Szófelhő » Hull
« Első oldal
1
...
of
143
Idő    Értékelés
A poéta írta nektek…

(3 soros zárttükrös duó)

Nos, a vers nagyszerű szóruhákban öltöztetett szép-okos gondolatok,
S ha jók a gondolatok, s jók az olvasandó sorok… élmény gondolatok…
Nos, a vers nagyszerű szóruhákban öltöztetett szép-okos gondolatok.

A jó vers, jó mondanivalója szétterül a lelkünkben, mint életbalzsam,
Ha meg az olvasónak oly’ nagy az öröme…’Megvan én életbalzsam’…
A jó vers, jó mondanivalója szétterül a lelkünkben, mint életbalzsam.
*
(HIQ trió)

Szívünkben
A rejtett kincsek.
Boldogság.

Mosolyunk
Le is eshet, csak…
Boldogság.

Volt mosoly
Arcunkon, lehet…
Boldogság.
*
(tíz szavas csokor)

Féltett titkokat őrizzük, sokféle darabokban
Arcunkra visszaköltözik mosoly, sokféle darabokban.

Alaposan figyeld a poéta miket ír!
Mit olvasol… legyen örömír!

Az életben biz, van mi magfagyott…
Van mi tiszteletlenül… lehullot!

Hosszú versben lehet biz’ komoly szópatak,
S lehet benne lehulló… utálatos-patak.

Lehet versben jót özönlő… szerelmetes szó patak…
Élvezetet kiöntő szópatak.

Versben domináljon az élvezeti öröm-patak,
Akkor lelkedben így élvezetek maradnak!

Vecsés, 2026. augusztus 7. - Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 4
(3 soros-zárttükrös duó)
Rakétatűzben ég ma is a szentelt gyertya,
De megúszta a büntetést az orosz pópa…
Rakétatűzben ég ma is a szentelt gyertya.

Bizony az én lelkem is igy éli napjainkat,
Vívja minden ellen a védekező harcokat…
Bizony az én lelkem is igy éli napjainkat.
*

(Senrjon trió, félhaiku lánc formátumban)
Gyalogosan menetel
Előre a lábam, tönkbe rúg.
Ima nem segít!

Gyalogosan menetel
Hóban a lábam, éppen tél van.
Ima nem segít!

Gyalogosan menetel
A lelkem… felhők könnye hullik.
Ima nem segít!
*

(Senrjú duó)
Nap sugára is
Földet ér, éltet fejleszt.
Földet melenget!

Levél, mit simít…
Meghallom lelkem sikít!
Ilyenek… napok!
*

(anaforás leoninus)
Sokszor előfordult velem, hogy jó nagy felhő nyomult fölém, Nap beborult!
Sokszor előfordult velem, hogy lelkem védekező harcokba ’bonyolult’.
Sokszor előfordult velem, hogy lelkem csak gyalogolt mellettem.
Sokszor előfordult velem, hogy felhők könnye mosta a fejem.

(leoninus)
Aranyló mezőn piros pipacs, őzeknél dívik az ’ipi-apacs’?
Rózsa illat terjeng, meg a füstölt sonkáé… Más illat is füstölt...

Vecsés, 2022. május 27. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 4
Mikor a szív újra érez...

Szív hét lakatnál,
kulcs rég sötétbe veszett.
Most mégis nyílik.
*
Csöndes kopogás,
idegen, ám ismerős.
Remeg már zár is.
*
Rozsdás zár reccsen,
egy érzés óvatosabb...
Belép és marad.
*
Szívem ajtaja
nyílik, mint sosem előbb.
Valaki belép.
*
Azt hittem, nem lesz
de lám, a fény visszatér.
Régi sötétre.
*
Nem hittem többé,
de ő máshogy érkezett.
Nem tört, csak várt rám.
*
Érzés közeleg,
nem kérdez, csak ott marad...
Ajkam nevét súg.
*
Szívem rég hallgat,
de most a csend közepén.
Valaki beszél.
*
Lakatról lakat
hullott - és nem félek már!
Újra szeretni.

Siófok, 2025. április 19. -Gránicz Éva- Írtam: Senrjú csokorban
Olvasták: 19
A lét hullámvasútja mikor ránt vészféket?

(leoninus)
Eddigi éltem, már jó hosszú volt, de nem létem ki avarnokolt…
Ami eddig volt, az a régmúlt, még a vége, mikor lesz kifakult?
Ki az ki ismeri a jövőt, bár többel is találkoztam én lökött…
Fontos-e, hogy az ember ezt jól megfigyelje? Hogy mikor lesz elege?

(HIQ duó)
Álom bíz’
A hosszú élet…
Mivé lesz?

Öregen
hosszú életet?
Mivé lesz?

(Apeva)
A
létem
Ketyereg…
Hosszú volt már,
Vég… úgyis eljő!

(Senrjú)
Sors furkálódik?
Mintha köze lehetne…
Ismeretlen vár?

Vecsés, 2026. július 19. Kustra Ferenc József

Ui. az olvasóknak:
Éber bennem a gondolatom, várni, míg élettavam sors: „én kiszárítom”!
Csak hullámvasút kerék ne legyen pont épp velem defektes, mert az végzetes…
Az biztos: nőmet látva, arcom lesz mosolyos, ha látom és nem válogatós…
Asszonyom bizony maga tetszik nékem; jó, ha látlak, még élnénk, mert imádlak…
Ó, honfiság, szerelem, asszonyom, Ti lelkemben vagytok… kellene maradnom!

Nőm! Emlékszel még… szép volt múltunk, tavunkban lubickoltunk…
Nőm emlékszel még? Minden szép volt a tóban… emlékszel még?

Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 23
Víz síkja fölött
Száll, száll a viharmadár.
Fényes villámok!
*
A tenger felett
Fellegeket tornyoz szél.
Víz alatt béke.
*
Sós víz párája
Mennydörgő vihar alatt!
Sima vízfelszín.
*
Vihar démona
Tépi a fellegeket.
Sima víztükör.
*
Ujjongás, harcvágy
Szemben az elemekkel.
Homok, tengerpart.
*
Smaragd zöld tenger…
Vijjog, száll viharmadár…
Kacagva zokog!
*
Süllyednek felhők,
Dalolva tőr fel hullám…
Forrón tűz a nap.
*
Tajtékzik, dühöng
Szélvésztől zúg a tenger…
Csónakázó tó?
*
A viharlámpa
Imbolyogva mutat fényt…
Jelzés értékű.
*
Zord hullámokat
Mély morajlás kíséri…
Tajtékos minden.
*
Haragos zöld víz…
Fehér hab színesíti.
Meseszép látvány…
*
Szilajul zúg a
Vihar, bőmből tengernek.
Bálnák alszanak.
*
Hajókat forgat
Bőszült vihar, játszanak…
Öböl rejteke?
*
Jó Poszeidón
Hol van? Vagy tán’ haragszik?
Tenger Isten zord!
*
Ahogy jött, elment…
Viharmadár megbékélt.
Vajh’ van nyugalom?

Vecsés, 2014. június 15. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 21