Egy elhagyatott teleken állok,
mely régen az otthonom volt.
Csak egy üres lyuk tátong
ahol valaha egy kút mormolt.

A régi házat lebontották,
már csak gaz nő helyében,
régi lakói már elhunytak,
de rájuk még jól emlékszem.

A homokozó, hol játszottam,
nem más mint kísérteties üreg,
nem nő benne más mint
csalán, bogáncs s vadfüvek.

De egy gyám itt még őrködik
mintha óvva nézne le reánk -
volt otthonunk drága kincse –
az a régi, szeretett diófánk.

A holnap egyre közelebb ér
És ereimben a vér
Nyugtalanságot szül
Olykor
Súlyos lépteitől
Mint lápos talajon
Reng a föld talpam alatt
S egy részem a múltból
A régi kertben maradt

Ott ahol az első léptek
Homokba süppedtek
Békét árasztón
Illatozva virágok öleltek
Hol minden növény
Minden szeglet velem alakult
Ahol az évek emléke már
Foszladozott s megfakult

Most
Szürke, nyirkos, árnytalan a tér
A hangulat is csak bokáig ér
És a tél
Az ismerős fák között
Hunyorog az év küszöbén.

A fű a fa
S a kertnek minden zuga
Szívembe mar
A régi ház sem otthon már
Indulok hamar
A fűzfa még beint mint régen
De a poggyász útra készen

Egy darab a lelkemből
E kertben lett elásva
s most itt állok némán
A búcsú kapujába
Új idők vonata
Érkezik a peronra
Felszállok
Még egy rövid zutazásra

A parton
Mini homokdűnék
Igazolják a rezgések
Periodikus hullámzását.

A felszínfeszültség inbolyog
Csillámokat szór a fényben
A vízbe dobott
Kő körében

A víz a part
Élettel teli
Az anyaföld
Még megengedi...
A holnapot terelgeti
Medrébe

Az estfény eltűnik a napfény elaludtával,
A sokasodó felhők, felérnek egy dunnával.
Erdei manók mennek aludni, párosával.

Szép
Este
Bágyad most,
Csillagtalan,
Mégis reményes.
*

Csillagösvényt most a dunnától nem látni,
Mert a dunna egybefügg, ezt nem engedi,
Ettől ott vannak lovasok seregei.

Alkonyi vágyad
Mint részeg tánc jár már át.
Küzdő csillag vagy.
*

Később már a fák közé feszített pókháló sem látszik,
Kutya is már házában van, az apport-fával nem játszik.
Kiscsikónk délután még viháncolva ugrált az udvaron,
Most meg már a gyertya mellett néz ki az istálló ablakon!

(„erős vágyakozás” „Ku- xiangsi” - 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
Valami csodás éled.
Remény is,
Mert nézed
A csillagot,
Ott ragyog véled...
Messze fenn, végtelenség.
Angyalok,
Veszélyek...
*

Elcsendesült minden, esti harangszó is messzire ment,
Elteszem magamat holnapra… a holnap is eszement?

Vecsés, 2018. február 27. – Mórahalom, 2018. július 2. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, alá az apevát, a haikut, a kínai versformát, szerző-, és poétatársam Farkas Tekla.

Hétköznapi mozgások…

A világ őszbe
Fordul, mi lesz emberrel?
Jő-e hideg tél?
Védelemre kötelez
És reménnyel szövegez.
*
Véges szabadság
A lét a mindenségben.
Mily’ egy szépvilág?
Kedvelésről lemaradt,
Segítsége elakadt.
*
Földi szeretet
Az ember sajátja-e?
Jóra használja?
Hamis hittel előre
Szalad lelki mezőre.
*
Hidegre fordul
És kinyitott az ablak.
Már szúnyog se jár.
Rettegve fázik szívem,
Látszik világos színem.
*
Éji holdfényben
nappali árnyak vannak.
Alélt pázsiton.
Várok következményre,
Felkészültem mindenre.
*
Vihar közeleg,
Teríti rettenetet…
Jeget szerte szór…
A fáradság közeleg,
Ez minden, csak nem meleg.

Vecsés, 2022. október 7. – Arad, 2023. június 25. -Kustra Ferenc József- senrjúban írtam; az életről… 2 szerzős tanka csokorban. Alájuk a verset, szerző-, és poétatársam Ghica Izabella Iasmina írta.