Idő 
Értékelés 
Értékelés Síromon nem lesz majd felirat,
Nem tudja senki, mert nem mondtad.
Nem lessz ott senki, mert nem lehet,
A pap se tudhatja, ki eltemet.
Örökre titokban merülök
Aznap majd hangosan mennydörög.
Hantomat elmossa szélvihar,
A földet mely örökre betakar.
Virág se nyílik majd síromon.
Ha marad jel, esővel elmosom.
Egy titkot én örökre megörzök,
És végleg a föld alá rejtőzök.
Nem tudja senki, mert nem mondtad.
Nem lessz ott senki, mert nem lehet,
A pap se tudhatja, ki eltemet.
Örökre titokban merülök
Aznap majd hangosan mennydörög.
Hantomat elmossa szélvihar,
A földet mely örökre betakar.
Virág se nyílik majd síromon.
Ha marad jel, esővel elmosom.
Egy titkot én örökre megörzök,
És végleg a föld alá rejtőzök.
Tegnap a reggeli keléskor rendben voltunk, ebéd után elszunnyadtunk.
Ügy tűnik engemet elkapott az alvás heve, jó mélyen éltem benne.
Igaz, hogy külön szobánk is volt, mert én nagyon művelem a horkolóst!
Ötkor ébredte, de képzeljétek feleim, Nem találtam, mi volt az enyim!
Nem veszekedtünk pedig, kicsit sem civakodtunk, nem volt kis közös harcunk!
Megnéztem a szekrényed és üresnek találtam, Így magamban csacsogtam!
Eltűntél, ruhástól… Ekkora meglepetés nem ért mostanság a sorstól…
Se telefon, se SMS, sem egy cetli, így nem is tudom, miért köllött elmenni.
Ma hívtalak telefonodon, de a gép bemondta: nincs hívható ezen a számon!
Tegnap még délelőtt élveztem a megélt éveket, nem számoltam gyűrődéseket!
Jaj, így öregen, tán' ifjú kanra találta? Huh, a sors tegnap elött rád testálta?
Most nincs mit tenni, a sors ez rótta rám, öregségemre már nem vagy babám…
Már egyedül húzom sors törött szárnyú stráfkocsiját, meddig járom még élet útját?
Nekem járna még nagykabáton lekefélés, de nem lesz már semmilyen lekefélés…
Vecsés, 2024. december 7. – Kustra Ferenc József
Ügy tűnik engemet elkapott az alvás heve, jó mélyen éltem benne.
Igaz, hogy külön szobánk is volt, mert én nagyon művelem a horkolóst!
Ötkor ébredte, de képzeljétek feleim, Nem találtam, mi volt az enyim!
Nem veszekedtünk pedig, kicsit sem civakodtunk, nem volt kis közös harcunk!
Megnéztem a szekrényed és üresnek találtam, Így magamban csacsogtam!
Eltűntél, ruhástól… Ekkora meglepetés nem ért mostanság a sorstól…
Se telefon, se SMS, sem egy cetli, így nem is tudom, miért köllött elmenni.
Ma hívtalak telefonodon, de a gép bemondta: nincs hívható ezen a számon!
Tegnap még délelőtt élveztem a megélt éveket, nem számoltam gyűrődéseket!
Jaj, így öregen, tán' ifjú kanra találta? Huh, a sors tegnap elött rád testálta?
Most nincs mit tenni, a sors ez rótta rám, öregségemre már nem vagy babám…
Már egyedül húzom sors törött szárnyú stráfkocsiját, meddig járom még élet útját?
Nekem járna még nagykabáton lekefélés, de nem lesz már semmilyen lekefélés…
Vecsés, 2024. december 7. – Kustra Ferenc József
A sivatag pusztaság, nyomasztó, végtelen, rettenetesen,
Homok mindenhova beférkőzött, zoknijukba is rendesen…
A tébolyult nap a hátukra ráragasztotta az inget,
Aztán szikkasztott és így elérte a deszka keménységet.
A nap a hőség aranypalástját, mindenre ráterítette,
Szárazságot növelte, életlehetőséget majd' elvette.
Valaha pihenője volt, Kairó jómódú lakóinak,
Nyílegyenes főutca vágja ketté a várost, neki, partnak.
Abrahimia... mólók közé húzódott arab falucskának
Lakói, vággyal néztek modern faházakig. Van, gazdagoknak...
Régi és új rész, Sari Dzadid alsó végénél találkozott,
Báb-al-Garla mellett... a diadalív-romnál, becsatlakozott.
A hegy tetején, valaha nagy szőlő és gyümölcsös húzódott...
Már felverte gaz, sivatagi cserje bokrával, uralkodott...
Elől, Ibn-al-Asz mecsetnél datolyapálmák övezték vizet,
És a két egymás melletti öblöt, az elválasztó földnyelvet.
Ehhez készült a kőgát, mi körbefogta a kikötőt vízben...
A kőgát, nagy betontömbökből volt, hosszú, hajló, széles ívben.
A felettébb élénk hajósélet, lent a kikötőben zajlott,
De a kőgát végében, a kőraktár köré korlátozódott.
Ragyogó ég és a kikötő vizén vibráló tükörképe,
Lassan lazac szín és a bronz árnyalatába lett öltöztetve...
A nap fénye, fénylő korongja, szépen alábukott az éjbe,
A föld kezdett kihűlni, a legyek támadásainak vége!
A nap torkolattüze gyorsan elhalt a nyugati égbolton,
Megérkezett a porfelhő görgető esti szél… itt van folyton.
A beduin kereskedők vártak a pálmafa árnyékában…
Most elindultak a tevékkel, szél, homokot fújt... éjszakában.
Vecsés, 2015. március 5. – Kustra Ferenc József
Homok mindenhova beférkőzött, zoknijukba is rendesen…
A tébolyult nap a hátukra ráragasztotta az inget,
Aztán szikkasztott és így elérte a deszka keménységet.
A nap a hőség aranypalástját, mindenre ráterítette,
Szárazságot növelte, életlehetőséget majd' elvette.
Valaha pihenője volt, Kairó jómódú lakóinak,
Nyílegyenes főutca vágja ketté a várost, neki, partnak.
Abrahimia... mólók közé húzódott arab falucskának
Lakói, vággyal néztek modern faházakig. Van, gazdagoknak...
Régi és új rész, Sari Dzadid alsó végénél találkozott,
Báb-al-Garla mellett... a diadalív-romnál, becsatlakozott.
A hegy tetején, valaha nagy szőlő és gyümölcsös húzódott...
Már felverte gaz, sivatagi cserje bokrával, uralkodott...
Elől, Ibn-al-Asz mecsetnél datolyapálmák övezték vizet,
És a két egymás melletti öblöt, az elválasztó földnyelvet.
Ehhez készült a kőgát, mi körbefogta a kikötőt vízben...
A kőgát, nagy betontömbökből volt, hosszú, hajló, széles ívben.
A felettébb élénk hajósélet, lent a kikötőben zajlott,
De a kőgát végében, a kőraktár köré korlátozódott.
Ragyogó ég és a kikötő vizén vibráló tükörképe,
Lassan lazac szín és a bronz árnyalatába lett öltöztetve...
A nap fénye, fénylő korongja, szépen alábukott az éjbe,
A föld kezdett kihűlni, a legyek támadásainak vége!
A nap torkolattüze gyorsan elhalt a nyugati égbolton,
Megérkezett a porfelhő görgető esti szél… itt van folyton.
A beduin kereskedők vártak a pálmafa árnyékában…
Most elindultak a tevékkel, szél, homokot fújt... éjszakában.
Vecsés, 2015. március 5. – Kustra Ferenc József
(Senrjon duó)
Este korán feküdtem,
Hajnalban, meg már elcsászkáltunk.
Micsoda álom…
*
Erőltetett menetben
Gyűrtük le ketten… ligeteket.
Micsoda álom!
**
(Leoninus)
Bagoly át volt fázva, szárnya kinyílta…, elrepült, éhséggel áldva.
Nem volt ugyan olyan kemény tél..., de az éhség is a holnaptól fél.
Bagoly amúgy meg jól repül, suhan…, sebesség szeretet kibuggyan.
**
(HIAQ duó – félhaiku lánc formátumban)
Valami furcsa volt,
Beledalolt mi…, fülembe.
Gyanú belém ücsült…
*
Valami furcsa volt,
Hallottam! (Erdőben vekker?)
Gyanúm erősödött!
**
(HAIfo duó – félhaiku lánc formátumban)
Kezdhetjük keresni?
Gyanú nagyon uralt.
Megálltam, ez vekker lehet!
*
Kezdhetjük keresni?
Veszetten csengetől…
Tisztás mely’ sarkában lehet?
**
(Leoninus)
Mérgesen ébredtem, mert este redőnyt le nem engedtem.
Mostan, hajnalban szemembe süt nap, tán’ még alszik a pap!
Elgondolkoztam, ha már igy esett, hogy a nap felkeltett!
Rájöttem közben, itt zörög a vekker..., tele van cekker.
Bagjunk’ hazaért-e? Elindult-e? Reggelije lesz-e?
(Bapeva)
Álom,
Hajnalban
Császkálgatunk.
Bagoly huhogott,
Vekker csenget amott.
Redőnyöm fenn felejtve,
Pap még alszik, én mérgesen,
Cekker zörög, titkokat rejtve,
Éhség űzi haza baglyunk szárnyát,
Nap süt szemembe, s ébredek mérgesen.
Vecsés, 2022. január 3. – Siófok, 2025. szeptember 2. Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája.
Este korán feküdtem,
Hajnalban, meg már elcsászkáltunk.
Micsoda álom…
*
Erőltetett menetben
Gyűrtük le ketten… ligeteket.
Micsoda álom!
**
(Leoninus)
Bagoly át volt fázva, szárnya kinyílta…, elrepült, éhséggel áldva.
Nem volt ugyan olyan kemény tél..., de az éhség is a holnaptól fél.
Bagoly amúgy meg jól repül, suhan…, sebesség szeretet kibuggyan.
**
(HIAQ duó – félhaiku lánc formátumban)
Valami furcsa volt,
Beledalolt mi…, fülembe.
Gyanú belém ücsült…
*
Valami furcsa volt,
Hallottam! (Erdőben vekker?)
Gyanúm erősödött!
**
(HAIfo duó – félhaiku lánc formátumban)
Kezdhetjük keresni?
Gyanú nagyon uralt.
Megálltam, ez vekker lehet!
*
Kezdhetjük keresni?
Veszetten csengetől…
Tisztás mely’ sarkában lehet?
**
(Leoninus)
Mérgesen ébredtem, mert este redőnyt le nem engedtem.
Mostan, hajnalban szemembe süt nap, tán’ még alszik a pap!
Elgondolkoztam, ha már igy esett, hogy a nap felkeltett!
Rájöttem közben, itt zörög a vekker..., tele van cekker.
Bagjunk’ hazaért-e? Elindult-e? Reggelije lesz-e?
(Bapeva)
Álom,
Hajnalban
Császkálgatunk.
Bagoly huhogott,
Vekker csenget amott.
Redőnyöm fenn felejtve,
Pap még alszik, én mérgesen,
Cekker zörög, titkokat rejtve,
Éhség űzi haza baglyunk szárnyát,
Nap süt szemembe, s ébredek mérgesen.
Vecsés, 2022. január 3. – Siófok, 2025. szeptember 2. Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája.
Álomvágy vagy vágyálom?
Heves napsütésben látom víztelen leveleket s lelkemben az emlékeket!
Mindezt a nagy Balaton partján, ülve a kispadon, közben bambulok oly’ mohon…
Az emlékekre visszavágyok, de ma erre éppen lehetőséget nem látok…
Ücsörögve nézem a vizet, mini tarajokat látok is igy épp’ eleget.
Hátam mögött csendből: ekkor megszólt a poéta társam: búslakodsz? Pont ezt vártam!
Érzem, hogy vágyálmaid pont erősen úralják lelked, de már itt vagyok veled.
Kibontotta szatyrát, elővette a két lángost, meg üvegnyi házi lekvárját.
Persze kanalat nem hozott, így lekvárt nekem üvegből, ujjaival kikotort.
*
(Kínai, csi-csüe vers. 4×7 szótag, rímképlet: aaxa)
Fellegek közt szél kering,
Nádasoknál víz csiling.
Álmot őriz csendesen,
Balaton, szív titka ring.
*
Még régi szocreálból ismerem, hogy a németek igy ették, tetszett ez nekem.
Otthon én kettévágom, elejét jól meg tejfölözőm, rá sajt és igy legyűrőm…
Otthon ezek után lekvárakció... kanállal szétkenem, nincsen ribillió!
Kellemes egy finomságot kétfélén enni, tudom, hazafi jó, ha igy eszi…
*
(sedoka)
Sajtos tejfölös,
lángos, krumpli és tészta.
Gyerekkor ízét idéz.
Lekvár terül szét,
édes és sós egymásban.
Ez ám huncut uzsonna.
*
Juj, jólesett a lekváros… mi is? Lángos-desszert… zabáltam és járattam eszet’.
Nagyobbak a gondjaim, mint a lekváros desszert, kialszom, ha megérem reggelt!
Ma érzem, reggel már rendesen elkapott a gépszíj, a sors rákontráz… ma csak szijj!
Ha este jót alszok, még jó álmom is lehet, de még nem álmodtam ma eleget…
*
(Tíz szavas)
Alvó szíved csendben ring,
Jóéjt puszim betakar, mint az ing.
Vecsés, 2024. november 1. – Siófok, 2025. szeptember 1. -Kustra Ferenc József- Gránicz Éva: Írtuk: 2 szerzősnek, alloiostrofikus versformában.
Heves napsütésben látom víztelen leveleket s lelkemben az emlékeket!
Mindezt a nagy Balaton partján, ülve a kispadon, közben bambulok oly’ mohon…
Az emlékekre visszavágyok, de ma erre éppen lehetőséget nem látok…
Ücsörögve nézem a vizet, mini tarajokat látok is igy épp’ eleget.
Hátam mögött csendből: ekkor megszólt a poéta társam: búslakodsz? Pont ezt vártam!
Érzem, hogy vágyálmaid pont erősen úralják lelked, de már itt vagyok veled.
Kibontotta szatyrát, elővette a két lángost, meg üvegnyi házi lekvárját.
Persze kanalat nem hozott, így lekvárt nekem üvegből, ujjaival kikotort.
*
(Kínai, csi-csüe vers. 4×7 szótag, rímképlet: aaxa)
Fellegek közt szél kering,
Nádasoknál víz csiling.
Álmot őriz csendesen,
Balaton, szív titka ring.
*
Még régi szocreálból ismerem, hogy a németek igy ették, tetszett ez nekem.
Otthon én kettévágom, elejét jól meg tejfölözőm, rá sajt és igy legyűrőm…
Otthon ezek után lekvárakció... kanállal szétkenem, nincsen ribillió!
Kellemes egy finomságot kétfélén enni, tudom, hazafi jó, ha igy eszi…
*
(sedoka)
Sajtos tejfölös,
lángos, krumpli és tészta.
Gyerekkor ízét idéz.
Lekvár terül szét,
édes és sós egymásban.
Ez ám huncut uzsonna.
*
Juj, jólesett a lekváros… mi is? Lángos-desszert… zabáltam és járattam eszet’.
Nagyobbak a gondjaim, mint a lekváros desszert, kialszom, ha megérem reggelt!
Ma érzem, reggel már rendesen elkapott a gépszíj, a sors rákontráz… ma csak szijj!
Ha este jót alszok, még jó álmom is lehet, de még nem álmodtam ma eleget…
*
(Tíz szavas)
Alvó szíved csendben ring,
Jóéjt puszim betakar, mint az ing.
Vecsés, 2024. november 1. – Siófok, 2025. szeptember 1. -Kustra Ferenc József- Gránicz Éva: Írtuk: 2 szerzősnek, alloiostrofikus versformában.
