Tiszteletre mélto eme farkaskutya hös tette,
Holott a falu amit megmentett megvetette,
Számkivetett volt Nome falvában fajtája miatt,
Ám mindenki talál igaz barátokat.

Legendás nevéhez legendás höstette párosul,
Hogy mit tett arrol irhatnék számtalanul,
Ö élete kockáztatásával sok beteg kisgyerek életét mentette meg,
S ezért szobra elött mindenki tiszteleg.

Háromszáz mértföldes uttal ö életét kockáztatta,
Hogy ö mire vállakzott nagyon is tudta,
Szivemben él még ma is elmléke,
ezért készült eme kis versike.

Ma kiszakad a szívemből egy újabb darab,
megint eltelt egy év, de az emléke velem marad.
Megannyi értékes perc, és tétova gondolat,
sok csodás emlék, és persze szomorú pillanat.
De hát a végén úgyis csak a jóra emlékszik az ember,
segíts hát azon, aki fél, aki még adni nem mer.

Maradj meg jónak
törtetőn mosolygónak.
Ha örülsz, tűnj mohónak,
ékeskedjél minden bóknak.
De légy kegyese az igaz szónak!
Mert az élet egy szeszélyes csónak
mely a végén úgyis partot ér.

Vigyázz rá, őrizd, vidd tovább az álmod,
amire szükséged lesz azt útközben úgyis megtalálod.

Legyen ez neked a legszebb december,
melynek utolsó perce boldogan elragad,
remélem ez a Vers szívedben örökre megmarad.

Kívánom, hogy jövőre a boldogságtól csillogjon a szemed,
Boldog új évet kívánok Neked!

Rideg,kemény,fagyos,
igazán délceg harcos.
A természet már nagyon fázik,
november senkivel sem cicázik.
Olykor nagyon magányos,
de cseppet sem halálos.
Alszik nála már az élet,
senki ilyenkor fel nem ébred.
November,én ilyennek szeretlek,és ismerlek,
bár társad sajna sohasem lehetek.

Egy igazán belevaló,
őszt szépen meghozó,
komolyan gondolkodó,
életre való vagy október.
Szembeszállni vele senki nem mer,
minden küzdelmet megnyerhet az október.
Esős,kissé hideg,olykor szeles,
a természet sokszor nem is kedvel.
Október,én ilyennek szeretlek és ismerlek,
Ha feladatot kapsz,te nem ismersz lehetetlent.

Tegnap látta utoljára,
álmatlan éjszakát hozott egy lányra.
Ugyan elbúcsúzott tőlle,
de utánanézett míg el nem tűnt a ködbe.

Könnyeit visszatartani alig tudja,
hisz mindennél jobban őt akarja.
Vajon ő is gondol rá,
vagy gondolatában ő köddé vál?

Nem,nincs igaza,
a fiúnak is eltorzul az arca,
s közben a lány jár a fejébe,
ugy lenne az ő helyébe.

Hisz ő azt gondolja
hogy a lánynak nyugot az álma.
Nincs felejthetetlen kép a fejébe,
nem ég szerelem tűz a szívébe.

Mind a ketten rosszul hiszik,
mert a kezdettől egymást szeretik,
de oly nehéz ezt elmondani,
s a másiknak a szemébe nézni.

Most egymástól messze vannak,
de a gondolataik egy helyen járnak.
Mind a kettő nyugtalanul alszik,
mert egymást mindennél jobban szeretik!