Idő 
Értékelés 
Értékelés Neki kéne veselkednem elénekelni az utolsó dalt…
A legszebben hangzót, a zengőt, vagy a végtelenült falst.
De, hah! Most eszmélek, a sorsom nem áldott énekhanggal,
Sem sok földi jóval, sem zenészséggel vagy ékes pazarsággal.
Zenekarom nincsen, zenélni nem tudok, minek akkor énekelnem?
Tán már énekes sztár sem leszek, sőt már az életem javát leéltem…
Vecsés, 2014. szeptember 28. –Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
A legszebben hangzót, a zengőt, vagy a végtelenült falst.
De, hah! Most eszmélek, a sorsom nem áldott énekhanggal,
Sem sok földi jóval, sem zenészséggel vagy ékes pazarsággal.
Zenekarom nincsen, zenélni nem tudok, minek akkor énekelnem?
Tán már énekes sztár sem leszek, sőt már az életem javát leéltem…
Vecsés, 2014. szeptember 28. –Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
(3 soros-zárttükrös)
Sorsom, a pokol göcsörtös kövekkel kirakott talaján cibál,
Ha meg látja, szabadulnék, akkor az útjára, visszaráncigál…
Sorsom, a pokol göcsörtös kövekkel kirakott talaján cibál.
*
(Septolet)
Hepehupás,
Buckás
Életút. Széllel szembe kúszás.
Sorsom sodor
Nem kímél,
Életem nyomor,
Csak ítél…
*
(Oximoron)
A halál vigyorogva közeledett, a kaszáját hanyagul lóbálta,
Én mérgesen anyáztam, ő elment, kaszát lassan maga után cibálta.
(Senrjú)
Halál elérhet,
Nem várhatsz rá tétlenül.
Úgyis elvisz majd.
*
Csak nézem, hogy durván, csak kicsit pislákoló a világ,
És nem hiszem, hogy valaha lesz itt feloldozó világ.
Az ember gyarló,
Te lehetnél talán jó.
Jöjjön szép világ.
*
Ártatlan emberek sokszor ma, pokol bugyraiban járnak,
Sok esetben a gyilkosok is ágyban párnák között halnak.
Biztos bűnös mind?
Ártatlanság vélhető,
Cselekedj végre!
*
Úgy döntött, élethelyzetemben eluralkodik rajtam a mélabú,
De az élet szép, csak mosolyogni kell, nem jó, ha szem nedves-szomorú.
Ne légy szomorkás,
Dühös se legyél másra.
Magad javítsd meg,
*
(10 szavas)
Az elveszett lélek gyásza megmarad,
A megmaradt lélek, életbe ragad.
*
Sorsom bizony fékezhetetlen,
De mit is akarok én már öregen
*
(Apeva)
Fáj!
Elment
Túl korán,
Lelkem gyásza.
Nincs lélek donor.
*
Mit
Akarok
Idősen?
Létből kevés
Maradt… még hátra.
Vecsés, 2019. szeptember 1. – Szabadka, 2019. szeptember 27. – Mórahalom, 2020 január 16. –Kustra Ferenc József– A 3 soros-zárttükrös -t, az oximoronokat, a 10 szavasokat én írtam. A septolet és az apevák; Jurisin (Szőke) Margit munkája. Címük: ’Sorsom sodor’. A senrjú –t Farkas Tekla írta.
Sorsom, a pokol göcsörtös kövekkel kirakott talaján cibál,
Ha meg látja, szabadulnék, akkor az útjára, visszaráncigál…
Sorsom, a pokol göcsörtös kövekkel kirakott talaján cibál.
*
(Septolet)
Hepehupás,
Buckás
Életút. Széllel szembe kúszás.
Sorsom sodor
Nem kímél,
Életem nyomor,
Csak ítél…
*
(Oximoron)
A halál vigyorogva közeledett, a kaszáját hanyagul lóbálta,
Én mérgesen anyáztam, ő elment, kaszát lassan maga után cibálta.
(Senrjú)
Halál elérhet,
Nem várhatsz rá tétlenül.
Úgyis elvisz majd.
*
Csak nézem, hogy durván, csak kicsit pislákoló a világ,
És nem hiszem, hogy valaha lesz itt feloldozó világ.
Az ember gyarló,
Te lehetnél talán jó.
Jöjjön szép világ.
*
Ártatlan emberek sokszor ma, pokol bugyraiban járnak,
Sok esetben a gyilkosok is ágyban párnák között halnak.
Biztos bűnös mind?
Ártatlanság vélhető,
Cselekedj végre!
*
Úgy döntött, élethelyzetemben eluralkodik rajtam a mélabú,
De az élet szép, csak mosolyogni kell, nem jó, ha szem nedves-szomorú.
Ne légy szomorkás,
Dühös se legyél másra.
Magad javítsd meg,
*
(10 szavas)
Az elveszett lélek gyásza megmarad,
A megmaradt lélek, életbe ragad.
*
Sorsom bizony fékezhetetlen,
De mit is akarok én már öregen
*
(Apeva)
Fáj!
Elment
Túl korán,
Lelkem gyásza.
Nincs lélek donor.
*
Mit
Akarok
Idősen?
Létből kevés
Maradt… még hátra.
Vecsés, 2019. szeptember 1. – Szabadka, 2019. szeptember 27. – Mórahalom, 2020 január 16. –Kustra Ferenc József– A 3 soros-zárttükrös -t, az oximoronokat, a 10 szavasokat én írtam. A septolet és az apevák; Jurisin (Szőke) Margit munkája. Címük: ’Sorsom sodor’. A senrjú –t Farkas Tekla írta.
Micsoda élet, micsoda lét,
Annyira nem jó, az ébrenlét.
Álmodni ébren nagy kiváltság
Annak, kinek jó ez a világ.
Nem jó a világ, megcsalt a lét,
Így nem is jó az ébrenlét.
Alva álmodni tán’ igazi,
Akarom vagy nem, ezt kell élni.
Vecsés, 1999. december 16. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként
Annyira nem jó, az ébrenlét.
Álmodni ébren nagy kiváltság
Annak, kinek jó ez a világ.
Nem jó a világ, megcsalt a lét,
Így nem is jó az ébrenlét.
Alva álmodni tán’ igazi,
Akarom vagy nem, ezt kell élni.
Vecsés, 1999. december 16. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként
E szegény kis Magyarország védelme,
Egyedül a mi gondunk már eleve.
A mi hazánk, a mi földünk, mi jussunk!
Ha kell, akkor érte mindön harcoljunk.
Fuldokló, szalmaszálba kapaszkodik…
Hazafiúi kötelesség nekik,
Kiharcolni, a pénz, a posztót, fegyvert
És jó képet vágni a királyhoz, mert…
Keserű… vedd a királyt, ahogy vagyon.
Imádkozz… beszorulunk várba vajon?
Nagyságon vitézlő atyámfiai,
Keserű gondolat és most a kard ki?!
A nemes országunkat megtartani.
Ebgondolat véres kardot mutatni?
Idegen nemzettség lábát megvetni
Jött. Mi meg itt… országot megtartani.
Őfelsége inte; férjünk törökkel.
Alkudjunk meg, az idegen őrökkel?
Kényszerítsük, viaskodva gyalázzuk!
Ne hagyjuk magunk, hazánkat vigyázzuk!
Ravasz a török… hitszegő, kegyetlen,
Összeszedi aranyunkat a végeken.
Falu és szántó nélkül nincsen vár,
Még csak hódít török… kizsigerel már.
A ravasz bevonult már Szigetvárra,
Onnan hív minket szpáhikkal csatára.
Nádor ízen ez jól van így… zsoldos ő?
Szégyen ez? Mit szól ehhez a felmenő?
Keresztyén seregek zsoldosaitól
Mit várhatunk, mint felszabadítótól?
Ők is egymással vannak elfoglalva
És nekünk is jó a nagyok hatalma…
Meghalt Mátyás király óta igazság,
Egyébként sincs… kicsinek nincs igazság!
Ő magyar volt, bár horvátnak született,
Vezető az óta sem teremtetett.
Átok ül hazánkon, török míg lesz… itt?
Imádkozom végig az esztendeit.
Középkorban, döngölt földvárban ülve
Iga, sorsa hazánknak, szem lesütve?
Vecsés, 2003. április 27. – Kustra Ferenc József
Egyedül a mi gondunk már eleve.
A mi hazánk, a mi földünk, mi jussunk!
Ha kell, akkor érte mindön harcoljunk.
Fuldokló, szalmaszálba kapaszkodik…
Hazafiúi kötelesség nekik,
Kiharcolni, a pénz, a posztót, fegyvert
És jó képet vágni a királyhoz, mert…
Keserű… vedd a királyt, ahogy vagyon.
Imádkozz… beszorulunk várba vajon?
Nagyságon vitézlő atyámfiai,
Keserű gondolat és most a kard ki?!
A nemes országunkat megtartani.
Ebgondolat véres kardot mutatni?
Idegen nemzettség lábát megvetni
Jött. Mi meg itt… országot megtartani.
Őfelsége inte; férjünk törökkel.
Alkudjunk meg, az idegen őrökkel?
Kényszerítsük, viaskodva gyalázzuk!
Ne hagyjuk magunk, hazánkat vigyázzuk!
Ravasz a török… hitszegő, kegyetlen,
Összeszedi aranyunkat a végeken.
Falu és szántó nélkül nincsen vár,
Még csak hódít török… kizsigerel már.
A ravasz bevonult már Szigetvárra,
Onnan hív minket szpáhikkal csatára.
Nádor ízen ez jól van így… zsoldos ő?
Szégyen ez? Mit szól ehhez a felmenő?
Keresztyén seregek zsoldosaitól
Mit várhatunk, mint felszabadítótól?
Ők is egymással vannak elfoglalva
És nekünk is jó a nagyok hatalma…
Meghalt Mátyás király óta igazság,
Egyébként sincs… kicsinek nincs igazság!
Ő magyar volt, bár horvátnak született,
Vezető az óta sem teremtetett.
Átok ül hazánkon, török míg lesz… itt?
Imádkozom végig az esztendeit.
Középkorban, döngölt földvárban ülve
Iga, sorsa hazánknak, szem lesütve?
Vecsés, 2003. április 27. – Kustra Ferenc József
Filozófia a hazaszeretetről… a magyarságról!
Merre és hová visznek az utak,
Mert látom, a végtelenbe futnak,
De nincs kitéve iránytábla,
Nincs, de tán’ más „hazába”?
Nekem nem kell az új út,
Nekem jó a régi fúrt kút,
Innen jól látom a csillagösvényt,
Hadd nyírjam tovább a kerti sövényt.
Minek is menni, ha nem akarok?
Mi legyen… a fejemen vakarok,
De már eldöntöttem, nem megyek!
Nálam, helyükön maradnak a hegyek!
Maradok! Engem ne küldjön senki sehova
Mert én ide születtem, nekem ez a haza!
Maradok! Jó nekem itt a Kárpát-medencében,
Majd halni is itt akarok a haza sírkertjében…
Vecsés, 2012. szeptember 8. – Kustra Ferenc József
Merre és hová visznek az utak,
Mert látom, a végtelenbe futnak,
De nincs kitéve iránytábla,
Nincs, de tán’ más „hazába”?
Nekem nem kell az új út,
Nekem jó a régi fúrt kút,
Innen jól látom a csillagösvényt,
Hadd nyírjam tovább a kerti sövényt.
Minek is menni, ha nem akarok?
Mi legyen… a fejemen vakarok,
De már eldöntöttem, nem megyek!
Nálam, helyükön maradnak a hegyek!
Maradok! Engem ne küldjön senki sehova
Mert én ide születtem, nekem ez a haza!
Maradok! Jó nekem itt a Kárpát-medencében,
Majd halni is itt akarok a haza sírkertjében…
Vecsés, 2012. szeptember 8. – Kustra Ferenc József
