Az advent, már meg is érkezett

Új körvonalak,
A nagy időkanyarban.
Meghitt fényesség.
*

Közeleg ünnep?
Mint röpke lét-rész itt van!
Kár, hogy oly? rövid.
*

Majd, karácsonykor
Összegyűlik szeretet.
Mindenkiben van?
*

Ajándékozás,
Meghitt beszélgetések.
Szeretet tolul?
*

Mindig így kéne,
De az élet más! Zordas.
Mily? mindennapok?
*

Apraja, nagyja
Örülhet a másiknak.
Képmutatást ne!
*

Hibát ne keress
Ilyenkor, és ne gyűlölj?
Inkább csak szeress.
*

Békesség vágya
Uralkodik mindenkin.
Szeretet ünnep.
*

Jő már és közelg?
A szeretet ünnepe.
Meghitt karácsony.

Vecsés, 2013. december 17.- Kustra Ferenc ? íródott: az adventről szenrjú csokorban?

Árnyék fekszik, alattomosan a fa tövében,
Jól lehűsölnék, ha lehetne, ebédidőben.
De mily? gonosz a Nap velem, odébb ment az égen
És mire feleszmélek, árnyék, már nincsen régen.

Vecsés, 2002. szeptember 21. ? Kustra Ferenc

Sohaj


Könnyezik a szürke égbolt,
sóhajt és sziszeg a Sóhát.
Csend és némaság honol,
egy cinege hallatja hangját.

Jobbra a falum szendereg,
gyermekkorom álomvilága.
Templom és iskola mered,
házak közül e nagy világra.

Balra Parajdunk füstölög,
tornyok, otthonok, bánya.
Távolban fehér köd püfög,
ráborulva a fenyőfákra.

Sóvidéknek sóhaja leng,
nem várt ilyen csapásra.
Egyszer ennek is vége lesz,
Isten népe már alig várja.

Lesz még itt puha hótakaró,
változik minden kint-bent.
Vágtat az Újév is ,jót akaró
fehér és tiszta lesz minden!

Minden változik... adventi hetek...
attól igazik, hogy voltam gyerek,
s a jelent lélekből díszítgetem.
Átélt és örökölt töredékek.
Emlék-tarka csokrom
ilyenkor kibontom
lassan és türelmesen.

Nem tudom, mi volt az ajándék,
már csak az örömre emlékszem...
csillogó szemekre,
s itt szívem táján a melegre,
ami túláradó, de békés.

Míg idézem, átsimogatom...
meg is érintem a jelenben,
hiszen van egymásra figyelés,
itt visszhangra lel szívverésem.ű

Szeretetem koszorú,
örökzöld ölelés,
mely boldog és szomorú,
mint maga a létezés...
eredőn emberi...

Az ész a bajnok? hétköznapi pszichológia

Az ész mindig hiszi, úgy tudja, hogy ő a bajnok,
Meg folyvást azt hiszi, ide hiába jönnek a bajok.
Meg van győződve a saját igazáról, meg ő a legjobb,
Mindenki ennek alapján ítél, mert tudja ő a legjobb.
*

Az ész sokszor dolgozik, de nem is gondol semmit,
Csak dönt, csak sugall, irányít... azt a jó-mindenit!
De ha egyszer ilyen az agykérgi állomány, a fehérje,
Nincs mit tenni, ember ebből kell, hogy adatokat lekérje...
*

Szerelmetlenség, boldogtalanság, sikertelenség,
Agyunkban, mint képzetet hoz létre, ez egy jelenség,
Ez a bensőnk, ezt ócsárolni tisztességtelenség.

Vecsés, 2015. július 31. ? Kustra Ferenc ? verses eszmefuttatás