Idő 
Értékelés 
Értékelés Olyan mély csönd van
Ma éjjel a tizedik napon.
Még a fülem sem súg
Nagyon.
Lent a folyó vize csendesen zúg.
Alig hallom
Ahogy a kövekhez csapódik
A sekély parton.
Szinte mozdulatlan
A hónak meglehetősen
Langyos téli levegő,
És a szétszakadt felhők között
Álmokkal takaródznak a csillagok.
Olvad a fagyos paplan
És holnapra bizonyára
Jócskán megcsappan.
Hangtalan oson az idő
Megnyúlt árnyéka
És a sötétben megveti ágyát
A fogyadozó hold.
Takaródzik mint a csillagok.
Ma egyedül vagyok.
A falon csüngő
Ásítozó lámpa
Lágy fénye vissza verődik
A zsugorodó fehér kristályokról,
És a csönd egyre csak hízik.
Haszontalan volt a napi hólapátolás.
Bár az időt is
Valamelyest tovább dobáltam.
Az is egyre csak olvad.
Apad mint a hó.
Elszivárog lassan.
Beleivódik a múltba.
Ma éjjel a tizedik napon.
Még a fülem sem súg
Nagyon.
Lent a folyó vize csendesen zúg.
Alig hallom
Ahogy a kövekhez csapódik
A sekély parton.
Szinte mozdulatlan
A hónak meglehetősen
Langyos téli levegő,
És a szétszakadt felhők között
Álmokkal takaródznak a csillagok.
Olvad a fagyos paplan
És holnapra bizonyára
Jócskán megcsappan.
Hangtalan oson az idő
Megnyúlt árnyéka
És a sötétben megveti ágyát
A fogyadozó hold.
Takaródzik mint a csillagok.
Ma egyedül vagyok.
A falon csüngő
Ásítozó lámpa
Lágy fénye vissza verődik
A zsugorodó fehér kristályokról,
És a csönd egyre csak hízik.
Haszontalan volt a napi hólapátolás.
Bár az időt is
Valamelyest tovább dobáltam.
Az is egyre csak olvad.
Apad mint a hó.
Elszivárog lassan.
Beleivódik a múltba.
Nehéz nap után, lassan, de biztosan leszáll az éj,
Aki álmos, annál bizony csukódik mind a szemhéj.
Gyere csak, most megmutatom, mit tegyél, hogyan lépd át,
Saját árnyékodat és magadat, igazán add át.
Fogj egy lúdtollat és azt frissen hegyezd,
Papírra firkálsz, gondolatod keleszd.
Hangok tompa zöreje a tollhegysercegés,
Ami van olyan szép, mint fában szúpercegés…
Türelmed is legyen, de nagy az időpergés.
Az sem olyan rossz, ha a lélekhúrok magukat tépik,
Alakuló gondolatok, saját magukat túllépik…
Papíron, meg zörögve állnak a betűk, tinta fénylik.
A tollhegyen, sokféle gondolat dörmög,
Hogy tenta mit írjon, beleszól az ördög.
Az igazi poétadal, ha, tenta vérzik,
Miközben a lélekhúrok magukat tépik.
Az utcáról beszűrődik tompa hangok zöreje,
Nagy, óriási és ismert, mint az őskor nagy lénye.
Tele van a papírom elmosódott tintapacákkal,
A lelkem meg ki-írnivaló gondolat sokasággal…
Közben papírt teleírom, nagy-nagy fájdalom sorokkal.
A papíron zord szavakkal elégek.
Lelkemben szabadon szállok az égnek…
Lelkemben jó ének nem állt be féknek.
Mint fáradt kövek, csak koppannak a papíron gondolataim,
Lecsukott szemhéjamon átszűrődnek az én saját eszméim…
Ujjaim fáradtan fogják a tollam, hétköznapok estéin.
Nem hallom már a hangomat, nagyon elmosódtak,
Szeme lecsukódóban, erősödnek ágy vágyak…
Betűk is összevesznek, tinta-sarat nem állnak.
Vecsés, 2015. október 23.- Kustra Ferenc József
Aki álmos, annál bizony csukódik mind a szemhéj.
Gyere csak, most megmutatom, mit tegyél, hogyan lépd át,
Saját árnyékodat és magadat, igazán add át.
Fogj egy lúdtollat és azt frissen hegyezd,
Papírra firkálsz, gondolatod keleszd.
Hangok tompa zöreje a tollhegysercegés,
Ami van olyan szép, mint fában szúpercegés…
Türelmed is legyen, de nagy az időpergés.
Az sem olyan rossz, ha a lélekhúrok magukat tépik,
Alakuló gondolatok, saját magukat túllépik…
Papíron, meg zörögve állnak a betűk, tinta fénylik.
A tollhegyen, sokféle gondolat dörmög,
Hogy tenta mit írjon, beleszól az ördög.
Az igazi poétadal, ha, tenta vérzik,
Miközben a lélekhúrok magukat tépik.
Az utcáról beszűrődik tompa hangok zöreje,
Nagy, óriási és ismert, mint az őskor nagy lénye.
Tele van a papírom elmosódott tintapacákkal,
A lelkem meg ki-írnivaló gondolat sokasággal…
Közben papírt teleírom, nagy-nagy fájdalom sorokkal.
A papíron zord szavakkal elégek.
Lelkemben szabadon szállok az égnek…
Lelkemben jó ének nem állt be féknek.
Mint fáradt kövek, csak koppannak a papíron gondolataim,
Lecsukott szemhéjamon átszűrődnek az én saját eszméim…
Ujjaim fáradtan fogják a tollam, hétköznapok estéin.
Nem hallom már a hangomat, nagyon elmosódtak,
Szeme lecsukódóban, erősödnek ágy vágyak…
Betűk is összevesznek, tinta-sarat nem állnak.
Vecsés, 2015. október 23.- Kustra Ferenc József
Temetőben mindenhol látható a múlt sötét árnya,
Utakat borítja, rothadt avar szagú levélpárna.
Nem halálért megyek a temetőbe,
Őseim csöndjét, ott kapom örökbe…
Láng libben, az esteledésben,
Segít az emlékképfestésben…
Elegáns görcsök szorítanak a szívben,
Vajh’, mit segít ez az örvénylő lélekben?
Sírok közt az átjárók, sötét utak, szinte sikátorok.
A múltam után kutatva e titkos utakon bolyongok…
Még csak délután van, így nem világítanak a csillagok…
Nagyon átélem a temető halotti csendjét,
A sírok nyugalmát, a márvány néma kérdését…
Vajon élvezem a fáradt lelkem, menedékét…
Ülök, odaér a hajkócoló hideg szél
És gondolkodom, vajon mit hoz nekem a tél?
Közben a szél regél, de nem értem mit mesél…
Előjönnek az elfeledett érintések,
Soha nem múló, lélekmarkoló kétségek!
Gondolkozok, hogy is volt minden, régen,
Meg azon is, hogy milyen lesz a végen…
Aztán már fázok, nekilódulok, megyek haza,
Sűrűsödnek a felhők, olyan, mint az ég haja.
Nem kedvelem, amikor a felhőzet ég takarója…
Szemem az égre vetem, hátha az ősöm megszólala…
Az élet csak megy tovább az úton, ezt mindig hallom,
Nekem még van hátra, életemet megvalósítom.
Egyszer összehoz minket megint... a halál…
De nem most... Gondolom erre azért vártál…
Bizony, lassan megkopnak, sőt, elhalványulnak az emlékképek.
De szeretteim, bennem laknak, így igaziak az emlékek.
Az estben a leégett kanóc, csak pislákoló lángot ad,
Ez akarná kényszeríteni a lelket, hogy jobb, ha marad…
De én élő vagyok, megyek… bánat marad, az élet halad…
Vecsés, 2014. november 22. – Kustra Ferenc József
Utakat borítja, rothadt avar szagú levélpárna.
Nem halálért megyek a temetőbe,
Őseim csöndjét, ott kapom örökbe…
Láng libben, az esteledésben,
Segít az emlékképfestésben…
Elegáns görcsök szorítanak a szívben,
Vajh’, mit segít ez az örvénylő lélekben?
Sírok közt az átjárók, sötét utak, szinte sikátorok.
A múltam után kutatva e titkos utakon bolyongok…
Még csak délután van, így nem világítanak a csillagok…
Nagyon átélem a temető halotti csendjét,
A sírok nyugalmát, a márvány néma kérdését…
Vajon élvezem a fáradt lelkem, menedékét…
Ülök, odaér a hajkócoló hideg szél
És gondolkodom, vajon mit hoz nekem a tél?
Közben a szél regél, de nem értem mit mesél…
Előjönnek az elfeledett érintések,
Soha nem múló, lélekmarkoló kétségek!
Gondolkozok, hogy is volt minden, régen,
Meg azon is, hogy milyen lesz a végen…
Aztán már fázok, nekilódulok, megyek haza,
Sűrűsödnek a felhők, olyan, mint az ég haja.
Nem kedvelem, amikor a felhőzet ég takarója…
Szemem az égre vetem, hátha az ősöm megszólala…
Az élet csak megy tovább az úton, ezt mindig hallom,
Nekem még van hátra, életemet megvalósítom.
Egyszer összehoz minket megint... a halál…
De nem most... Gondolom erre azért vártál…
Bizony, lassan megkopnak, sőt, elhalványulnak az emlékképek.
De szeretteim, bennem laknak, így igaziak az emlékek.
Az estben a leégett kanóc, csak pislákoló lángot ad,
Ez akarná kényszeríteni a lelket, hogy jobb, ha marad…
De én élő vagyok, megyek… bánat marad, az élet halad…
Vecsés, 2014. november 22. – Kustra Ferenc József
Van egy közeli-szomszéd háborút, és fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…
Ez a háború
A hiúság vására!
Kos hiúságok.
*
Magukra túlzón,
Pénzre nagyon figyelnek.
Kosék túl hiúk!
*
Mély hiúságból
Háborújukat őrzik!
Kosok népírtók!
*
Segítsetek Emberek! Veletek… Hol vagytok, mikor még vannak gyerekek?
Ó, ti rosszak, ’kedves rosszak’, már nem barátkozunk csak jóbbakkal… ti rosszak!
Rosszak! Én már nem akarom magátokat, utálom a lábnyomotokat.
Ti rosszak a háború közepén álltok… Mi meg várjuk, hogy Ti már mikor málltok…
Rosszak! Ti egy gyilkos-véres háborút csináltok, ettől nem sül le a pofátok?
Fekete kosok! Ti körben mire vártok, hogy élet-gyertyák lengve karcosodók?
Fekete kosok, Ti kiskatona irtók! Ti vagytok a legnagyobb mímelést mutatók…
Lőnek, hallani is egész nap, igy ez nem leány nap… bár pap prédikál még mindennap.
[Reggel mondták a Tv -ben, tegnap hatszázöt katona halt meg egyhelyben…]
Fölöttünk süvítenek a vadászgépek, földön meg immár kihalnak a legények.
Egy bombázás után hevenyek az érzések és torkon ragadnak a rettegések.
Hallom, munkában az amerikai harckocsi, pedig lőszerátmérő nem kicsik.
[Ma már bemondták a TV -ben, a művelt nyugat érdekelt a háború kiterjesztésben…]
Családok otthon félnek, sőt rettegnek, sokuk apa nélkül maradnak, szegények.
Én, ha ezt hallom eleve émelygek, kezeket föl: kin maradnak majd bélyegek?
Nők egyedül, lakás nélkül nevelik gyereket? Élik háborúban lehetetlent?
Mára mér se család, se lakás, se polgári norma… lehet lesz még? Vagy már soha?
Csoda, ha menekülnek az emberek nyugatra? Bár tudjuk, a helyzetük ott is gyatra.
Fekete kosok küldik az új vadászgépeket… hadd élvezzék halált, légőrvényeket.
Fekete kos biztos nem dicsekszik gyerekének… immár hány százezrek éltek a végnek.
Retteghetünk! Ezeket nyereség érdekli! Itt vannak, kiknek ebédre nincs puszedli.
Tetves fekete kosok, Ti rosszak! Miattatok sok népek haldoklóak…
Vecsés, 2023. október 4. - Kustra Ferenc József - íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és valódi háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is… kendőzetlenül!
Ez a háború
A hiúság vására!
Kos hiúságok.
*
Magukra túlzón,
Pénzre nagyon figyelnek.
Kosék túl hiúk!
*
Mély hiúságból
Háborújukat őrzik!
Kosok népírtók!
*
Segítsetek Emberek! Veletek… Hol vagytok, mikor még vannak gyerekek?
Ó, ti rosszak, ’kedves rosszak’, már nem barátkozunk csak jóbbakkal… ti rosszak!
Rosszak! Én már nem akarom magátokat, utálom a lábnyomotokat.
Ti rosszak a háború közepén álltok… Mi meg várjuk, hogy Ti már mikor málltok…
Rosszak! Ti egy gyilkos-véres háborút csináltok, ettől nem sül le a pofátok?
Fekete kosok! Ti körben mire vártok, hogy élet-gyertyák lengve karcosodók?
Fekete kosok, Ti kiskatona irtók! Ti vagytok a legnagyobb mímelést mutatók…
Lőnek, hallani is egész nap, igy ez nem leány nap… bár pap prédikál még mindennap.
[Reggel mondták a Tv -ben, tegnap hatszázöt katona halt meg egyhelyben…]
Fölöttünk süvítenek a vadászgépek, földön meg immár kihalnak a legények.
Egy bombázás után hevenyek az érzések és torkon ragadnak a rettegések.
Hallom, munkában az amerikai harckocsi, pedig lőszerátmérő nem kicsik.
[Ma már bemondták a TV -ben, a művelt nyugat érdekelt a háború kiterjesztésben…]
Családok otthon félnek, sőt rettegnek, sokuk apa nélkül maradnak, szegények.
Én, ha ezt hallom eleve émelygek, kezeket föl: kin maradnak majd bélyegek?
Nők egyedül, lakás nélkül nevelik gyereket? Élik háborúban lehetetlent?
Mára mér se család, se lakás, se polgári norma… lehet lesz még? Vagy már soha?
Csoda, ha menekülnek az emberek nyugatra? Bár tudjuk, a helyzetük ott is gyatra.
Fekete kosok küldik az új vadászgépeket… hadd élvezzék halált, légőrvényeket.
Fekete kos biztos nem dicsekszik gyerekének… immár hány százezrek éltek a végnek.
Retteghetünk! Ezeket nyereség érdekli! Itt vannak, kiknek ebédre nincs puszedli.
Tetves fekete kosok, Ti rosszak! Miattatok sok népek haldoklóak…
Vecsés, 2023. október 4. - Kustra Ferenc József - íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és valódi háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is… kendőzetlenül!
Látunk egy közeli háborút, és éledőn fölütötte a fejét a -sajnálatos- világháborús világhelyzet…
(leoninus trió)
A fekete kosokat becsvágy vezérli… érzem, kezüket nem fogja erő… türelmi.
Minél nagyobbak szarvai, annál önzőbbek, ösztönösek a türelmetlenségei!
Hozzá is elhallatszik, hogy „tűz és roham”! De őt csak egy irányítja: pénzügyi roham”!
A frontokon meg csak dúl az öldöklés, megállás nincs, napi ezer fő pedig nem kevés…
Ráadásul az otthonokban családok hullanak… szerencsétlenek hová bújjanak?
Fölséges film a háború, micsoda horror! Nem szeretem, hiába színes… nem color.
Ja! És a gazdagokra, nem vonatkozik... szeretet? A papok prédikálják eleget…
A gazdagság valakit felhatalmaz, hogy nem kell szeretni? Akkor a pénzt mért szereti?
Szerintem, ők nem is hallgatnak papokat, mert ’nekik Isten; számolni a milliókat’.
*
(Senrjon csokor félhaiku lánc mintára)
Háborúban a halál
Az élet versengő, hű társa!
Szerencse élni!
*
Nekem is, mert hallom ám,
Hogy röpködnek a tűzparancsok!
Szerencsém élni!
*
Háborúban nem lehet
elég gyorsan hasra vágódni!
Szerencse élni!
*
Bennem is él életvágy...
Robbanás és lövés hangzanak…
Szerencse élni!
*
Én most írásba adom,
Emberiség egy része posvány…
Szerencse élni!
*
Valós ok nincsen, mások
Meg már betegre gazdagodnak!
Szerencse élni!
*
(leoninus duó)
Tűzparancsra lőnek, majd rohamoznak, újabb falut újra visszafoglalnak!
Csak a süvítés ne volna, mert ez a halál lova… nem tudja meg, hogy meghala…
Vannak katonatársak, akik két bomba között megőrülnek, rángatózva hebegnek.
Igen, ha ezt látnák a gazdagok, akkor sem értenék, hogy ők milyen alakok.
Igen, ha ezt látnák a gazdagok, akkor is az járna eszükbe, hogy ők ’vastagok’.
Igen, ha ezt látnák a gazdagok, biztos, hogy ők mind lennének megfutamodók…
*
(Senrjon duó)
Juj, pont láttam, hogy
Egy repülő lőtt házba…
Ez, nem ember lét!
*
Lánctalpas közelg’!
Láttam ilyet hírekben.
Ez, nem ember lét!
*
(10 szavas)
Utálom a rothadt gyilkos háborút,
Látjuk… egész földre hoz bút!
Vecsés, 2023. augusztus 29. –Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk híradókban a videókon… „Nyugaton a helyzet változatlan”
(leoninus trió)
A fekete kosokat becsvágy vezérli… érzem, kezüket nem fogja erő… türelmi.
Minél nagyobbak szarvai, annál önzőbbek, ösztönösek a türelmetlenségei!
Hozzá is elhallatszik, hogy „tűz és roham”! De őt csak egy irányítja: pénzügyi roham”!
A frontokon meg csak dúl az öldöklés, megállás nincs, napi ezer fő pedig nem kevés…
Ráadásul az otthonokban családok hullanak… szerencsétlenek hová bújjanak?
Fölséges film a háború, micsoda horror! Nem szeretem, hiába színes… nem color.
Ja! És a gazdagokra, nem vonatkozik... szeretet? A papok prédikálják eleget…
A gazdagság valakit felhatalmaz, hogy nem kell szeretni? Akkor a pénzt mért szereti?
Szerintem, ők nem is hallgatnak papokat, mert ’nekik Isten; számolni a milliókat’.
*
(Senrjon csokor félhaiku lánc mintára)
Háborúban a halál
Az élet versengő, hű társa!
Szerencse élni!
*
Nekem is, mert hallom ám,
Hogy röpködnek a tűzparancsok!
Szerencsém élni!
*
Háborúban nem lehet
elég gyorsan hasra vágódni!
Szerencse élni!
*
Bennem is él életvágy...
Robbanás és lövés hangzanak…
Szerencse élni!
*
Én most írásba adom,
Emberiség egy része posvány…
Szerencse élni!
*
Valós ok nincsen, mások
Meg már betegre gazdagodnak!
Szerencse élni!
*
(leoninus duó)
Tűzparancsra lőnek, majd rohamoznak, újabb falut újra visszafoglalnak!
Csak a süvítés ne volna, mert ez a halál lova… nem tudja meg, hogy meghala…
Vannak katonatársak, akik két bomba között megőrülnek, rángatózva hebegnek.
Igen, ha ezt látnák a gazdagok, akkor sem értenék, hogy ők milyen alakok.
Igen, ha ezt látnák a gazdagok, akkor is az járna eszükbe, hogy ők ’vastagok’.
Igen, ha ezt látnák a gazdagok, biztos, hogy ők mind lennének megfutamodók…
*
(Senrjon duó)
Juj, pont láttam, hogy
Egy repülő lőtt házba…
Ez, nem ember lét!
*
Lánctalpas közelg’!
Láttam ilyet hírekben.
Ez, nem ember lét!
*
(10 szavas)
Utálom a rothadt gyilkos háborút,
Látjuk… egész földre hoz bút!
Vecsés, 2023. augusztus 29. –Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk híradókban a videókon… „Nyugaton a helyzet változatlan”
