Villan az asztalon két kiskanál,
dúdolnak egy kedves kis trillát.
A gazdasszony jön már, rájuk talál,
még közéjük tesz egy arany villát.
Hozza ételét, épp csak egy falás.
Kutya horkan, odaadja részét.
Az udvar feldúlva: eb kutat ás,
az asszony hozzávágja a csészét.
Behúzza farkát, bánatos szegény.
A nő feldúlva a konyhába megy.
Az eb làtja, hogy elmúlt a veszély,
A szőre sáros, gondolja mindegy.

Gazda, ha nézed, ne higgy az észnek!
Én szépnek látom, lásd te is szépnek.

Az amis vallási közösségről vázlatosan… (Van lent link…)

(Bokorrímes csokor)
Az "ámis" szó névadója egy Jakob Ammann nevű svájci anabaptista volt
Az ámis nép alapítója és az személy, ki megalapozta a hitet… megvolt.
Ammann levált a mennonitáktól, saját vallás közösségét megalapította
Azok számára, és azokkal együtt, akiknek egyszerűbb életmód volt a vágya.
Ez a csoport ezer hétszázhúsz körül Pennsylvaniában az első államban,
A közép-nyugat területeken telepedett le, ott Ohio államban.

Úgy gondolják az embereknek nagy családokat kell alapítaniuk,
Öt-hét gyerekkel, gyermekkel. A gyermek a legnagyobb áldás. Ez is titkuk.

A megosztás törődést jelent, mi fontos, ha az ámis közösségekről van szó.
Csűröket építenek a közösségnek, ami bográcsozásokra is való.
Mindenki rész vesz, együtt vannak, esznek, beszélgetnek, mindenki élvezete jó!

Közösségen belül a legtöbb dolog megtalálható a társadalmukban,
Mert termesztenek vagy mindent kézzel készítenek. Hisznek öngazdálkodásban.
Zártan élnek, ez lehetővé teszik a számukra… szeretet-magányosan…

Autójuk, elektromosságuk, ami használnának, nincs... elutasítsák.
Lóval dolgoznak földeken, mit kell kocsival, hintóval-lóval szállítják.

Az ámisok nem zenélhetnek és nem hallgathatnak zenét.
Ez szabály… érvénye, hogy ne kövessék el büszkeség bűnét.

A nyolcadik osztály elvégzése után, már nincs lehetőségük tovább tanulni…
Miután nők befejezik az tanulást, elkezdenek főzni és varrni tanulni,
Megismerik házi teendőket és megtanulnak a családjukról… gondoskodni…

Az ámis nőket háziasszonynak szánják, ez szerepük az ámis társadalomban.
Arra teszik fel életüket… vigyáznak gyerekekre, mint bébiszitterek, bolyban.

Ők egy békés közösség. Nincs köztük, aki bevonulna a hadseregbe.
Nem kell végig csinálni kiképzőtábort vagy egyenruhát viselnie…
*
(tíz szavas)
Ők nem hisznek erőszakban.
Természetüknél fogva pacifisták, mióta letelepedtek Amerikában.
*
(kétsoros)
Az ámis hagyomány szerint náluk a legkisebb fiúnak…
Aki mindent megkap, kívánságára jár örökhagyóknak…
*
(leoninus)
Az ámisok Istenben hisznek, nem tudományban, ebben az egyetlen hitvallásban.

Vecsés. 2024. október 4. -Kustra Ferenc József- írtam: ismeretterjesztő anyagnak. Van a forrásban más is, igy jól lejjebb kell menni… (De, mind olvassátok!)
A linkje = https://news.autoguide.com/hu/facts-amish-fascinating?ly=native_one

avagy asztaltól az ágyig…

Kedveském, csillagom Laura!
Vágyam úgy kerget... egész nap ma!
Kerüljünk közelebb…
Talán… legközelebb?
Vágyom közelségedet, még ma!
*
Ó, drága, egyetlen, kedvesem,
Sorait olvasom – nevetem.
Mit kerget ennyire?
Nem vagy te nyúl, ugye?
Vagy csak futsz? Nálam nincs kegyelem!
*
Kedveském, csillagom, pezsegve
Menjünk asztalhoz… én remegve.
Kanalat leejtem,
Kenyérhéjat eszem.
Nem bírok magammal… epedve!
*
Édes, ha Te szerelemre vágysz,
Az nem tesz ám jót, ha bezabálsz!
Nokedlit felejtsd el,
A vér máshova kell...
Így meglátod minden jó… nem hánysz!
*
Ha már belaktunk, menjünk ágyhoz,
Ott nem kell szólnunk senki máshoz…
Emésztünk, édelgünk,
Testet kényeztetünk…
Meglásd… Ez sok jó a csókokhoz!
*
Mondtam én, hogy nem jól csináljuk!
A sorrendet megfordítottuk.
Máma nem lesz móka,
Mert jön... kaja kóma!
Holnaptól okosan csináljuk!

Vecsés, 2023. január 21. – Siófok. 2025. április 16. – Kustra Ferenc József – íródott: A „vággyal az asztalig” … c. [Kétszerzős!] versem kétszerzős átirataként, romantikus LIMERIK csokorban. Páratlan versszakokat én írtam. A párosok szerző-, és poéta társam Gránicz Éva munkája.

Ma bősz, zord nap jött.
Száll a por, és zúg a szél.
Ős fák közt tép, zúz.
Hull a könny hisz sír az ég,
Tört a hit, tán itt a vég?

Vén fán nincs ép ág.
Huny a vad és búj a nép.
Mind fél ki itt él.
A szép táj most rút színt kap,
Rég nem volt már ily csúf nap.

Furcsa játékot űz velem az élet
Sorakoznak az eltűntnek hitt emlékek
Mintha minden nap új fiók nyílna
Egy-egy tört pillanat a vállamat húzza
Felötlik mi voltam, s mivé lettem
Hideg a kezem, a szívem, a lelkem
Házam ereszén pattog a semmi
Jó lenne futni, örökre elmenni
Pörög, fel-le lódul bennem egy hinta
Kattog az agyam, súgja: palinta
Megtört szemem távolba pislog
Homlokomon hatalmas billog
Tudatom recseg, roszog: rossz kerék
Úgy sötétül mint viharos éjen az ég
Keresztül- kasul néha felvillan
Csetteg-csattog, aztán kisül, elillan
Kétségtelen: ez már a vénség jele
Másfelé kacsingat a sors kegye
Súlytalanná váltam mások szemében
Nem búcsúzok, csak meghalok szerényen