Tisztán és tükör nélkül
látom a világot.
Minden a helyén van,
én már többé nem vitázok.

Reggelenként felébredek
s aztán megreggelizek.
Csinálom a napi tennivalót.
Este nem veszek be altatót.

Zűrös régi életemnek vége.
Az akadályok megszűntek.
Nincs bennem több kígyó mérge.
Minden mást a múlt tűzére!

Szóval mire van szükségem?
A sok zűrzavar földön s égben?
Az összes lutrit hátra hagyom,
és élek a szeretet hitében.

Ősz ölel tájat,
Rétegfelhő szétesik.
Hideg víz zuhog.
*
Őszi borultság,
Bizony lélekhangoló.
Támadó vihar!
*
Ősszel bizalom?
Veszett, mint üres magány.
Rézkakas forog.
*
Őszben sok szép van,
De lelkem már elveszett.
Rézkakas nyikorg’…
*
Ősz a tél elő,
Nem lehet már harcolni.
Rézkakas bólint.
*
Őszbe belemúl,
Élet és a szerelem.
Rézkakas vagyok…
*
Ősszel bizony már,
Nem áll helyre semmi szép.
Vén diófánál?
*
Ősszel, már álom
Is múlik… eső mossa!
Nyári vágy kútban.
*
Ősz figyelmeztet,
Úgyse... te marha öreg…
Hörög a vihar.
*
Ősz, mint borotvás
Mester, erdőt kopaszít.
Lelkem is sírva…
*
Ősz mosolyogva
Nem nevel kukoricást…
Öntörvényűség.
*
Ősz már fölkészít:
Elvesztésre, múlásra…
Ködnek igaza…

Vecsés, 2020. november 9. – Kustra Ferenc Ferenc– íródott: anaforás senrjú csokorban

Reggel, rögvest hiányzol Csinszka!
Ó, ha együtt lehetnénk még ma.
Simogatnám kezed,
Majd elvenném eszed…
De, nem vagy! Kereslek, hol vagy ma?

Nagyon fáj, hogy nem vagyok veled,
Meg az is, hogy nem fogom… kezed.
Reggel, már kereslek,
Egész nap szeretlek…
Boldogságban úszhatnék veled.

Szeretetem úgy kifejezném,
De, ha nem vagy, hogyan tehetném?
Reggel én felkelek,
Este én lefekszek.
Magányos vagyok, légy már enyém…

Vecsés, 2021. március 20. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus LIMERIK csokorban.

Keserű a szerelem Ágó,
Boldogtalan szerelem… fájó.
Ölelném testedet,
Bírnám szerelmedet…
Keserű, boldogtalan, málló…

Nőmmé tennélek, édes Ágóm,
Keserűn ölelnélek… fájom.
Tán’ nem is esne jó,
Lelkem meg csak molyol.
Szerelem… tehervonat, Ágóm.

Szívem, hang dörejjel dobogat,
Megőrülök… nem adsz alkalmat...
Ölelj, csókolj gyorsan,
Várnám hamarosan.
Bánat karcolgatja, arcomat…

Vecsés, 2021. szeptember 13. – Kustra Ferenc József – íródott romantikus LIMERIK csokorban.

Ahogy beáll az est, a sok csillag, mint sajka, fölém úszik,
És a sejtelmes fényük, kissé vibrálva, lelkembe kúszik.
Ha lemegy a nap, éjt, mint fekete köntöst magamra húzom,
Már nem látok semmit, sűrű a sötét… benne már csak úszom.

Estefelé az égbolt oly' szép, gyönyörű, mámorító,
A milliónyi csillag beborító fénye csábító.

Holdsugár fény is megérkezett, hozott üzenetet?
Legalább remény lenne, gyógyítaná a lelkemet...
Valahol egy szép dallam csendül... kitölti lelkemet.

Vecsés, 2013. január 2. – Kustra Ferenc József