Avagy a régi emlékkönyved még megvan?

(3 soros zárttükrös csokor)
Kár lenne a jövőt nagy plakátokon kitenni,
Az múlt sorscsapásra nem lehet fölkészülni…
Kár lenne a jövőt nagy plakátokon kitenni-

(HIQ csokor)
A múlt már
Semmit nem játszik!
Csak emlék.
*

A régi emlékek, lehet, hogy már nem is valósak,
De érzem, bennem meg ök, mint tudók, kardoznak…
A régi emlékek, lehet, hogy már nem is valósak.

Bennem van
Múlt, de valósak?
Csak emlék.
*

Sorsom nem mindenbe… beleszólt! Valósan ő irányított,
Néha hittem, mily’ szép a világ… valóságban irányított…
Sorsom nem mindenbe beleszólt! Valósan ő irányított.

Emlékkönyv?
Én fiú vagyok!
Csak emlék.

*
Mindegy mi van, az új út kezdi magát a mennyekbe,
Közben a halált nem tudjuk földolgozni az életbe…
Mindegy mi van, az új út kezdi magát a mennyekbe.

Sors könyve?
Soha nem láttam.
Csak emlék.

*
Jó vagy tragikus volt az élet, épp’ azt kellett átélnem,
Lehet, hogy közben a volt jót magamnak mesélgettem…
Jó vagy tragikus volt az élet, épp’ azt kellett átélnem.

Élet majd
Mindent lekezel…
Csak emlék…

Vecsés, 2025. március 17. - Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.

(sokadik ének Madách Imre nyomdokain)

AZ ÚR:

Te ember! Csak hallgatsz és állsz,
Dicséretemre szavakat nem találsz?
Vagy nem tetszik a gép, mit alkoték?
Nem tetszik a szabadság vagy a fék?

A KISEMBER:

Ugyan már! Mire ez az egész teremtés?
Dicséretedre alkottál egy gépet… És?
Ezzel játszol majd minduntalan?
Egy aggastyánnak a gyermekszív hasztalan.
Gyúrtál magadnak sárból bábokat,
hogy utánozzák a mindenható bölcset.
Hová lett belőlük a szikra, az isteni értelem?
Kár volt az idődet gyúrásukkal töltsed.

AZ ÚR:

Mit nem mondasz te arcátlan Ember,
téged is én alkottalak e két kezemmel!
Csak köszönet illetne meg, s nem bírálat.
Tiszteld bennem Teremtőd s bírádat.

A KISEMBER:

Mindig elsőnek lenni mindenekfelett!?
E függés, mint látom, életelv neked.
S ezt gyúrtad belé silány bábjaidba,
ezt mantrázzák esténként álmaikba’.
Ám mivel mindenik első nem lehet,
rájuk szabadítottad ezzel a gyűlöletet.
S most naponta egymást eszik, rágják,
untalan szítják a harag tüzét, a máglyát.
Hazug törtetésük felemészti e földet,
a gazdag hízik, a szegény pedig görnyed.
Ha csak ilyen áron működik a géped,
nem jár e teremtésért semmilyen dicséret!


AZ ÚR:

Ember, te Ember!
Elhagynál hát ezért engem?
Lássuk csak, önmagad mennyit érsz,
ha már a teremtődtől se félsz.

ÉGI KAR:

„Ah, sírjatok testvéri könnyeket,
Győz a hazugság - a föld elveszett. – „

Budatétény 2019-2024
Az idézett rész Madách Imre: Az Ember Tragédiája című művéből való.

Ha a számból nagy szavakat röppentek,
Velem szemben csak álltak a döbbentek.
Ha precízen végiggondolom, mit kell…
Többen lenyomnak egy rumot, üveggel.

Nem születtem vezérnek, vezetőnek,
Mások szemében nem látszom főnöknek.
Ki így született, ily’ a habitusa,
Annak az élet, egy nagy haláltusa.

Vecsés, 2002. október 13. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.

Ott fönt, ilyen a vizionálásom…

Messzire láttam árbockosárból, messzire néztem,
Mint marionett rángatózott világ, miben éltem.
Én úgy... csak éltem, mint mások az anyaméhben
Elhamvadtam, később felnőtt életben… létben.

Mondták, hogy életben folyvást, mindig vétkes leszel!
Engem a rendőr, ha nem vétkezek is lemeszel!
Kosárból lenézve, vízben látod az arcod,
Vagy nem, de mindegy is, mert folytatnod kell harcod…

Pohár bor egy sétabot az öregnek, mert az egy tudomány
És a fiatalnak meg az asszonyi lény bolondos hullám.

Élet repül. Árbockosár életem felett csendben,
Éjjelente, csillagok ragyognak rám fenn az égben.
Hallik madárdalos hangja lelkemnek, én csak zengtem…
Árbockosár az életem, nagyon féltem, kilengtem.

A partról is hallottam a lódobogást, szép volt, oly szép,
De ennyi idő után a kétszersültem, nem lett csak pép.

Árbockosárban is közelg már az óra,
Távozni készülök majd én… nyugovóra.
Jönnek majd angyalok, akkor virradóra?

Nagy a kívánságom a kosárban láthatatlanul,
Ne tűnjek el emlékekből csendesen, nyomtalanul…

Vecsés, 2014. július 26. - Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.

Hétköznapi pszichológia egy mese-diktátorról…

(Mottó: kire mit rótt a sors, azt kell élnie!)
Messzi födőn vona egy meseország, „Umbuldalak” no, meg van egy
Köcsögfákat faragó diktátora, kinek legnagyobb erény gúnyolódása,
Meg a saját és már réges-rég elterjesztett gyűlölete, eme ama...
Hite áthatja országát s meseországát nem tanítja ki, mint egy...

Sajtóban olvastam, amit hozzánk becsempésztek
a 'lelkem' lelkét, eszét... má átfűszereztek,
De lesz ez még rosszabb is.

Megírta a sajtó, hogy e nemes úr szépreményűen önző, nihilizmusa
„Umbuldalak” dicsőségére terjed, a lelkét meg belől rozsda marja.
Az újságot egy váróteremben találtam és lőn valaki ott megfelejtette,
Én meg igy megtudtam, egy más irányból származtatott el... onnét ide.
Megírták, hogy a dikti' szépen beszél, de oly' fals! Nesze: „Umbuldalak”!

A diktátor legfontosabb teendője volt, van és lesz
A népével meg csimnáltatni… spájzát fölmosni, ha kellsz'.

Még a saját alabárdosait, saját sündisznő vadászait
Is gyűlölve üldözni, kezdené még... zsebüket kiűrit!

Jujuj, de jó, hogy nem a mi főnökünk, remélem ily rongy sose lesz nekünk
Hogy ha mán igy alakul, akkor ebből varrj gatyára gombot, van még nekünk...

Felemlítették az újságok, hogy őkelme ottan nem szereti a télapót,
Meg nem szereti az éjszakai háztetőt, a kandúros... kan macska harcot.
Me' állítólag ön imádó, de sorokból kiderült, „Umbuldalak” haza
Má' csak az övé, me' amit birtokba vett, az mié' mindenki... haza!

Nos, a nagy hegy tövében az élőkre, ezt osztotta a sors
A kocsmákba mán' dívik a mások leköpése, az államrende bors,
Azoknak, akik még telejesen részegek, vagy már józanodnak,
Majd össze ugranak és az ingyen piáér', majd jól összeakaszkodnak...

„Umbuldalak” -i sajtóban ilyenek nincsenek ám, mert lepofzná' "férfianyám",

Vecsés, 2026. május 15.- Kustra Ferenc József