Hogy ki az én barátom?
Úgy érzem,hogy neked elmondhatom.
Hűséges,okos,bátor.
A házunk udvarán ő az Úr.
Négylábú,okos,és harcos,
és,ha haragszom rá,akkor sem mardos.
A cicámat mindig megkergeti,
de hát ő a nagyobb,így hát megteheti.
A gyerekeket szereti,védelmezi,
így lehet hát őt jellemezni.
Ha hazamegyek már vár reám,
igazán büszke lehetsz te is rá.
Ha jön a postás,akkor nagyon ugat,
a levélhordó így hamar megtalálja a kiutat.
Hűséges társam marad mindig Bodri,
de hogy meddig él,azt sajna nem lehet tudni.

Ne hidd, hogy az élet nehéz,
Te csak azzá teszed,
azzal, hogy a gondolataidat
nem rendezed.

Tedd túl magad minden zűrön,
apróságon, bajon,
csakis arra koncentrálj,
mely Neked nem fájdalom.

Ha
tetteidet mindig a
tiszta szíved vezérli,
nem kell többé makacsul
az EGO-dra hallgatni.

Hagyd csak szépen dolgozni,
jól megvan ő magával,
ne figyelj rá, ne töltsd fel
soha energiával.

Hogyha figyelmeddel
az igaz szívedben maradsz,
boldog, s gondtalan leszel,
ha a szívedre hallgatsz!

Keresd a FÉNYT, biztos, hogy megtalálod,
megtalálod, ha Ő az igaz álmod.
Imára kulcsolt dolgos két kezeddel
kérj segítséget szívvel, szeretettel.

Hívó szavad az angyalok meghallják,
jöttödet régóta epedve várják..
Imád fénye az ajtókat kinyitja,
Mennynek a kapuját szélesre tárja.

Lelkedig hatol a FÉNYNEK ereje,
aurádat simítja égi zene.
Vakító FÉNYBEN a szemed becsukod,
hála erejétől könnyed hullatod.

Fejedet hajtod Istened ölébe,
végtelen nyugalom költözik szívedbe.

Álmodj napsugaras Nappal
mosollyal az arcán,
álmodj tarka virágokkal
pillangókkal szirmán.

Álmodj ablakon át fénylő
sárga Teliholddal,
álmodj az égen szikrázó
fényes csillagokkal.

Álmodj boldog emberekkel,
kik Rád mosolyognak,
akik szeretetet mindig
önzetlenül adnak.

Álmodj igaz valóságot,
amely nem csak álom,
álmodd az igazak álmát,
őszintén kívánom.

Ébredj fel, ha üt az óra,
s kergesd el az álmot,
éld meg amit álmodtál,
mint igaz valóságot.

Te velem szemben, én szemben Veled,
megigéz engem a tekinteted.
A szíved igaz, mindig hű marad,
tiszta vagy belül, lelked rám tapad.

Szemed, s a szemem egymásba néznek,
összeakadnak a tükörképek.
Szememben vagy, s én a szemedben vagyok,
könnyeket csalunk, ők oly boldogok.

Nevetve hullnak, arcok pirulnak,
ajkunkon mosoly, összesimulnak.
Szorosan ölelsz, visszaölellek,
összetapadnak a tekintetek.

Te vagy a tükröm, magamat látom,
én a Te tükröd, maga az álom.
Egy, s ég, mi köztünk sohasem szakad,
Mi Egyek vagyunk, s ez így is marad.