Már születéskor kezdődhetett ez,mindig mások miatt szenvedtem. Amit nem követtem el, az is rajtam csattant, mint korbács hegyes karmokkal, a lelkembe mart. Próbáltam én megfelelni, erőm felett cselekedni,barmit tettem nem volt elég, s úgy ereztem, ez végleg felemészt. Egy borús napon minden más lesz, hatalmas esővel s mennydörgéssel, belőlem egy hurrikán lesz. Mint ezer évnyi pokol kínja, kívánkozik ki belőlem a fájdalom, minden egyes szóban. Dühöngve, őrjöngve kiabálok a világnak, hallgasson meg valaki ki érti amit a szívem kívánna. Mint tiszta lelkű gyermek, jöttem e világra. Most is szememben el, ugyan az a fény, de nem vagyok mar az, ki egykoron tiszta lélekkel élt. Szívem s lelkem darabokra tépve él, tengődöm a nagy világban, keresve a végső célt. Talán lesz aki megtisztítja, bemocskolt lelkem, s begyógyítja sebeit, mit mások tettek vele. Hiszem hogy lehetek, szerető szívű gyermek, s ha bárki megkérdezi, mondhatom: jó ember lettem.

Tudod ugye? ha becéző szavaid
Ott világítnak a párnám sarkain
a sötét szobában ? akkor elhiszem
a szerelmet. Elragad a képzelet

A pókhálóba bújt mosolypillanat
álmot szőtt és kicsipkézte a falat
S a jelen átpergett mint homokóra
egy másik, magasabb dimenzióba

A behúzott függönyön át kacsintott
majd gyorsan belopódzott a vágy. Táncolt
A keringőjét járta szakadatlan
Nem fáradt, - ébren találta a hajnal

Mozdulata egy pillanatra megállt
Még a zene is suttogóra váltott
S a kották violin kulcsa magába
zárta ? örökre ? szerelmünk dallamát

Szinte mindenem elveszítettem.De ha egyszer le kellene mondanom mindenről és ha csak egy valamit vihetnék magammal téged választanálak.
Mióta az életem része lettél,minden nap új dolgokat veszek körülöttem észre.Olyanokat amik eddig is léteztek de nem láttam őket.
Mert a múlt árnyékában éltem,míg meg nem ismertelek.Folyton a tegnapokon rágódtam,elfelejtettem megélni a mát,és nem láttam a holnapokban rejtőző lehetőségeket.
Hosszú és nagyon göröngyös nehéz utat jártam be, még betegen rád találtam.
Most már nem hagyom,hogy a múlt tönkre tegye a jelenemet.Reggelente még mindig félelemmel ébredek,de már nem az elmúlt életem,hanem az előttem álló nehézségek táplálják a félelem érzetet.

A legértékesebb vagyonom te vagy.
A te létezésedért vagyok a leghálásabb.
Órákat mélázok minden nap magamban,hogy jó választottam hűséges ember vagy e.
De ha téged nekem szánt a teremtő isten akkor nem lehetsz olyan rossz ember.

Minden este mielőtt elalszom imádkozok istenhez,hogy reggel találkozzunk.
Ez tart fenn bennem egy érzést,melyet még soha senkivel nem éltem át.
Biztonság és bizalom -ezt teremtetted meg,és alakítottad át a fogalmat számomra érzéssé.
Valóban úgy van,hogy amit láttál és látol,azt még nem mutattam senkinek,
ha nem láthatnálak többé belehalnék. A lelkem semmi nem menti meg, csak a melletted ébredés.
Mert olyan melletted ébredni mint megszületni.
Ha két test összeolvad azt nem lehet elválasztani,éppen úgy mint az összehegesztett vasat.
Én ugyan azt gondolom és hiszem.

A szobámban zárt halk sóhajok őrzik a tegnap este emlékét.
A redőnyök repedésén szemérmesen kukucskál be a reggeli napfény.
Még most is érzem a libabőrt ha felidézem a tenyered nyomait a testem minden táján. Bőröm a bőrödön - testek fedésében -izzadt homlokod nyomod az enyémhez,s én a sötét hajadba túrok.
Szoros ölelések apró simogatások - ziháló lélegzeted még most is a fülemben hallom.
A szemeid majd felfal,kíváncsiskodik simogatva végigpásztáz,s közben magamat látom benne.
Már nem szégyenlek tőled,merek melletted fingani pisilni és pucéron fürödni.

Mert mi már egyek vagyunk s így szeretsz. Ide-oda puszit adsz a szemeid mosolyognak rám,tudod és érzed mi jó nekem. Nagyon jó amikor nézel,szeretem látni a szemedben és arcodban amit érzel.
Megosztom magam veled,s te velem magad.Nagyon jó ilyen sebezhetőnek látni,mikor a gyönyör mámorában a fellegekben úszol.
Szóval megadtuk magunkat egymásnak.
S azóta valami furcsa csillogás van a szemedben.
Hevesebben dobbog a szíved.
S már szavakkal le sem tudom írni,hogy mennyire szeretlek imádlak.

Mikor megismertelek csak egy volt
Gondoltam én, de túl gyorsan jött
Megérintettél megremegett testem
Mint mikor zenét hallgatsz és átjárja tested
Puha szád , csókkal összeforrt enyémmel
Remegő szívem szólt
Ő lesz a nagy szerelmem

De már vége, nincs tovább?
Próbáltam harcba szállni szívemmel
Nem, nem kell a nagy szerelem
Nem akarom ,hogy hatalmába kerítsen
Minden találkozás, minden nap
Órának percei fonták körém
Szerelemnek hálóját
Mikor megismertelek csak egy volt
Gondoltam én, de túl gyorsan jött
Megérintettél megremegett testem
Mint mikor zenét hallgatsz és átjárja tested
Puha szád , csókkal összeforrt enyémmel
Remegő szívem szólt
Ő lesz a nagy szerelmem

De már vége, nincs tovább?
Próbáltam harcba szállni szívemmel
Nem, nem kell a nagy szerelem
Nem akarom ,hogy hatalmába kerítsen
Minden találkozás, minden nap
Órának percei fonták körém
Szerelemnek hálóját


De már vége, nincs tovább
Ki póknak hálójába téved, elveszett
De nekem mégis itt van Ö
És én reménnyel teli
Legeltetem rajta szemem és várom
Mint gyermek, ki két markába zárva
Fogta meg a lepkét
De nem tarthatja fogja

De ár vége, nincs tovább..
Tombol bennem a vágy , szerelem
A gondolat mely azt súgja
legyen Ö boldog
Enyém volt még volt
Be töltötte szívemet
Engedd el ha szereted
Nekem végtelen nagy szerelem
Miért is volt jó nekem!

De már vége, nincs tovább?.
Mert még mindig szeretem, végtelen
Valahol jó nekem a maradandó érzelem
Agyam, szívem harcban áll egymással
Álmaim asszonya, szerelmem tündére

De már vége, nincs tovább?
Ki Földre szálltál és megérintettél
Ujjaiddal táncot jártál testemen
Közben mély barázdákat szántva benne
Majd abba elhintve szerelem magját rendre
A beérett termést elvetve újra és újra

De már vége, nincs tovább?.
Szerelemtől szemem nem lát
Csak Téged kíván
Hozzád simulva még érzem
Őrjítő illatod, de szavaid
Mint a rózsának tüskéi
Fájdalmasan belém hatolnak
Már érzem nem szeretsz






De mindez csak volt, nincs tovább?
Én még mindig reménnyel teli
Ölellek és várom, hogy csókod
Mint felragyogó Napsugár
Tiszta és igaz szerelmet hoz
Ellentétben Veled
Csak játszom a gondolattal
Szerelmem, jó lenne még Neked?

De már vége, nincs tovább?
Olykor hiszem még szeretsz!
Mindig Irántad érző szívem, vérző
Reménnyel szerelemmel teli
Ki tudom csatát vesztett már késő
Mivé lett, hová tűnt a nagy szerelem?

De már vége, nincs tovább?
Hová lett a gyakori szó
Mely ajkadat elhagyta?
Fülembe zúg, cseng, Szeretlek!!!
Talán csak szó volt és nem szerelem!
Mint gyermek ki féltve őrzött madarát
Elengedi, szabadságot ad neki

De már vége, nincs tovább?.
A madár ki szabadon repül tudja
Nem volt rab, nem tartották fogva
Aki vigyázott rá édesgette, szeretgette
Életének, szívének egy darabját képezte
Most elengedte mert szerette

Legyél boldog, nincs tovább?
Szívemben mint örök
Marad a szerelem
Mit Irántad őszintén éreztem
Tudom a szív melyet gondoltam,
Hogy enyém, már nem nekem zenél
Vége tudom , már nincs tovább

Van egy lány Amerikában, de nem amerikai
Magyar földön született és itt is fog élni
Ha nevét hallom szám mosolyra görbül
Ő volt aki 9 hónapja kihúzott a gödörből

Nem lehetek elég hálás, és ezt ő is tudja
A sok hülyeségem tudom, régen unja
Mégis hiszem, hogy szeret, és talán kellek neki
Én is szeretem addig, míg erőm megengedi

Mikor beszél hozzám, vagy csak néha rám ír
Boldog leszek hiszem tudom, hogy ő is értem sír
Büszkén mondom ki, igen ő az én barátnőm
Őt választottam, pedig lehetett volna 100 nőm

És neki is én kellek, egyenlőre úgy néz ki
Ha így marad én leszek a legboldogabb férfi
Freya fogja megáldani életünket végre
És csendes éjszakákon együtt nézünk az égre

Mert tudom hogy mi úgy passzolunk össze
Mint a puzzle darabkák, csak néha veszünk össze
De minden veszekedést könnyes békülés követ
Nem kiabálunk kígyót békát, nem dobálunk követ

Már holnap csókolnám a száját, de kell ez a 2 év
Hogy megtudjuk kibírjuk-e, és nem ragad el a hév
Mert nekem nem kell más, remélem ő is így gondolja
És azt a szót hogy örökre rendesen megfontolja.