Hála a FÉNYNEK, mely bennem lángra gyúl,
a szívem melegíti, sohasem halványul.
Glóriát emel a fejem fölé,
áttetsző FÉNYBE öltözök én.

Hála a FÉNYNEK, mellyel szerethetek,
lelkemben nyugalom, békében élhetek.
Szeretek szeretettel, szeretek szerelemmel,
beragyogom a világot az aurám FÉNYÉVEL.

Hála a FÉNYNEK, hogy Vele élhetek,
Vele fekszem le és Vele ébredek.
A FÉNY tisztasága hatja át a lelkemet,
sohasem fázom, melegíti testemet.

Hála a FÉNYNEK, én boldog vagyok,
szeretetet mindenkitől egyformán kapok.
Az összes sejtemet feltöltöm Vele,
gyere bújj hozzám, Neked is jut belőle.

Hála a FÉNYNEK, én szabad vagyok,
szabad, mint a madár és a fénylő csillagok.
Örömkönnyek áztatják és tisztítják lelkemet,
hála Neked FÉNY, tisztelet és köszönet.

Tudod mi a bánat?
ELMONDOM HÁT NEKED.
SZERETNI VALAKIT KI NEM SZERET TÉGED.
MEGALÁZVA ÍRNI KÖNYÖRGŐ LEVELET. SZÍVDOBOGVA VÁRNI S NEM JÖN RÁ FELELET.
HIDEG BÚCSÚZÁSKOR EGY CSÓKOT KÓDULNI, MÁSSAL LÁTNI MEG ŐT. S UTÁNA FORDULNI. KACAGNI VIDÁMAN HAZUG LEMONDÁSAL ÉS HAZAMENNI SÍRVA KÖNNYES ZOKOGÁSSAL!

Pirkad a hajnal, álmos a reggel,
ülünk a parton, bóbiskoló fejjel.
Csendes a tenger, a hullámok még alszanak,
a fénye fel-felcsillan a felkelő napnak.

Sima a víztükör, erőtlen a szél,
elbújt valahol, tán valamitől fél?
Ameddig a szem ellát, csak víz szökik a szemünkbe,
Istenem ezt hogy csináltad, hogy jutott ez eszedbe?

Hét nap alatt teremtettél egy csodálatos világot,
mindent, szemmel láthatót, s amit a szem még nem látott.
Adtál csodás természetet, Tengert, Földet, Gyönyört,
mely, ha csendes simogat, de háborogva gyötör.

A horizonton előbújik álmosan a napsugár,
simogatja már az arcunk, egyre magasabban jár.
A tenger is felébred éjszakai álmából,
hunyorog az aranyló Nap tündöklő sugarától.

Langyos szellő kóstolgatja a Tenger sós vizét,
lassan-lassan érezzük a felkelő Nap melegét.
A Tenger már füröszti a mosolygó Nap sugarát,
s az arcunkat melegíti a tengerszagú napsugár.

Lásd meg azt, aki szeret Téged,
fogd meg a kezét és Tiéd az élet,
érezd keze melegét és viszonozd azt,
nincs az életben más, ami ennél is fontosabb.

Keze selymes tapintása simogassa lelked is,
érte az égről lehozod a csillagokat is.
Szeme sarka mosolygása érintse meg szívedet,
aurája tiszta fénye egyesüljön teveled.

Viszonozd a mosolygását,érezze, hogy szereted,
közelsége hevítsen fel,melegítse testedet.
Tudd, hogy Ő csak érted van és Hozzád tartozik,
el ne engedd, mert benne a Te lelked lakozik.

Kedves Magyar, most talpadra állj,
itt az idő, hogy egekbe szállj!
Önbecsülésed, Igaz Hited
éltessen és vezessen Téged.

Végtelen erőd ne pazarold,
csak Rád mosolyog a Telihold.
Isteni ereje Benned él,
igaznak lenni, csak ez a cél.

Testeden kényszerzubbony feszül,
homlokodon gondbarázda ül,
fejedben honol az értelem,
harcolj hát ésszel és vértelen.

Az új ruhádat vedd végre fel,
tiszta ruhádban őserőddel
ülj fel a trónra, ott a helyed,
ne legyen könnyes már a szemed.

Szíveddel élsz, Magyar Hon Tied,
Rád mosolyog a Te Istened!