ferde hegyre.
Nyekergett Cseke kereke, de ment
Esetleg szeretve, de nem megkent.
Ez nem mehet levelekbe, versekbe bele
Mert nem lett versekbe, levelekbe kezelve.
Hej! Leesett Cseke kereke,
Lehemperedett egy gederbe.
Hergelt, kese Cseke gyereke,
Hegyet, kereket egye fene.
Lehetne kese Cseke gyerekének
Szekercéje, és beleverne éknek
Kerekébe egy fellelt szegecset,
Mert menetben kereke leesett.
Enne, esetleg lehetne gesztenye,
Éhesen keres, de nem lel egyet se…
Lehetne egy telek eperke…
Enne epret… nem lel szemet se.
Hegyek meredekek, kellemes helyek,
Fenn, e hegyen messze reppennek szelek.
Cseke gyerek rendesen eltervezte,
Rendesen repdesve menne fel hegyre.
Menne, de ez lehetetlen, feltegye
Szekere kerekét Cseke gyereke.
Vén kese Cseke elég hergelt,
Hegyet, kereket egye fene…
Kese Cseke e gyereket kereste.
Kereste, kerestette. Hej, meglelte.
Meredeken lereppentek szelekkel,
Ernyedt testekkel, remek emlékekkel…
Hegyet, kereket egye fene…
Ebbe, lehetetlen helyzetbe.
Meglett kese Cseke gyereke!
Vecsés, 1998. december 19. – Kustra Ferenc József - eszperente nyelven…
Vén, kese Cseke gyereke.
Szekere gyenge kereke,
Csetteg, kerreg, leeshet-e?
Szekere kereke leeshet,
Ekképpen, eh, letenyerelhet.
Kerekezne Cseke szekere,
De nem fel erre, ferde hegyre.
Nyekergett Cseke kereke, de ment
Esetleg szeretve, de nem megkent.
Ez nem mehet levelekbe, versekbe bele
Mert nem lett versekbe, levelekbe kezelve.
Hej! Leesett Cseke kereke,
Lehemperedett egy gederbe.
Hergelt, kese Cseke gyereke,
Hegyet, kereket egye fene.
Lehetne kese Cseke gyerekének
Szekercéje, és beleverne éknek
Kerekébe egy fellelt szegecset,
Mert menetben kereke leesett.
Enne, esetleg lehetne gesztenye,
Éhesen keres, de nem lel egyet se…
Lehetne egy telek eperke…
Enne epret… nem lel szemet se.
Hegyek meredekek, kellemes helyek,
Fenn, e hegyen messze reppennek szelek.
Cseke gyerek rendesen eltervezte,
Rendesen repdesve menne fel hegyre.
Menne, de ez lehetetlen, feltegye
Szekere kerekét Cseke gyereke.
Vén kese Cseke elég hergelt,
Hegyet, kereket egye fene…
Kese Cseke e gyereket kereste.
Kereste, kerestette. Hej, meglelte.
Meredeken lereppentek szelekkel,
Ernyedt testekkel, remek emlékekkel…
Hegyet, kereket egye fene…
Ebbe, lehetetlen helyzetbe.
Meglett kese Cseke gyereke!
Vecsés, 1998. december 19. – Kustra Ferenc József - eszperente nyelven…
Oly? jó, hogy vagy nekem Hildácska,
Kén' már használható villácska.
Szép testedre vágyok,
Mit nagyon imádok.
Hildácska, lesz gyűrött... szoknyácska?
Nevetve szeretném lepedőt,
Gyűrögetni, mint jellemerőt.
Nevetem, Te mosnál,
Sőt, te is vasalnál.
Kérek légyottot... teljesedőt.
Mond kedves, hogy áll a válóper?
Lelkem kíntól engem leteper.
Légy szabad és enyém,
Pihennénk, rét füvén?
Hildácskám! Vágyad, vággyal hever?
Vecsés, 2019. január 2. ? Kustra Ferenc ? LIMERIK csokor
Kén' már használható villácska.
Szép testedre vágyok,
Mit nagyon imádok.
Hildácska, lesz gyűrött... szoknyácska?
Nevetve szeretném lepedőt,
Gyűrögetni, mint jellemerőt.
Nevetem, Te mosnál,
Sőt, te is vasalnál.
Kérek légyottot... teljesedőt.
Mond kedves, hogy áll a válóper?
Lelkem kíntól engem leteper.
Légy szabad és enyém,
Pihennénk, rét füvén?
Hildácskám! Vágyad, vággyal hever?
Vecsés, 2019. január 2. ? Kustra Ferenc ? LIMERIK csokor
Idefelé, a homokunkkal támasztottuk az ablakot,
Közben beszélgettünk, hogy ki és mit akarna, milyen harcot?
Érdekes, azt senki nem vetette föl, ezt, ki éli túl,
Semmit nem látva, csak néztük a tájat, nagyon botorul.
Mindannyiunkban zakatolt a gyors élet-vonata
Ahogy jött a hideg, lassan csökkent vágyunk halmaza?
Lassan gyanús is lett, hogy ez a hideg kezd lét-taroló lenni,
Ahogy csak zakatoltunk, táj igyekezett jeges-havas lenni.
A vonaton utazik a létem, vele van társként a vágy?
A kéj mámora? Megmondták, ez lesz az első, ami elhágy?
Az álmok mesés útjait múltamban is követtem,
Reggel meg az állomások homályában ébredtem.
Az életünk vonata, ideért a pályaudvarra,
Ez most a miénk, a hóba-jégbe ásott lövészárka?
Mi nem is kértük, de a vonat idehozott,
Bár sok volt köztünk, aki végig okoskodott.
Van itt süvöltős füttyszó, éppen a fejünk felett,
Mikor a muszka gránát erre száll a Don felett.
Ha az élet vonatát nézzük, van, kinek ez megálló,
De van, kinek végállomás, ez az ember-húsdaráló.
Erről a vonatról leszállni? Nos, azt egyáltalán nem lehet,
Csak ha, telibe robban egy bomba, véglegesen akkor lehet.
Örök fogoly vagy a vonatodban, ne keress más elméletet.
A Don-kanyarban, bizony igen hamar kisiklik az élet,
Halál jő, fölmondja, véget is ér a rövid bérelt-élet?
A család otthon, lehet, nem tudja meg katona mivé lett?
Már esteledik... Már a naplemente mázolja a tájat át,
Bebíborozza a jeges-fagyott hómezőt, így adja báját.
Én érzem, sőt tudom, a múltból vagyunk itt,
És lehet, hogy itt fagyok meg? a mindenit.
Tyiu? Tyiu? Tyiu...bumm, bumm, bumm, lövések zaja hallik,
Oroszok esténként is lőnek? érezzük is, itt lakik.
Bumm! Egy akna előttem harminc méterrel levágott,
Most mondhatom a hálaimát, nem erre kóválygott.
Nincsenek felhők az égen, már a Hold is feljön, ő lesz az úr!
Átfesti a hó-jégmezőt, hideg ezüsttel, vakít cudarul.
Múltból jöttem és még élek... A többit vajh' hogy mérik, fukarul?
Ez akkor egy állomás, pályaudvar, vagy végállomás?
Vaskerék, vas sínen hangokat ad, ez végső csikorgás?
Míg jöttünk nem láttunk semmit, táj maga volt a vágtatás.
.
(10 szavas)
Kinézve az ablakon, fények elmosódtak,
Igaz is! Minek látni katonának?
(HIAQ)
Volt útnak oly? része,
Ahol fény elbujt, nem nézett!
Sötét is vaksi volt.
(apeva)
Hol
Lehet
Már az a
Pályaudvar?
Minek szállunk le?
Szólt az őrmester, készüljünk, nemsokára: kell leszállni,
Aztán majd folytatjuk? tíz kilométert mély hóban mászni!
De még robog a vonat, csattognak a kerekek,
És bizony kezdenek már sorban félni a lelkek.
Lassan meg is érkeztünk, de még semmit nem látni az élet-pályaudvarokon,
Kinek csattog a szemaforja, az átváltozik-e, örök pirosra átállón?
Vecsés, 2016. július 22. ? Kustra Ferenc
Közben beszélgettünk, hogy ki és mit akarna, milyen harcot?
Érdekes, azt senki nem vetette föl, ezt, ki éli túl,
Semmit nem látva, csak néztük a tájat, nagyon botorul.
Mindannyiunkban zakatolt a gyors élet-vonata
Ahogy jött a hideg, lassan csökkent vágyunk halmaza?
Lassan gyanús is lett, hogy ez a hideg kezd lét-taroló lenni,
Ahogy csak zakatoltunk, táj igyekezett jeges-havas lenni.
A vonaton utazik a létem, vele van társként a vágy?
A kéj mámora? Megmondták, ez lesz az első, ami elhágy?
Az álmok mesés útjait múltamban is követtem,
Reggel meg az állomások homályában ébredtem.
Az életünk vonata, ideért a pályaudvarra,
Ez most a miénk, a hóba-jégbe ásott lövészárka?
Mi nem is kértük, de a vonat idehozott,
Bár sok volt köztünk, aki végig okoskodott.
Van itt süvöltős füttyszó, éppen a fejünk felett,
Mikor a muszka gránát erre száll a Don felett.
Ha az élet vonatát nézzük, van, kinek ez megálló,
De van, kinek végállomás, ez az ember-húsdaráló.
Erről a vonatról leszállni? Nos, azt egyáltalán nem lehet,
Csak ha, telibe robban egy bomba, véglegesen akkor lehet.
Örök fogoly vagy a vonatodban, ne keress más elméletet.
A Don-kanyarban, bizony igen hamar kisiklik az élet,
Halál jő, fölmondja, véget is ér a rövid bérelt-élet?
A család otthon, lehet, nem tudja meg katona mivé lett?
Már esteledik... Már a naplemente mázolja a tájat át,
Bebíborozza a jeges-fagyott hómezőt, így adja báját.
Én érzem, sőt tudom, a múltból vagyunk itt,
És lehet, hogy itt fagyok meg? a mindenit.
Tyiu? Tyiu? Tyiu...bumm, bumm, bumm, lövések zaja hallik,
Oroszok esténként is lőnek? érezzük is, itt lakik.
Bumm! Egy akna előttem harminc méterrel levágott,
Most mondhatom a hálaimát, nem erre kóválygott.
Nincsenek felhők az égen, már a Hold is feljön, ő lesz az úr!
Átfesti a hó-jégmezőt, hideg ezüsttel, vakít cudarul.
Múltból jöttem és még élek... A többit vajh' hogy mérik, fukarul?
Ez akkor egy állomás, pályaudvar, vagy végállomás?
Vaskerék, vas sínen hangokat ad, ez végső csikorgás?
Míg jöttünk nem láttunk semmit, táj maga volt a vágtatás.
.
(10 szavas)
Kinézve az ablakon, fények elmosódtak,
Igaz is! Minek látni katonának?
(HIAQ)
Volt útnak oly? része,
Ahol fény elbujt, nem nézett!
Sötét is vaksi volt.
(apeva)
Hol
Lehet
Már az a
Pályaudvar?
Minek szállunk le?
Szólt az őrmester, készüljünk, nemsokára: kell leszállni,
Aztán majd folytatjuk? tíz kilométert mély hóban mászni!
De még robog a vonat, csattognak a kerekek,
És bizony kezdenek már sorban félni a lelkek.
Lassan meg is érkeztünk, de még semmit nem látni az élet-pályaudvarokon,
Kinek csattog a szemaforja, az átváltozik-e, örök pirosra átállón?
Vecsés, 2016. július 22. ? Kustra Ferenc
Fronti létemnek, nyűgét, keservét kinevetem vagy elsírom?
Ez az én hordozott keresztem, cipelem is? amíg, még bírom!
A szélvihar itt zúgva-bömbölve tombol egész éjszaka,
A lövészárokban beszélgetnénk, de elnyomja a szava.
Aknák csak úgy robbannak, ide nem hívta őket senki,
A katonák meg nagyon félnek, ezzel él itt mindenki.
Itt a fronton, nehéz az életem,
Mint egy vásárláskor a cekkerem.
De, míg abban szükséges dolgok vannak,
Itt félelem és halál betakarnak.
Itt a kanyarok, nem csak jobbra és balra vannak,
Majd elmesélik, akik itt életben maradtak.
Mind az úton, amiket itt biz' be kell járni,
Az életért rohanunk, cikázva kell fázni.
Zakatoló élet-hullámvasút forog, csak körbe-körbe
Ha aknarobbanás van, repeszeső zúdul... bele fénybe.
Hullámvasút vaskerekei rozsdától nyikorogva,
Páros, többszörösen kerék, mi az életet darálja?
Repeszesőben állva kihunyhat az élet gyertyája.
Én itt is csak egy átlagos ember vagyok,
Repeszesőben remélem, nem maradok?
Remélem, apámnak él még a szép kis deres lova,
Ha hazaérek, én leszek örököse, hajtója.
Itt még a hóvihar sem mutatja a helyes utat
Én hazafelé mennék, de arra semmi nem mutat.
Nagy kanyarban nem akarnák kiesni a hullámvasútból,
Mennék én haza, szántani, vetni, nem úri huncutságból?
Vecsés, 2017. április 21. ? Kustra Ferenc
Ez az én hordozott keresztem, cipelem is? amíg, még bírom!
A szélvihar itt zúgva-bömbölve tombol egész éjszaka,
A lövészárokban beszélgetnénk, de elnyomja a szava.
Aknák csak úgy robbannak, ide nem hívta őket senki,
A katonák meg nagyon félnek, ezzel él itt mindenki.
Itt a fronton, nehéz az életem,
Mint egy vásárláskor a cekkerem.
De, míg abban szükséges dolgok vannak,
Itt félelem és halál betakarnak.
Itt a kanyarok, nem csak jobbra és balra vannak,
Majd elmesélik, akik itt életben maradtak.
Mind az úton, amiket itt biz' be kell járni,
Az életért rohanunk, cikázva kell fázni.
Zakatoló élet-hullámvasút forog, csak körbe-körbe
Ha aknarobbanás van, repeszeső zúdul... bele fénybe.
Hullámvasút vaskerekei rozsdától nyikorogva,
Páros, többszörösen kerék, mi az életet darálja?
Repeszesőben állva kihunyhat az élet gyertyája.
Én itt is csak egy átlagos ember vagyok,
Repeszesőben remélem, nem maradok?
Remélem, apámnak él még a szép kis deres lova,
Ha hazaérek, én leszek örököse, hajtója.
Itt még a hóvihar sem mutatja a helyes utat
Én hazafelé mennék, de arra semmi nem mutat.
Nagy kanyarban nem akarnák kiesni a hullámvasútból,
Mennék én haza, szántani, vetni, nem úri huncutságból?
Vecsés, 2017. április 21. ? Kustra Ferenc
