Ifjú egyén, jól nevelték; emberség a hite,
Hogy a napot túlélhesse... ölni kell majd érte.
Mint egy gonoszt úgy kapták el, rút front lett a jussa,
Haza onnan tán sose megy, hol családja várja.

Az otthonért halni hősként-
Ez a sláger szózat,
Aki peches annak bizony
Ilyen lesz a jóslat.

Poklos érdek pár bársony székből, irányítja sorsot,
Mert barátság, és békenapok nem hoznak nagy hasznot.
Csak a profit az mi számít, ők vakon hisznek benne,
Esztelenség fegyverével hajtnak győzelemre.

Pusztítás és ember élet...
Nem számít az ára,
Úgy gondolják bársony székig
Nem ér majd hatása.
*
Kis-katonák dolgos keze véres fegyvert markol,
Munka helyett mindegyikük valakiért harcol.
Sátán vigyor a szemekben, távol van az isten,
Hiába száll ott az ima, hol emberség már nincsen.

Áldozatok, romos otthon,
Megpecsételt életek...
Szennyes bűnben száll az átok,
Iszonyú a vétketek.

Hiú elmék kapzsi vágyát, kik valóra váltjátok,
Istentől a megbocsájtást milyen szívvel várjátok?
Cinkosok vagytok immár, az ördögök harcában;
Száll a hatás, fújja a szél szerte a világban.
*
Isten még tűr - hisz az emberekben;
A gonoszságot hát ássátok el!
Csak a tíz parancsot tartsátok be,
S tán új édent ad a kezetekbe.

Világ sorsa ember kézben, bohócéban s lángelmében,
Mindenki biz vétkes részben, ha sötétség van a szívében...
Amíg gyűlöl, öntelt gőggel, páváskodik büszkeséggel...
Isten szavára ki nem figyel...az ítéletet nem kerüli el.

Dunatőkés, 2024. június 13.

Bal lábas nap kel,
Kátyús út kórházba visz .
Megrázkódtatás.
Testnek és léleknek fáj,
Emlékbe barázdát váj.

Vándorló-vírus-robbanás...
Mindenkit el ér a hatás!

Beteg ember bús,
Hangulat zúzó a kór.
Kín földbe döngöl!
Csiga talpú perc tötyög,
Keser sóhaj még hörög.

Nem kell ide diagnózis.
Hiánycikk az eszes dózis.

Bal lábas kor van...
Kátyús út kór-házba visz.
Félelem kisér!
Patogénes változás,
Ez mára a sors-hatás.

Székhez ragadt biz sok fenék,
Vérben úszhat hős...ki derék.

Mű kor kór-lázba...
Kik kerülnek kórházba?
Eszme elmét dúl.
Elődök rég megmondták,
Bölcsek szavát is igyák!

Izmusoknak hamis arca,
Ellenfélt szül ma párharcra.

Ha kóros kor megy...
A lét derűs útra lép.
Felvillanyozás!
Böjtölhetne uraság,
Virágozna a világ!

Dunatőkés, 2024. május 17.

Szívemre olvadt
Szép mosolyod, zen-g bennem.
Sors áldása vagy!
Hitem benned végtelen,
Nincsen árny, és képtelen.

Egy jel is elég,
A csend nem néma magány...
Szótlanul csobog.
Értesz minden rezdülést,
Húromon a pendülést.

Harmónia száll,
Dallamot dúdol a szív.
Nem aritmiás!
Éltető mantra dobog,
Örök-égő láng lobog.

A gömb Hold fent van,
Fényt már nem hint ma a Nap.
A hűs est bajt sejt.

Sás leng, nád szál súg.
Fák közt száll a halk bús hang...
Jajt sír a szél...nyög.

Tört ág csap kis zajt.
Vad les, vészt rejt a dús sás.
Hoz, mit írt a sors.

Kard fog tart már húst.
Lúd toll vér színt fest...sakk, matt.
Gyors kín lett a vég.

Friss húst rág a nyuszt.
A lyuk telt, víg nép már fal.
A lét harc biz nyers!

Dunatőkés, 2024. Június 2.- íródott: egyszótagos szavakkal senrjú csokorban.

Csillag csábos, szelíd éjjel,
Hajnal dereng már a fénnyel.
Nádirigó üde füttyel,
Üzengeti jön a reggel.

Dala vidám zengő ének,
Jókedvűen szép az élet.
Igyál fénnyel öröm mézet,
Amíg tart e földi bérlet.

Hogyha ború van az égen,
Esőt kínál ez az éden.
Felhő könnye enyhít tényen,
Bánatodban ne légy tétlen.

Szomorúság fénnyel szárad.
Jó lelkekre áldás árad.
Lehet még pár kicsi vágyad,
Emberjóság, ha nem bágyad.

Locsold hited, úgy nem szikkad,
Fájó szívben remény pirkad,
Az éj után új nap virrad,
Szeretettől sosem tikkad.

Élet ébred minden reggel,
Ki felébredt...örülni kell,
Hálát adni tiszta szívvel,
Hogy az Úr kelt rigó füttyel.

Dunatőkés, 2024. június 6.