Idő 
Értékelés 
Értékelés Adjon Isten, ház uram!
Jöttem, locsolni akartam.
Nem Önt persze, hanem a nőket,
Uram engedjék, kérem Önöket.
Látom, van itt sonka, pálinka,
Látom, vendégeket várnak ma.
Én itt vagyok a kölnivel,
Locsolnék szép szerivel.
Nos, akkor kérem, van nő itthon,
Vagy levezetem dühöm a főtt tojáson.
Hívjanak meg kérem, sonkára, tormára,
Utána csak locsolhatok nőket máma?
Kedvükre tennék, meglocsolnám őket,
Kedvükbe járnék, bekölnizném őket.
Akkor hát én a vendég kérdezi:
Most már végre szabad-e locsolni?
Vecsés, 2012. április 7. – Kustra Ferenc József
Jöttem, locsolni akartam.
Nem Önt persze, hanem a nőket,
Uram engedjék, kérem Önöket.
Látom, van itt sonka, pálinka,
Látom, vendégeket várnak ma.
Én itt vagyok a kölnivel,
Locsolnék szép szerivel.
Nos, akkor kérem, van nő itthon,
Vagy levezetem dühöm a főtt tojáson.
Hívjanak meg kérem, sonkára, tormára,
Utána csak locsolhatok nőket máma?
Kedvükre tennék, meglocsolnám őket,
Kedvükbe járnék, bekölnizném őket.
Akkor hát én a vendég kérdezi:
Most már végre szabad-e locsolni?
Vecsés, 2012. április 7. – Kustra Ferenc József
Nehogy már beijedjetek, kedves asszonyok-lányok,
Húsvét hétfő van, de nem pazarolok vizet rátok…
Ma még nem is reggeliztem, szívesen ennék sonkát tojással,
Enném hozzá az ecetes tormát, friss kenyérrel, két pofával…
Ma még nem is reggeliztem, szívesen ennék sonkát tojással.
Közben elővenném… megmutatnám… a méretes üveg pacsulimat.
Ja! És a végére kapom a reggeli utáni habos kávémat?
Legyünk túl ezeken, le akarom aratni hiányzó babérokat!
Álljatok csak nagyság szerint sorba,
Hogy pacsuli gőz se menjen kárba…
Álljatok csak nagyság szerint sorba.
Micsoda élmény lesz titeket húsvétilag meglocsolni,
Már csak röviden kortyolok kávémból, biz’ neki kell fogni!
Ja! Jut eszembe a kardinális kérdés; szabad locsolni?
2009. március 19. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában.
Húsvét hétfő van, de nem pazarolok vizet rátok…
Ma még nem is reggeliztem, szívesen ennék sonkát tojással,
Enném hozzá az ecetes tormát, friss kenyérrel, két pofával…
Ma még nem is reggeliztem, szívesen ennék sonkát tojással.
Közben elővenném… megmutatnám… a méretes üveg pacsulimat.
Ja! És a végére kapom a reggeli utáni habos kávémat?
Legyünk túl ezeken, le akarom aratni hiányzó babérokat!
Álljatok csak nagyság szerint sorba,
Hogy pacsuli gőz se menjen kárba…
Álljatok csak nagyság szerint sorba.
Micsoda élmény lesz titeket húsvétilag meglocsolni,
Már csak röviden kortyolok kávémból, biz’ neki kell fogni!
Ja! Jut eszembe a kardinális kérdés; szabad locsolni?
2009. március 19. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában.
Visszajött a téli idő,
Borult az ég, ne, de minő
Dolog az, hogy tavasszal
Esik az eső, havasan.
Vártuk március idusát,
A nyíló tavasz hajnalát.
Biz’ a dátum megérkezett,
De a tavasz elkésett.
Unos már a télikabát,
A szép tavasz szebbik arcát,
Mint Messiást, úgy várjuk,
Karunkat vágyón kitárjuk.
Még fuj, a szél és hideg van,
Hallottam a Sztár rádióban.
Hideg, szeles lesz a húsvét,
A zord idő tarol ismét.
Pécsre megyünk kirándulni,
vagyis inkább háztűz nézni.
Vő jelöltem megszervezte,
Nem is tudtam, hogy ily’ beste.
No de nem baj, csak elmegyünk,
A piros OPEL elvisz bennünk.
Húsvét hétfőn felöltözünk,
Útközbe meg majd befűtünk.
Mit számít, milyen az idő,
Ez lesz az ideális miliő.
Bemutatkozni családoknak,
Kedvére tenni fiataloknak.
Én már várom, biztos jó lesz,
Bízok a fogadás is jó lesz.
Bizonysághoz eltöltjük e napot
És nyugtával dicsérjük a napot.
Budapest, 1997. március 27. – Kustra Ferenc József
Borult az ég, ne, de minő
Dolog az, hogy tavasszal
Esik az eső, havasan.
Vártuk március idusát,
A nyíló tavasz hajnalát.
Biz’ a dátum megérkezett,
De a tavasz elkésett.
Unos már a télikabát,
A szép tavasz szebbik arcát,
Mint Messiást, úgy várjuk,
Karunkat vágyón kitárjuk.
Még fuj, a szél és hideg van,
Hallottam a Sztár rádióban.
Hideg, szeles lesz a húsvét,
A zord idő tarol ismét.
Pécsre megyünk kirándulni,
vagyis inkább háztűz nézni.
Vő jelöltem megszervezte,
Nem is tudtam, hogy ily’ beste.
No de nem baj, csak elmegyünk,
A piros OPEL elvisz bennünk.
Húsvét hétfőn felöltözünk,
Útközbe meg majd befűtünk.
Mit számít, milyen az idő,
Ez lesz az ideális miliő.
Bemutatkozni családoknak,
Kedvére tenni fiataloknak.
Én már várom, biztos jó lesz,
Bízok a fogadás is jó lesz.
Bizonysághoz eltöltjük e napot
És nyugtával dicsérjük a napot.
Budapest, 1997. március 27. – Kustra Ferenc József
Tavaszodik…
(3 soros-zárttükrös duó!)
Félig csukott szemmel, kilesek az csukott ablakon,
Felpróbálok ébredni konokon… ezen hajnalon…
Félig csukott szemmel, kilesek az csukott ablakon.
Feszegetem még a redőnyt is, hogy kilássak résén,
Feszegetem, végre kilátok a szempillák résén…
Feszegetem még a redőnyt is, hogy kilássak résén.
*
(Bokorrímes duó)
Látom a szemközt távoli hegy takarja kissé, sárgás sminket,
Látom még följebb, hogy az ég kékje, szinte tenger-azúr lehet…
Látom, hogy egészen fönt, gőz-fehérek sok, kis bárányfelhők,
Latom, hogy szél sem fúj, de akkor mitől előre lendülők?
Megyek az udvarra, hogy már végtére ébredjek,
Megyek az udvari homokozóba, hogy keljek…
Megyen a szabadba, hogy már végre lélegezzek,
Megyek a homokba, de mezítláb nem süllyedek.
*
(Leoninus)
Az udvarban jól elvagyok, Balatoni szirének hangját… hallgatok.
Az udvarban, már kint vagyok, de ébredést hiányosan tapasztalok.
Az udvarban, szirénhang bizony kevéske… mert a Balaton jó messze…
Az udvarból látom szemközti hegyecske átfesti sárgát, mintha festő lenne…
Az udvarból már látom ég kékje nem is azúr, a kékség színe is már lazul?
Az udvarból látom, máshol is színek ilyenek… És később, ha sétálni megyek?
Vecsés, 2023. március 24. – Kustra Ferenc József – íródott; anaforás, alloiostrofikus versformában a tavaszi ébredésről…
(3 soros-zárttükrös duó!)
Félig csukott szemmel, kilesek az csukott ablakon,
Felpróbálok ébredni konokon… ezen hajnalon…
Félig csukott szemmel, kilesek az csukott ablakon.
Feszegetem még a redőnyt is, hogy kilássak résén,
Feszegetem, végre kilátok a szempillák résén…
Feszegetem még a redőnyt is, hogy kilássak résén.
*
(Bokorrímes duó)
Látom a szemközt távoli hegy takarja kissé, sárgás sminket,
Látom még följebb, hogy az ég kékje, szinte tenger-azúr lehet…
Látom, hogy egészen fönt, gőz-fehérek sok, kis bárányfelhők,
Latom, hogy szél sem fúj, de akkor mitől előre lendülők?
Megyek az udvarra, hogy már végtére ébredjek,
Megyek az udvari homokozóba, hogy keljek…
Megyen a szabadba, hogy már végre lélegezzek,
Megyek a homokba, de mezítláb nem süllyedek.
*
(Leoninus)
Az udvarban jól elvagyok, Balatoni szirének hangját… hallgatok.
Az udvarban, már kint vagyok, de ébredést hiányosan tapasztalok.
Az udvarban, szirénhang bizony kevéske… mert a Balaton jó messze…
Az udvarból látom szemközti hegyecske átfesti sárgát, mintha festő lenne…
Az udvarból már látom ég kékje nem is azúr, a kékség színe is már lazul?
Az udvarból látom, máshol is színek ilyenek… És később, ha sétálni megyek?
Vecsés, 2023. március 24. – Kustra Ferenc József – íródott; anaforás, alloiostrofikus versformában a tavaszi ébredésről…
Rongyos felhők úsznak,
Enyhe szél fákat cirógat.
A nap kacsingató.
Víz tükrén lágy fodrot
Hajt, röppent tollat simogat.
Idő libegve száll.
Tágas rétnek szélén
Zizegő, nádas-kar suttog.
Lápos földet szárít.
Finoman hajt lepkét,
Pihéket fák fölé emel.
Bársonyos fuvallat.
Tájt ringatón ölel,
Hűsen, csaknem szerelmesen?
Szépen bán erővel!
Érzéki balett tánc,
Kecses mozdulat mindenütt.
Este takarodó!
Dunatőkés, 2024. március 14. -Ostrozánsky gellért- íródott: HIAQ csokorban.
Enyhe szél fákat cirógat.
A nap kacsingató.
Víz tükrén lágy fodrot
Hajt, röppent tollat simogat.
Idő libegve száll.
Tágas rétnek szélén
Zizegő, nádas-kar suttog.
Lápos földet szárít.
Finoman hajt lepkét,
Pihéket fák fölé emel.
Bársonyos fuvallat.
Tájt ringatón ölel,
Hűsen, csaknem szerelmesen?
Szépen bán erővel!
Érzéki balett tánc,
Kecses mozdulat mindenütt.
Este takarodó!
Dunatőkés, 2024. március 14. -Ostrozánsky gellért- íródott: HIAQ csokorban.
