Hétköznapi pszichológia…

Nem is búcsúztál, csak szó nélkül elmentél…
Pedig voltak együtt igen szép napjaink.
Engem már az óta el is felejtettél…
Bár
Emlékszem, szerelemben teltek napjaink...

Nem volt ez szerelem ha, elfelejtkeztél!

Vecsés, 2017. június 16. – Kustra Ferenc József

Versben és európai stílusú haikuban…

Ami elmúlik,
Az már az idő foglya.
Élet időharc!
*
Kincses ládika
A múlt, nagy időzárral…
Van jövőidő.

A sok elmulasztott perc, mint egy sortűz kopog a mellemen,
Az elmúlt idő, már nem tüzel fel, túljárt ő az eszemen.
Ha időt mulasztasz, közben szúette lehet a szelemen…

Az idő nyűge
Folyton ott ül, fejemen.
Időharc részek.
*
Élet dobogás
Ismeretlen ritmust ad.
Idő, nem áll meg.

Ketyeg az életóra, és tán’ lefekszünk virradóra?
Vagy talán elromlott az öregecske ébresztőóra?

Menetközben olyan sok száz baj felsértette a lelkemet,
Próbáltam időzíteni, de nem használtam az eszemet…
Tudtam, időharc nem véges, de felőrölte a lelkemet.

A csöndem, mint mikor a harmat, csendben leül a hajnali tájra,
Beborított és altatott, de ma ez talán annyira nem fájna,
Ha, a bennem élő vekker, nem folyamatos időtáncot járna…

Csillagos ég alatt, az éj csendje, mint egy fekete selyem stóla,
Mindennap hozzásegít, hogy a vekker szerint térjek nyugovóra,
Reggelre, az idő továbbhalad, óramutató megy forgóba.

A felkelő nap
Korán, ébren nem talál.
Éjjel, harc szünet.
*
Idő, reggeltől
Megy tovább, perc ketyegés…
Az élet: idő.
*
Monotónia
A napi idő perce.
Életrészletek.
*
Szemlecsukásom,
Nem oldja meg perceket.
Élet, percből áll!

Talán az időmúlás lesz a hóhérom,
Idő lett az én rozsdás életzsanérom...
Nincs már más, megiszom az egy pohár borom…

Vecsés, 2016. május 31. – Kustra Ferenc József

Hétköznapi pszichológia…
Nem mindent ért meg az a szerető szív,
Mi az észnek reális és világos.
Embert bölcsesség olykor cserbenhagyja,
Így lehet döntése sokszor talányos.

Ki nem gondolkozik, az gondatlan lesz,
Ez, mikor józan-ész embert elhagyja.
Állandó kézitusánk az élettel,
Mondhatnám én, hogy ez a létem útja.

Szép emléket lehet kötélre aggatni,
Ha koldulunk az élettől, hogy jobb legyen?
Szép múltunkat lehet-e tovább faggatni?
Majd fogja magát, megfordul és elmegyen...

Ki tudná a megoldást az élet bajaira,
Mikor, minden benne van sorskönyve pontjaiba…
Vecsés, 2013. augusztus 16. – Kustra Ferenc József

Csak kotorászok,
Meg tán’ kutakodok,
Részeiben matatok.
Nem tudom, jók-e a módok,
Bizony, előjönnek fohászok,
Közben meg csárdást, bizony nem járok!
Sokszor megmaradtak a régi álmok,
A fontosabbakra még mindig úgy vágyok...
Amikor, ha lelek egyre, akkor hurrázok.
No, de minek a sok emlék, mit elraktározok,
Mert csak arra jó, hogy fülig érő szájjal ámulok...
Istenem! Mik voltak... Ilyesmikről, én már nem álmodok.

Vecsés, 2018. július 27. – Kustra Ferenc József- A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet: "A".

Hétköznapi pszichológia…

(3 soros-zárttükrös)
A múltunk állandóan jelen van velünk a jelenünkben,
Így aztán állandó beavatkozó bármely helyzetünkben…
A múltunk állandóan jelen van velünk a jelenünkben.
*
(leoninus)
Lehet, hogy mindent lehetne látni, de foncsora vakult, így sok emlék fakult.
A múlt jól ránk olvassa a múltat, s ha olyat teszünk, lehet, hogy haragot tart…
Finoman szólva, múlt már nem olyan szalonképes és bíz’ mint tükör sem fényes.
*
(senrjon trió)
A múlt a jobb emléket,
Szinte mindet csak ellopkodta…
És ő reklamál!

Azt is tudjuk annyian…
A foncsorhibás tükör hazug.
És ő reklamál!

Fénye már nagyon kopott,
Tükre görbe… meg árnyékot ad!
És ő reklamál!
*
(anaforás, 3 soros-zárttükrös, négyszeres belsőrímes és önrímes.)
És ez nem politika, ez az emberi valóság… mind és ma.
Ez nem az a politika, de ember valósága… mind és ma…
És ez nem politika, ez az emberi valóság… mind és ma.

Vecsés, 2017. november 25. –Kustra Ferenc József- íródott: alloiostofikus versformában.