De jó a sok ó, az olyan megkapó!
Ha kedvesem simuló, odaadó és nem nagy az ego.
Szeme ha rám tekint csillogó és nem fakó.
Szája édesen csókoló és nem oly' hideg, mint a hó.
Karja szorosan átkaroló és nem távoltartó.
Keze bársonyosan simogató és nem durva posztó.
Hangja kedvesen búgó, muzsikáló és nem elutasító.
Fürtjei mint a rugó, kunkorodó és nem kisimuló.
Illata csábító, mámorító és nem orrfacsaró.
Jelenléte megnyugtató és nem zavaró.

Aki megbízható és nem széltoló.
Aki igazmondó és nem mesemondó, hazudozó.
Aki szorgoskodó és nem naplopó.
Aki illemtudó és nem tapló, tuskó, surmó.
Aki számára fontos a diszkréció és nem kidumáló.
Aki mértéktartó és nem nagyivó.
Aki egy cukorborsó és nem gúnyolódó.
Aki jóravaló, odaadó, szavatartó és nem áruló, kígyó.
Aki óvó, imádó és nem bántó, gátló, én is dettó.
Aki hódító, vonzó, kitartó fickó, az méltó és pont hozzámvaló.

Érzései időtálló és nem tavalyi hó.
Tudom az ilyen ember ritka, mint a fehér holló.

Ó, ez alig hihető, pedig mondom ilyen Ő!
Így lett az óból Ő.

Siófok, 2023. augusztus 18. - Gránicz Éva

Judózni tanultam szorgosan,
Gurulás, dobás, leszorítás...
De egy dolgot sosem oktattak,
A pofoncsapás tudománya más.

Nyugalom és csend! - intett a mester,
Használd az erőt higgadt fejjel!
De ha valaki ingerel,
A tenyerem magától repül el.

Én nem tanultam, jön spontán,
Nincs hozzá se öv, se elismerés,
De ha valaki igazán rászolgál,
Egy pofon a válasz, ? nem kérdés!

Siófok, 2025. április 1. -Gránicz Éva-

Nem számít, mit mond a világ,
szavaik csak szélben szálló árnyak.
Az vagyok, aki vagyok,
s teszem amit jónak látok.

Nem érdekel, mit mondanak rólam,
nem az ő szemükkel nézem a sorsom.
Nem kérek semmit, nem várok csodát,
minden nap hozza a saját igazát.

Elfogadom mi jön és nem ítélek,
így könnyebb az élet, könnyebb a lélek.
Olyan világban élünk, hol dísz a lényeg,
hol fontosabb a felszín, mint a belső értékek.

De már maradok, ki voltam mindig,
szabad lélekként, mit szél sem ringat.
Hisz belül van az, mi igazán számít,
s nem az mit gondolnak rólam.

Siófok, 2025. február 22. -Gránicz Éva

(3 soros-zártükrös csokor)
A csönd itt vagyon, elmenetlenül,
A csönd itt vagyon, tehetetlenül…
A csönd itt vagyon, elmenetlenül.

(HIAQ csokor)
Csönd falat magasít,
még hozzásimul egymáshoz.
Lélek a lélekhez.
*
Ez a csönd ma fáradt és sóhajtoz,
Kapcsolom lelkem, ő is sóhajtoz…
Ez a csönd ma fáradt és sóhajtoz.

Fáradt sóhaj szálldos,
görcsös kéz belém kapaszkod’.
Álom elmenekül.
*
Máskor a csöndben, van haragszó is,
Most meg csöndes… szunnyadó lélek is…
Máskor a csöndben, van haragszó is.

Éj sustorog titkot,
Csendesen lüktet a lélek.
Szent tűzben fellobban.
*
Akácfa mögött, már nincs fakult árny,
Leszállt az éj, csönd gátban az ármány…
Akácfa mögött, már nincs fakult árny.

Árnyékban elpihen,
éj sarkában rejtőzik el.
Csendes lesz a világ.
**

(Tíz szavas)
A csend beszél most helyettünk,
Mi igazán fontos, tudja szívünk.

Vecsés, 2025. június 6. – Siófok, 2025. június 6. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek. Én a 3 soros-zárttükrösöket írtam. A HIAQ -kat és a tíz szavast szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta.

Elhalkulnak már a szavak,
a csend beszél majdan tovább,
s hagyom, hogy álmodozzanak
alkonyukban, fenn a Golgotán.

Szemem derűs ragyogása
néma szürkeségbe vált,
az emberekbe vetett hitem,
ím, mégis megváltásért kiált!

Ó, mentsd meg őket, Atyám!
Csak harminc ezüst az ára;
könnye hullott el bánatán,
s kötelet dobott egy fára.

Hiszem; hogy egykor majd
többé már nem aláznak,
hiszem, hogy egykor majd
Tehozzád találnak!

Elhalkulnak már a szavak,
a csend beszél majdan tovább,
s hagyom, hogy álmodozzak
majd én is a Golgotán.