A Kövér, fénylő hold gyűrű
Földről atmoszféra művű.
Olyan, akárcsak a műfű,
Illúzió-valós...sűrű.

Egy szép kerekded karika,
Csak léggel játszó grafika.
Hol érzékeli pszichika,
Meginoghat a statika.

A fény törése relytélyes,
Párás erdőben lidérces.
Benyomást fokoz, nem kétes.
Némán is nagyon beszédes.

Csillagok tán irigykednek,
Hold fényébe belevesznek.
Boszorkányok settenkednek,
Mágiával ijesztgetnek.

Teliholkor nagy a hatás,
Sokaknál biz rossz az alvás.
Havonta ismétlelt rendszer
Természetnek fontos vekker.

Dunatőkés, 2024. április 17.

Agg magyar nyelvünk, ősi korok tanúja,
Titkát ki fejti meg, hol leledzik kulcsa?
Kőlapok, pergamen; sok rész-igazságot
Rejt, ismeretlen múlt csoda valóságot.

Medence üstjében a nyelv csiszolódott,
Egyik a másiknak gazdagságot adott.
Eddig szépen lassan, finoman változtak,
Ma a médiától szárnyalva torzulnak!

Angloszászok nyelve, hogy is lett oly menő?
Ezt majmolva terjed, mint vírus...a fertő!
Páváskodni nem kell idegen szavakkal,
Keress megfelelőt, alkossál ragokkal.

Büszke tollforgatók, vagánykodó kúlok,
Hiányosság csak, ha nem magyarul szóltok!
Hiúság mit hisztek, - stílusotok pazar;
Csak szóbugyorban erjedő szennyes zavar.

Nyelvünkből biz lehet formára alkotni,
Ismeretlen dolgot magyarba foglalni.
Bőséges kincsestár, nemzet ékessége,
Tolladdal úgy írjál, minden magyar értse!

Dunatőkés, 2024. március 24.

Az ezüst levelű nyárfa törzse
Csontfehéren villan
Párás teliholdkor
A mély-sötét éjszakában.
Fent a dermedt, fénylő koronák,
Alant reszketve kuporog a vakság
Sűrűn szőtt, szuszogó bozótban...
Titkosan hallgatag a némaság.

A szél sem suttog ma.
Beleolvad a csend
Rejtelmes holdvilágba,
És komótosan ködfátyol
Ereszkedik az ásító tájra.
Az elnyúlt pillanat
Csillagokat terel karámba,
A szeplős ég
Hatalmas hold-udvarába.

A hűvös nap végére,
Mint frissen sült kenyér
E nyugalmas béke
Zamata...az égig ér.
Hol száll esti ima hite,
Oda egy angyal betér.

Vízkelet, 2021. február 16.

Sorsom, születéskor kirótta rám a végítéleti bíróság által,
Hogy éltemet a végzet, omló gödrében kell leélnem, mindazonáltal
Bár éltem hosszan igaz és bűntelen rabként, senki vagyok ezen-által...

Nem akartam én meghalni, de a végítélet bíróság kivégzett,
Persze azt nem értem, hogy mi okból van, hogy magának engem kinézett
A sorsom végtelenül kegyetlen, de a konkrét haláltól megvédett.

Könnyező szemmel gödröm omló falára merengek
Közbe ez nem jó, de messzeségbe nem révedhetek...
Közelg' azonban idő, történelem része leszek!

(Septolet)
Kínszenvedés,
Ideálkeresés,
Cselvetés,
Összeszedelőzködés?

Miért volt, ami eltolt,
Mezőségem nem volt...
Létem... csak holt?

Vecsés, 2020. február 2. – Kustra Ferenc József

Keresem az utamat,
Hogy befolyásoljam a múltamat?
Keresem az átjárót,
Hogy megleljem a nagy Eldorádót…

Hol lelem az utamat,
Hogy befolyásoljam a múltamat?
Hol lelem az átjárót,
Hogy találom meg az Eldorádót?

Vecsés, 2002. szeptember 20. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.