Már csak emlék, ami kis történet volt,
De emlékezni jó, akkor is, ha rég volt!
Feledés homálya rá sohasem borul,
Mert az emlékek során a tűz újra felgyúl.
Szívemben, míg élek megőrizlek téged,
Lelkem tüze örökké éltet téged.
Nem tehetek róla, hogy így alakult,
Mindent elsöprő érzés ejtett rabul!
Megértem én az idők szavát,
Nem is akartam semmi mást,
Csak annyi figyelmet, fénysugarat,
Meg ne zavarjunk vele senki mást.
Emberi szeretet és barátság,
Őszinteség, nyíltság és szabadság.
Az én életem már nem fontos,
Te légy nagyon boldog!
Ha láthatlak, én már boldog vagyok,
S ha köszöntesz, attól elolvadok.
Ily kevéssel is beérem tőled,
Lelkemig ér köszöntésed!
Irántad érzett szeretetem, tiszteltem,
Mindig fénysugárként övez körül téged.
Most búcsúzom, de soha ne feledd,
Amíg élek nagyon szeretlek téged!
Cserébe semmit sem kérek érte,
Megismerhettelek, nekem már ez megérte!
Most fájdalomtól meggyötört lelkem,
Mert e kevés fénysugarat is elvesztettem!
Bezárom hát szívemet, lelkemet,
De hívem megőrzöm emlékedet.
Egyszer, én is az idők múltán,
Feltámadok, mint hamvaiból a Főnixmadár!

Ni-csak, ni-csak mi történt,
a csoda most megtörtént,
tintafoltból feléled,
hogy csak álom, reméled.

Alakot ölt, vigyorog,
mindenre csak fintorog,
nincsen senki mellette,
akit ő eljegyezne.

Gondol egy nagy merészet,
túl nagy ő egy egésznek,
jobbra-balra tekereg,
egy kis darab lepereg.

Alakul egy új csoda,
mindene a cicoma,
Paca Csaba csak ámul,
a szíve is meglágyul.

Szép ez a Paca Maca,
- milyen lenne mint ara?
Meg is kéri a kezét,
aranygyűrű a pecsét.

Maca csak rázza fejét,
nem kell neki egy segéd,
herceget vár a lován,
bár jobb lenne egy volán.

Így telnek hosszú percek,
nem érkezik a herceg,
bánja is tettét Maca,
hová vitte a daca.

Szomszédja Paca Csaba,
házán szép csillámpala,
jól működik ipara,
neki is van inasa.

Maca már nem is bánná,
ha Csaba őt imádná,
bevet minden praktikát,
óhajtva romantikát.

Csaba szíve megdobban,
szerelme is fellobban,
Macát sosem feledte,
mindig is őt szerette.

Nincs benne neheztelés,
átölelve kedvesét,
két paca eggyé válik,
csak a szemem káprázik.

Álom volt, vagy valóság?
- Az érzékek csalókák,
semmi sem lehetetlen,
csak az ész tehetetlen.

A susogó,hűs lomb alatt,
nap sugara lassan halad,
a csend pihenésre csábít,
a nyár lustán,lomhán ásít.

A függőágy is engem vár,
az ágakon madár trilláz,
álmodozom a könyv felett,
mit a képzelet színezett.

Vajon milyen érzés lenne,
hogyha velem megtörténne,
betoppanna a boldogság,
derű lenne az orvosság.

Árnyat adó kalap alatt,
a szép gondolat elakadt,
szemem egy kosárra tévedt,
hol almák mosolya érett.

Csak hallgatsz és ülsz némám,
Külvilág felé megszűnik figyelmed már.
Érzed, az űrt mely körül vesz,
Érzed a csendet, mely benned lesz.
Visszahúzódsz lelked mélyébe,
Gondolatok megszűntek elmédben.
Hallgasd a csendet némán,
Halld, a csend megszólal egy hárfán.
Mily különös lágy dallam,
Szférák zenéje szól halkan.
Együtt lebegsz most e térben,
Lelkedben mély szeretet és béke.
Szikrázó fényáradat körülötted,
Angyalok járnak öröm táncot neked.
Boldogan ünneplik érkezésed,
Megmutatják az életutad neked.
Táncolj hát örömmel most velük,
Hisz a te lélektáncod táncolod velük.
Hozd magaddal a fényt és ritmust,
Hogy a szíved jól ismerje a taktust!
Őrizd meg lelkedben a békét,
Az elméd mindig maradjon békés!
Szeretetről szóljon az életed,
Boldog lehessen az itt léted!

Mivé lett ez a világ
Már a nők nem akarnak szülni
Hogy ne kelljen gyereket nevelni
Ahol divat lett a szingli
Egyneművel házasodni
Ahol a pénz lett a becsület
Ott kihalt a szeretet
Nincs lelkiismeret sem tisztelet
Nem kell a biblia sem az Isten
Hisz túlvilági élet úgysincsen
Hirdeti aki volt ateista kommunista
Rendszerváltó hívő, most kapitalista

Mivé lett ez a világ
Ahol a néptől védik a demokráciát
Ahol pénzért felkent próféták
Hirdetnek hamis próféciát
A nyelvünket nem beszélő idegen
mondja e hazába ki és mi legyen
Ha a jogaidért felemeled a szavad
Idegengyűlölő rasszista vagy
Ahol a diktatúra a demokrácia
Kinek jár a szája, másnap nincs munkája
Azt hiszed ha sok a pénzed, te vagy az isten
Akkor a többségnek már szava sincsen

Mivé lett ez a világ
Korrupt politikus irányítja Európát
Nem számít ha hazudik és hibázik
Nem zavarja tisztességtelen gazdáit
A hazát, a népet pénzért elárulni
nem szégyen, nem bűn, nem gyalázat?
- Ez demokrácia. - így szól a magyarázat.
Ahol a tőke és a terror is globális
Az időjárás sem egészen normális
Ha kapcsolatod, sem pénzed sem hatalmad
Akkor már csak te egy senki vagy.
Holnap akár munka nélkül az utcán vagy

Mivé lett ez a világ
Mikor Európába telepítik Afrikát
A keresztet meg be akarják tiltani
A muszlimot nem szabad vele zavarni
A keresztény tanuljon meg hallgatni
Mert Sorosféléknek ez lenne érdeke
Hogy Európát végleg tönkre tegye
Rossz úton jár ember és a világ
A háttérbe megbúvókra bízza Európát
Mert mi fizetjük meg ennek az árát!
Nem lehet a világban félelemben élni
Mert a terrorral együtt kell ébredni

Mivé lett ez a világ
Talpnyaló gazember hirdeti a demokráciát
A becstelen kapzsi, másokat akar kioktatni
Aki nem ismeri mi a tisztelet és a becsület
Pálcát mer törni más nemzetek felett?
Mert azokban van még hazaszeretet
Kollaboráns korrumpálódott senki
Csak a pénzt és a hatalmat szereti
Mind hazaáruló, aki az ilyet segíti!
A folyó is a szemetet magából kiveti
Mert a haza is a söpredéket megveti
De a történelem a hazafiait nem feledi

Mivé lett ez a világ
A média mondja meg hol az igazság?
Nem értem már ezt a hazug világot
Rosszkor születtem? Netán skizofrén lettem?
Talán a világ ment el mellettem?
Vagy ez már maga az Armageddon?
Ideje, hogy a világ megváltozzon?
Vagy megunta az Isten a sok gazságot?
Nem ad több feloldozást, bűnbocsánatot?
Eljött az idő hogy az ember vezekeljen?
Hogy a világ újra tiszta lehessen
Nem vagyok Isten erre válaszom sincsen