Szófelhő » Hagyj
« Első oldal
1
...
of
12
Idő    Értékelés
Hitedre Tiborc
(a közmunkások dala)

Sorsunk bábeli szekerei itt
feszültek
ezen a földön, ezeken
az utakon s hiába
kapaszkodtak
karmai
ahogy változott az ég
úgy hullott itt áldás helyett
átok s úgy őröltek az istenek
egyforma malmai
hiába jártak lovak
szügyig az időben
hogy a kiáltást sem
hallotta senki
a míg álmodott a nép
arról ami nincs ? hű fiak
a romlásból
nem tudták kivezetni

Törvényei szerint forog
a világ befutja útját a fény is
legyen gazda vagy közmunkás
egyre megy
nem a jussa itt senkinek
a hallgatás
ha sorsa szóra kényszeríti
Karjaink lüktető istrángjai
hurcolják a kor talyigáit
megrakva a múlt málott
köveivel s mi
becsapott nemzedékek
viseljük sorsunkat ujabb
s újabb sebeivel
mert a népnek
nincs ege az útnak
csak erős a lejtmenet
az éhezőnek kenyér
kell és rendes munka
a munkanélkülinek
a gyereknek jó iskola
hogy tanulhasson


hogy ne legyen cseléd
se úrnál szolga,
de gyalázat
a rendszer elvette a létrát tőle
amin fölkapaszodhatna

Törvényei szerint forog a világ
befutja útját a fény is
dobok bőgők gitárok
váltsátok meg bűneitől ezt
a pökhendi világot
dobogjatok mégis
kürtök rikoltsatok
rikoltsatok a messzeségbe
még testetelen félelem
készül közöttünk
hogy szívünket mindennap
felélje - ne hagyjátok
dobogjatok dobok bőgők gitárok
lázítsátok fel értünk a világot


Tiborc mondta:
aki száz meg százezert rabol,
lészen Bírája annak, akit a
szükség garast rabolni
kényszerített ! ne hagyjátok
Ne féljétek !
fogjatok össze ti elnyomottak
ha ezen múlik az élet
s teremtsetek
munkát kenyeret magatoknak
ne hallgassatok
dobok bőgők gitárok
dobogjatok
dobok, bőgő gitárok
Tiborc hitére
riadót doboljatok !
Beküldő: Szet.Vili
Dohos lett a szél szaga,
vákuum nyelte csillagok.
Fekete a nap sugara,
nappal és éj összeforrt.

Dohos lett a szél szaga,
köd lepte a holnapot.
A feledésben járó vándort,
ki tudja rég, hol lakott?

Dohos lett a szél szaga,
nem szólnak a harangok.
Túl nagy a csend!
Túl nagy a csend!

Dohos lett a szél szaga,
s én olyan fáradt vagyok.
Most lehunyom a szemem végre.
Most megpihennék...
Hagyjatok!

2017. január 29.
Beküldő: Polgár Olga
Édes gyümölcs a szerelem.
Mely két szív fáján terem.
Van ki sokáig érni, hagyja,
S van ki éretlen, leszaggatja.

Titkos háború a bánat.
Elvadult hajtása e fának.
de van ki időben, lenyesi.
S van, ki ezt dédelgeti.

Fájó kin a csalódás.
Mint ifjú gyümölcsrothadás.
Van ki még többször is, bízik.
S van kit egy, kísér a sírig.
Beküldő: Szabadi Tímea
Az Isten hat nap teremtette
Tökéletesen szép világot,
A hetediket megszentelte,
És nem végzett semmilyen dolgot.

Hat napon mindig munkálkodjál,
Hetediket pihenni hagyjál.
Megemlékezzél, megszenteljed,
Újabb hat napra erőd gyűjtsed.

Ne csak majd pihenéssel töltsed,
Hanem szellemed is fejlesszed.
Olvassál, avagy imádkozzál,
Lelki fejlődésben haladjál.

Fizikai és lelki tested,
Harmóniában kell, hogy legyen.
Élő nyugalommal feltöltsed,
E napon örömmel pihenjen.

Ez a negyedik parancsolat,
A teremtő Isten személye,
És a földi ember személye,
Között, képez átjáró hidat.

Ha az Urat mindenek felett
Teljes lelkedből szereted,
Parancsolatait megteszed,
Fejlődésedben célhoz vezet.

Minden hétnek egyetlen napja,
Nyugalomé, megpihenésé,
A célhoz érés jelképéé,
Melyet átsző Isten áldása.

Hagyd a földi dolgot békében,
E helyett a lelked ébredjen.
Úrnak szentelt nap reggelére,
Ébredj szent, méltó szeretetre.

Ő óhaja az, hogy lebontsa,
A földi élet búját ? baját,
Keserűségét, fáradságát,
Lelkeinket felszabadítsa.

Megszentelve, szárnyat növesszen,
Szellemünk feljebb emelkedjen,
Majdan végcélunkhoz vezessen,
Az Ős hazában megöleljen.
Beküldő: Poór Edit
Befolyásolják az életkörülményeim a gondolataimat.
Vannak utcák minek kövein sétálva mindig te jutsz eszembe,
vannak szobák,amik magányomba zárnak.
Vannak pillanatok,amikor megtagadok élőt és holtat,szentet és bűnöst,
Istent az összes angyalaival. Csakis a boldogságért.

És hiányzik amikor én vagyok.
Hátrálok,sokat.. de csak hogy ne gyere szembe.
Előzök,hogy magam mögött hagyjam akik rám várnak.
Voltam,ember,ki egykor elmondhatta magáról,hogy rád vágyok.
Lelkem mára az ördögé,mindigis égetni foglak örök lángjaival.
Hogy megtudhasd mit jelent a szenvedés.
Beküldő: István Csaba
Népszerű fórum témák
Legfrissebb kommentek
Új témák