Szó és tett...kísér,
Múltból árnyékként követ.
Követ ne dobálj!
Büszkeségnek tanácsa,
Tévedésnek csapdája.

Hiúság ártó,
Ha a való nyikorog.
Öntelt gőg káros.
Sors útja szerénységgel,
Igaz érték erénnyel.

Erény a tudás,
Ám ne fitogtasd, tanítsd!
Bölcsre felnéznek!
Hasznos lecke javadra,
Hajtja vizet malmodra!

A jó szándék szép,
Őszinteséget áraszt.
Mennyei érték!
Ki szívvel ad jó reményt,
Az nem kap rossz véleményt.

Ígéret szép szó,
Ha megtartjáķ...illendő-
Tudja mindenki?
Mézesmadzagot ki oszt,
Önmagától hitet foszt.

Dics-kör szűk, csalfa.
Hideg aura taszít,
Emberség...az kell!
Barátságos igaz szó,
Tiszteletben megtartó.

Dunatőkés, 2024. június 3.

Mint egy pajzs, úgy véd.
Nagy had ott biz nem kelt át.
Pár szem állt csak őrt.

Hős kín - a nagy fal,
Nép könny írt rá csúf dics fényt.
Még ma is őrt áll.

Sok rab halt ott meg.
A zord táj, mint vad had ölt.
Rút sors lett ott por.

Kő út visz fel, le.
Hegy csúcs, mély völgy nem volt gát...
Ma már csak egy mű.

Nagy múlt ez, dics fény.
A hű nép ős trónt nem foszt.
Bud-ha él, nincs vész!

Dunatőkés, 2024. május 30. - íródott: senrjú formátumban, egyszótagos szavakkal.

Májusi vasárnapról írom nektek eme versem,
Mert vasárnap gyereknap lesz, azt én igen kedvelem.
Van bizony nekem két, régen felnőtt gyermekem,
Kik így születtek, és ők az örök-gyermekem...
Van még négy unoka, három lányka és egy fiú,
Ez meg már alapos ok, hogy én lehessek hiú?

(Septolet)
Látom előre,
Szép-színe
Lesz… mint hétvége.

Majd mókázunk,
Együtt játszunk!
Délbe kajálunk,
Délután sétálunk.

Délelőtt kicsikkel még homokozok
Amihez, már eléggé öreg vagyok,
Aztán a két nagyobbal jön kellemes társasjáték,
Tanuljanak meg mindent, nehogy maradjanak málék...

Estefelé meg leültetem a csapatot és elmondok nekik
Egy magyar népmesét. Még nagyok is a jó lelküket átengedik...
Míg világos van, még majd kimegyünk egyet focizni,
És majd' elfelejtem, ebéd előtt kell biciklizni...

(3 soros-zárttükrös)
Juj, hát a reggelt is köszöntőkkel kezdem,
Egy páleszt ha, állva, magamba döntöttem…
Juj, hát a reggel is köszöntőkkel kezdem.

Egy szó, mint száz: majd elmondhatjuk, micsoda játékos nap volt,
Emberfia gyermekei, unokái alkot egy akolt…
Egy szó, mint száz: majd elmondhatjuk, micsoda játékos nap volt.

(Senrjon)
Az összerántott csapat,
Majd jól érzi, szereti egymást.
Mit hoz vajh’ jövő?

Vecsés, 2020. május 27. – Kustra Ferenc József – íródott: a gyermeknapi várásokról, önéletrajzi írtásként.

Ki mindent akar, annak van-e igaza?
Vagy ki földön marad, az a realista?
Ezt eldönteni nem elég a tudomány,
Saját képesség és készség a tudomány.

A siker annak, ki azt éli meg, sorsjegy,
De, csak HIT erejétől nem mozdul a hegy.
Van, kinek a földcsuszamlás a szerencse,
Mások baján dicsekszik a sors kegyeltje.

A sikeres, mind a sorsának kegyeltje,
Életében jelentős tény a szerencse.
Ha sikeres tagadja ennek szerepét,
Bőn kitágítja az önbecsapás terét.

Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József

Ki mindent akar, annak van-e igaza?
Vagy ki földön marad, az a realista?
Ezt eldönteni nem elég a tudomány,
Saját képesség és készség a tudomány.

A siker annak, ki azt éli meg, sorsjegy,
De, csak HIT erejétől nem mozdul a hegy.
Van, kinek a földcsuszamlás a szerencse,
Mások baján dicsekszik a sors kegyeltje.

A sikeres, mind a sorsának kegyeltje,
Életében jelentős tény a szerencse.
Ha sikeres tagadja ennek szerepét,
Bőn kitágítja az önbecsapás terét.

Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József