Magányom víziója…

Az élet, valójában csak két érdemleges napból áll,
Egyik nap a születésünk, a másik, mikor jő halál…
Az élet, valójában csak két érdemleges napból áll.
*
Nincs biz’ lehetőség
A napokat szabályozni.
Élet, csak működik.
*
Élet nem is kérdez,
Csak úgy dönt, hogy megérkezünk.
Élet, csak működik.
*
Halál nem is kérdez,
Maradnánk-e? Menni kell biz’.
Halál, csak működik.
*

A hétköznapok hója, csendesen surrogva hull az élet tengerére,
Rendesen be is havazza az életünk hajóját, kényére-kedvére.
Akarjuk vagy nem, múltunk mindent megkap. Vajon mi végre? Múlt szekerére?
*
A köztes időben
Telnek munkás hétköznapok.
Mi élet értelme?
*
A köztes időben
Telnek haszontalan napok.
Mi élet értelme?
*
Köztes, sok időben
Működünk megfelelően?
Mi a lét értelme?
*

A két nap között a kvártély az élet, mi befogadta a létet.
Mindenki éli, vagy talán meg is éli az egy, kosztos életet…
A két nap között a kvártély az élet, mi befogadta a létet.
*
Biz’ a koszt és kvártély
Alapfeltétel napoknak.
Teremtő mit akar?
*
A hétköznapok csak
Jönnek és elmennek múltba…
Teremtő mit akar?
*
Utolsó nap előtt
Is jelen, múlttá változott.
Teremtő intézte…

Vecsés, 2018. május 31. – Kustra Ferenc – versben, 3 soros-zárttükrös –ben és HIAQ –ban.

Hullámmá Válva

Mélység halk sugara mely lüktet
Fájdalomrögök alá temetett óriásrengetegben.
Halk fénycseppjeit dobbanva viszi azúrkék óceánja.
Vonzásban, a középpont körül mindig ugyanazt az utat járva.
Téveszmémben:
Csak rám süt a napsugár,
s csak engem sújt a vihar…
Elfelejtett fényszívünk, örökké hívó Isteni lényünk,
belül a csendgömb közepén pihen.

Elszakadt tudatossággal, hogy hihetnéd,
hogy külön vagy bármitől is?
Isten óceánjának cseppjeiként sodródunk…
Rációnk fagyott élettelen jégtömbébe burkolózva.
Belső Gravitációnk ismétlődő pályáján,
azonosulva múló léttel felszínfénnyel.
Az a gondolat vagy ami tovasuhan?
saját hangodtól visszhangzó elmédben?
Azaz érzés, amely múltból jövőbe enyészik?
Eszméletlen hullámok közt vergődsz saját lényed tengerén.
Napod és holdad fénye öntöz, viharod korbácsol és vezet.
Örök mozgásban, szüntelen árban.
Felszínlétünk soha nem létező pillanata,
a csepp különállástudata a tótól…

Az elvesztett ösvény mindig vár!
Az egység az örök,
az illúzió az izolált magány…
Az örök egység újra és újra vonzó dala
a béke simításaival téged hív.
Mindig belül pihen csillámszikráival porozva eszméletlen napjaid
Hív az éned, sötét ködöd mibe EGYmagad felejtve veszel.
A csend éneke pulzál belül lent,
Az élet aranyforrása mibe merülsz minden álmodban.
Ismétlődőn megtisztulva egy újjászületett nap vár,
Te döntesz figyelsz-e a belső dalra,
vagy különlétbe bukva, elkezded a régi kört újra…
2010.07.20 MannazEhwazAnsuz

Eső zuhatag
Szinte mindent lerombol.
Árvíz alapja.
*

Fúj a szél és törik az ág,
Hull a levél és a virág.
Eső csapkod arcomba,
Ázok és fázok magamba.
*

Zord eső hullott
És sok virágot levert.
Mind földön hever.
*

Víz, tócsákban áll,
Szivárvány ível égen…
Eső illat volt…

Vecsés, 2009. május 3. – Kustra Ferenc – íródott: Versben és haikuban…

Majd’ megőrjítesz Izidóra!
Így járok minden virradóra.
Éjjel álmodozok,
Reggelre… fáradok.
Főleg most, messze vagy hasóra…

Éber álmomban megtestesülsz,
Vágyhullámomon velem repülsz…
Ölelés tárgya vagy,
Hiányod, roppant nagy.
Jó lehetne, ha csókokat küldsz'…

Hogy bírjam csók nélkül, Idóra?
Veled ülnék extázis lóra.
Belenyalnék a Te
Fagyidba, kétszerte.
Ments már meg lelkem Izidóra!

Vecsés, 2019. augusztus 2. – Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor

A rím

Micsoda új divat! Már nem divat a rím,
Azt megírni a költőnek, talán már kín?

Hogy összesimuljanak össze szavak,
Hogy hullámzó lélekben utazzanak…
Mint ahogy a vízben úsznak a halak?

Dehogy is, mert sokan azt értékelik szabadságként,
Hogy azt és úgy ír, ahogy megjelenik benne vágyként…
És sosem tudja meg, benn van versében akadályként…

Ha szabad verset írsz, tévedsz, mert az nem vers,
Azt hinni badarság, csak szótag… elegyes…
Nem vers, mert a vak szó benne nagyon vegyes.

Nem csak rím teszi verset igazi verssé,
Ez csak egy irányba igaz, ha így hiszé…
Sorok, a ritmus felépítése emeli vers hangulatát,
A rím még szorosabbra fogja, sorok testvéri kapcsolatát.

A jó vers, igyekszik megfelelni a ritmus és rím követelményeinek,
És joga van rossz versek közé sorolni, mik pongyola kifejezésűek.

A rím, az utolsó két szótag összehangzását követeli,
De a dilettáns próbálkozó, ezt, lehet, hogy rosszul műveli.
Aki költő, tökéletesen alkot, az már maga művészi.

A sor végén, kényes, fölöttébb érzékeny a szótagrím és
Emiatt magas értékű a művészi megjelenítés.

A sor végén tiszta rím, sorvég össze-csengősség,
A két szótagban van tartalmi különbözőség,
Mondattanilag, amit ez ad, más lehetőség.

Ha két ugyan olyan ragozású szóvég csendül össze, ez ragrím,
Ebbe a csoportba tartozik, a hasonló képző végű szórím…
Két, jó összecsengés keltette hatás, a művészi, a tiszta rím.

A tiszta rím sajnálatos ritkasága miatt használják, mint művészi eszközt, az asszonáncot.
Ez ellentétes megfelelője a törekvésnek, használni a ragrímet, az azonosságot…
Vagyis az a főszabály, használni kell tudni az egybehangzáshoz, rokonejtésű mássalhangzót.

Más esetekben, ha a rokonhangzók helye megcserélődik,
Az asszonanciával, elfogadható rímhatás keltődik…
Vannak, szabadabban alkalmazott asszonáncok,
Bennük az összecsengő hangok, bíz' nem rokonok.

Jó, ha az utunkba kerülő verseket, külsőséges vizsgálat alá vetjük,
Ezek mindegyikét megnézve, értékelve, először a rímeket figyeljük…
Hamarosan rímtudósok leszünk, ha e kényes munkát becsülettel végezzük.

A vers elemek vezetnek az érték megállapítására,
A vers ruházata az élmény formáját, elsőnek mutatja…
A költemény lelke már megmutatkozik a külső házába.

Tanulságos írást publikálj, hogy lenyűgözd az olvasót,
Mert írni csak szépen szabad, ahogy elé tárod a valót…
Fontos, hogy együtt örüljünk, add át, mi… megfogalmazódott.

Ha szabályok nélkül írsz, akkor te lealacsonyítod az olvasót,
Ezért kritikán alul ne írj és nehogy rosszat, lealacsonyítót.
Olyat és úgy írj, amivel fel és magad mellé emeled olvasót…

Az élményhez, melyhez... mi ritmus, a legszebben illő,
A belső lüktetést legtisztább rímmel kifejező,
Művészi forma megalkotója maga a költő.

Vecsés, 2015. november 21. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással…
Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931.