Születésnapra:

Isten éltessen
Zalán! Legyen jó bulid!
Érezd jól magad.
*

Fogorvosnál:

Majré, ne legyen!
Tátsd ki a szád: beletesz!
Bátorság, erény!
*

Szenvedés:

Kínzó fájdalom,
Lázas, izzó vágyában.
Fáradt ébredés.
*

Hit:

Hit az életben…
Hit, lélek szentségében…
Élet-csalódás…
*

Pozitívan:

Pozitív lét, nagy
Tettekre is sarkallhat.
Fogd! Lehetőség…
*

Szerencse:

Van életművész.
Szerencse, nagy segítő.
Kétszínű lehet?
*

Lét-harc:

Ki gyámoltalan,
Azt nagyok letapossák.
Ez biz’ nehéz harc…
*

Álom:

Szép szavak, élet
Érdekében segítség.
Álomvágy minden.
*

Hozzáállás:

Kell a jó? Biz’ nem.
Kell a rossz? Korlátlanul.
Ember sajátja…
*

Sors könyve:

Kellene jó lét!
Sors könyvébe nincs írva.
Csak erőlködés.
*

Pozitív eljárás:

Rosszul fordító…
Szerinte tökéletes…
Csak pozitívan…

Vecsés, 2015. április 17. –Kustra Ferenc József– íródott: senrjú csokorban.

Hógolyót meg arcba…

(3 soros-zárttükrös csokor)
Hah! Reggelre jól leesett a hó,
Csodálkozok is… ez mi a manó…
Hah! Reggelre jól leesett a hó.

Orvoshoz megyek, nyekereg a talpam, vagy talán a pár centis hó,
Taposáshoz ő még nincsen hozzászokva… hang lesz… ha jön a szán-ló…
Orvoshoz megyek, nyekereg a talpam, vagy talán a pár centis hó.

Az orvos az ablaka alatt, mindenkit meghógolyóz, súlyos unalma alatt,
Én is kaptam egy arcba találatot… bújtam volna, de nem volt hely eresz alatt…
Az orvos az ablaka alatt, mindenkit meghógolyóz, súlyos unalma alatt!

Gyógyulás lesz, ha megjön a tavasz?
Gyógyulás lesz, ha érkezik tavasz…
Gyógyulás lesz, ha megjön a tavasz.

Vecsés, 2017. október 20. – Kustra Ferenc József

Versben és HIAQ –ban…

Mostanában van a lelkemben egy nagy érzemény,
Hogy hiába bízok én, nem valósul a remény…
Így a küzdő élet majd’ tragikus, olyan kemény.

A korábban megálmodott, elképzelt, kifundált gondolatot leírom,
Mert a lelkem szerint, hogy sokan olvassák… folyvást és szívből ezt akarom…
Ez, poéta dolga, elképzelni, gondolni… leírtakat megmutatom!
*
Szószoló poéta,
Elméset papírra vési.
Hegyezett friss penna.
*
Gondolat elszállhat,
Ha jő, legott le kell írni.
Hagyományozandó!
*
Bízok és remélem, hogy amikor majd közzéteszem magamat,
Akkor az olvasók, nagykanállal, slukkal isszák a szavamat…
Szólok én hozzájuk, mert nagyon szeretem, az olvasóimat!

Mond kedves poéta társam, ha Te is adsz ki műveket,
Megérted-e Te első kézből az ilyen lelkűeket?
És vajh’ te is érzel így, amikor kiadod művedet?

A pennám és a tenta tele van újabb művekkel,
Majd szóba állunk együtt, a leírt történetekkel…

Vecsés, 2016. március 28.- Kustra Ferenc József– íródott: versben és HIAQ –ban…

Jó volna néha elbújni egy csöndes sarokba olykor,
hogy ne szóljon hozzám senki sem, s ne zavarjanak folyton.
Magamban álmodni csendesen, valami egészen jóról,
hűvös távoli bércekről, amely még csillog a hótól.

Mint vakító, fehér tisztaság, mely szememet bántja olykor,
olyanná tenni a világot, hogy megtisztuljon a rossztól.
Ki éhesen, fázva ott vacog, adni neki a sokból,
mit mások eldobnak, s küzdeni, hogy nekik is jusson a jóból.

Mosolyt látni az arcokon, ahol most bánat ül sokszor,
s zord, hideg téli szél helyett meleget érezni olykor.
Reményt, és hitet adni ott, ahol már hideg az otthon,
s érezni, azt a meleget, mely szívünkből sugárzik akkor

amikor tudjuk, mily kevés kell, hogy örömöt hozzon
minden apró kis érintés, és néhány emberi jó szó.
Hogy el tudjuk hinni, van jövőnk, s lehet még bárki itt boldog,
hol már nem tudunk hinni sem, és félünk. Már elég a rosszból.

Nézz le a földre Istenem! Emelj fel minket a porból!
Hozd el a jólétet nekünk, elegünk van a pokolból!
Szeresd mindegyik gyermeked egyformán! Itt, s most!
Földi jólétet adj nekünk! S méltóbb emberibb sorsot!

Hosszú az út az állomásig
s azon tűnődöm, mit vegyek?
Valami szépet szeretnék most,
amelyben örömed leled.
Elbambulok. És nem veszem észre,
hogy a vonat jön, s hirtelen
csak a vonatok sípolása
hangzik fülembe élesen.
felszállok gyorsan, s álmos utasok
közé leülök csendesen,
kora hajnal van, alig van élet,
s néhány utas még szendereg.
Lehunyt szemekkel utazom én is,
a kupé olyan jó meleg,
vagy csak a vágy fűt, nem tudom már,
amellyel hozzád érkezem.
Nem tudtam neked venni semmit,
hisz a vonat jött hirtelen,
pedig annyira szerettem volna,
hogy érezd: fontos vagy énnekem.
Rád gondolok, és feltolul bennem
annyi öröm, és félelem,
vajon szeretsz még? S vársz- e, engem?
Kérdezem magamtól csendesen.
És a vonat most közelebb visz,
egyre gyorsabban robog velem,
olyan hangosan zakatol most,
akár az én bolond szívem.
Aztán hirtelen megáll, s látom,
olyan boldogan integetsz!
Nem tudok szólni, karodba omlok.
De jó, hogy itt vagy kedvesem!
Mintha valami fény derengne,
amely átjárja mindenem,
s összeforrunk egy ölelésben,
szelíden, szerelmesen.