Idő 
Értékelés 
Értékelés Tengetem, végtelen életem…
Végtelen életem, tengetem…
Életem végtelen, tengetem…
Ezt nem! Nekem ez elegem…
Életben szerencse szerepe fergeteges,
Nekem nem lehetne életem elégséges?
Nekem nem megy, nekem nem szerepel, de
Életem mentes lenne… helyes cselekedettel.
Mézes méhecske, legyek, repkedve, de
Nem, én rengetegben megyek, epekedve.
Ellenséges tereken megyek, ezeken evezek,
Éktelen élet tengerén… rengetegben elveszek.
Vezekelni kell és lehetne,
De nem lehet, mert elnyelne
Fergeteges ellenérzés, szerencse szemében
És lennék lehetetlen peches, szeretetben…
Hegyekben is lehetnék, nézném fent,
Lent lehetetlen esetek nem reggelt
Teremtenek nekem, este békét sem.
Nem, de fellegeket… én magam mentem.
Emberek, kérdezem, szerettek engem?
Egyébként nem szerettek engem?
Jelentkezem csendesen, személyesen,
Vezessetek engem ezen lékveszélyen.
Nekem nem megy, elegem
Lett, mert tengetem életem…
Nektek lehet, elég… nektek,
Sebesen cselez életetek.
Lehetne-e, nekem is, esetleg én cselezzek?
Nem elég… én nem hebrencsen teszek!
Életem végtelen… de én tengetem…
Nem ez kell! Nekem ezzel elegem!
Szép emlékek szememben,
Fekszek és nézem e szépeket.
Elszenderedek egészen békében,
És tengerében meglelem békémet?
Vecsés, 2012. március 15. – Kustra Ferenc József – eszperente nyelven íródott.
Végtelen életem, tengetem…
Életem végtelen, tengetem…
Ezt nem! Nekem ez elegem…
Életben szerencse szerepe fergeteges,
Nekem nem lehetne életem elégséges?
Nekem nem megy, nekem nem szerepel, de
Életem mentes lenne… helyes cselekedettel.
Mézes méhecske, legyek, repkedve, de
Nem, én rengetegben megyek, epekedve.
Ellenséges tereken megyek, ezeken evezek,
Éktelen élet tengerén… rengetegben elveszek.
Vezekelni kell és lehetne,
De nem lehet, mert elnyelne
Fergeteges ellenérzés, szerencse szemében
És lennék lehetetlen peches, szeretetben…
Hegyekben is lehetnék, nézném fent,
Lent lehetetlen esetek nem reggelt
Teremtenek nekem, este békét sem.
Nem, de fellegeket… én magam mentem.
Emberek, kérdezem, szerettek engem?
Egyébként nem szerettek engem?
Jelentkezem csendesen, személyesen,
Vezessetek engem ezen lékveszélyen.
Nekem nem megy, elegem
Lett, mert tengetem életem…
Nektek lehet, elég… nektek,
Sebesen cselez életetek.
Lehetne-e, nekem is, esetleg én cselezzek?
Nem elég… én nem hebrencsen teszek!
Életem végtelen… de én tengetem…
Nem ez kell! Nekem ezzel elegem!
Szép emlékek szememben,
Fekszek és nézem e szépeket.
Elszenderedek egészen békében,
És tengerében meglelem békémet?
Vecsés, 2012. március 15. – Kustra Ferenc József – eszperente nyelven íródott.
Felfegyverzett eszmével
Nézte a világot,
És félelmetes serege
Elszánt szívvel csatázott.
A római birodalom
Reszketett tőle.
A világ történelmében
Örökre lett beszőve.
Az egész Közép-Európa
Volt dicső birodalma,
Bizánc leverése után
biztos lett az uralma.
Csak Róma előtt állt meg
A pápa kérésére.
A kereszt hatalmának
Csodás intésére.
Rővid volt uralma,
mert végül meg lett csalva.
Csalfa felesége
Rútul cserbenhagyta.
Tőrnek pengéje
Hatott a szívébe.
Hamar elvérzett,
Ez lett gyilkos vége.
Halála után
Eltűnt birodalma.
Már csak emlékezetben
Maradt meg hatalma.
Nézte a világot,
És félelmetes serege
Elszánt szívvel csatázott.
A római birodalom
Reszketett tőle.
A világ történelmében
Örökre lett beszőve.
Az egész Közép-Európa
Volt dicső birodalma,
Bizánc leverése után
biztos lett az uralma.
Csak Róma előtt állt meg
A pápa kérésére.
A kereszt hatalmának
Csodás intésére.
Rővid volt uralma,
mert végül meg lett csalva.
Csalfa felesége
Rútul cserbenhagyta.
Tőrnek pengéje
Hatott a szívébe.
Hamar elvérzett,
Ez lett gyilkos vége.
Halála után
Eltűnt birodalma.
Már csak emlékezetben
Maradt meg hatalma.
Lelenc voltál, de
Hazahoztunk, családba.
Szép együttélés.
*
Egyetlen barát!
Haláláig hűséges.
Viszont szeretet.
*
Hajnal, harmatcsepp.
Szőrzet. Napsugár szárít.
Ne félj, lesz kaja.
*
Lábad elvinne,
Érzed várnak csillagok…
Egy család vagyunk.
*
Mennél, de hová?
Körülmények kötöttek.
Maradj, jó együtt.
*
Szabadság álom…
Itt nálunk az otthonod.
Udvar… végtelen.
*
Láncot nem szeret.
Gazdi, mindenekelőtt!
Életét adja!
*
Kutya, lánc rabja?
Belső hűség töretlen.
Könyörgő szemek!
*
Vad természetű,
Így futóláncon vakkant.
Szabadsághiány.
*
Röghöz kötöttség.
Hosszú lánc sem szabadság.
Lánc… szerető szív!
*
Kutya rabláncon?
Erős, nem szabadulhat.
Szabadság vágya…
*
Macska kergető,
Haragosa, más kutya!
Póráz rabságban!
*
Védi a házat,
Idegenre haragszik.
Gazdi az isten.
*
Saját testőröm.
Szeretet. Idomítás.
Utcán szájkosár.
*
Nappal is alszik.
Éjszaka ébren véd-óv.
Bizalom szobra.
*
Vicsori látvány!
Rettegést kiváltóan…
Nyáladzó száj. Düh.
*
Postást utálja.
Kéményseprőt meg, fogja.
Családszerető!
*
Kutya is szeret,
Néz az okos szemével.
Rózsaszín nyelv lóg.
*
Gyermekszerető.
Működő gyermekjáték.
Vigyázni nem árt.
*
Kutyabarátság.
Kutya morog, ember fél.
Ez kutya dolga.
*
Halkan moroghat.
Figyelmeztet vagy támad?
Óvatosság jó!
*
Van szánhúzó és
Van biz’ őr, meg nyomozó.
Van vakvezető.
*
Van kicsi öleb,
Vadász, meg hegyi mentő.
Meg farkas ölő!
*
A fajtisztával
Kereskednek. Eladók.
De mily’ a vevő?
*
A keverékek
Szívósabbak. Tűrőbb!
Fajtaváltozat.
*
Enni napjában
Egyszer kell neki adni.
Heti egy szünet.
*
Csak egyszer eszik.
Zajt hall! Legott éber lesz.
Riasztva ugat!
*
Kutya ugatás
Nem hallik fel az égig.
Embernek szól ez.
*
Másképpen ugat
Ha éhes, vagy bejönne.
Éjjel, vonyíthat.
*
Simogatás vágy.
Tetszés nyilvánítása.
Hanyatt fekve vár.
*
Gyengédséget kér.
Mindent csak szívvel dönt el.
Játékos lélek.
*
Játszani szeret,
Apportozás, kedvence.
Dobd, és már hozza!
*
Örömugatás,
Ha a gazdi hazaért.
Hozza, apportfát.
*
Lélekeredet!
Becsület szobra: kutya.
Feltétlen hűség!
*
Barátság szobra!
Igaz barát! Érdek nincs.
Haláláig hű!
*
A japán kutyus,
Kilenc évig várt gazdit!
Állomáson halt…
*
Nyár. Vakarózik.
Élősködők. Fürdetés.
Mint ázott ürge.
*
Elmenni készül…
Nem ugat… szomorún néz…
Simogatást vár…
*
Léces kerítés,
Kitört lécek. Megszökött.
Gyerek folyvást sír.
Vecsés, 2015. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban. [Csak akkor haiku a neve, ha kizárólag megszemélyesítetlen természetről szó. Minden más téma = senrjú!]
Hazahoztunk, családba.
Szép együttélés.
*
Egyetlen barát!
Haláláig hűséges.
Viszont szeretet.
*
Hajnal, harmatcsepp.
Szőrzet. Napsugár szárít.
Ne félj, lesz kaja.
*
Lábad elvinne,
Érzed várnak csillagok…
Egy család vagyunk.
*
Mennél, de hová?
Körülmények kötöttek.
Maradj, jó együtt.
*
Szabadság álom…
Itt nálunk az otthonod.
Udvar… végtelen.
*
Láncot nem szeret.
Gazdi, mindenekelőtt!
Életét adja!
*
Kutya, lánc rabja?
Belső hűség töretlen.
Könyörgő szemek!
*
Vad természetű,
Így futóláncon vakkant.
Szabadsághiány.
*
Röghöz kötöttség.
Hosszú lánc sem szabadság.
Lánc… szerető szív!
*
Kutya rabláncon?
Erős, nem szabadulhat.
Szabadság vágya…
*
Macska kergető,
Haragosa, más kutya!
Póráz rabságban!
*
Védi a házat,
Idegenre haragszik.
Gazdi az isten.
*
Saját testőröm.
Szeretet. Idomítás.
Utcán szájkosár.
*
Nappal is alszik.
Éjszaka ébren véd-óv.
Bizalom szobra.
*
Vicsori látvány!
Rettegést kiváltóan…
Nyáladzó száj. Düh.
*
Postást utálja.
Kéményseprőt meg, fogja.
Családszerető!
*
Kutya is szeret,
Néz az okos szemével.
Rózsaszín nyelv lóg.
*
Gyermekszerető.
Működő gyermekjáték.
Vigyázni nem árt.
*
Kutyabarátság.
Kutya morog, ember fél.
Ez kutya dolga.
*
Halkan moroghat.
Figyelmeztet vagy támad?
Óvatosság jó!
*
Van szánhúzó és
Van biz’ őr, meg nyomozó.
Van vakvezető.
*
Van kicsi öleb,
Vadász, meg hegyi mentő.
Meg farkas ölő!
*
A fajtisztával
Kereskednek. Eladók.
De mily’ a vevő?
*
A keverékek
Szívósabbak. Tűrőbb!
Fajtaváltozat.
*
Enni napjában
Egyszer kell neki adni.
Heti egy szünet.
*
Csak egyszer eszik.
Zajt hall! Legott éber lesz.
Riasztva ugat!
*
Kutya ugatás
Nem hallik fel az égig.
Embernek szól ez.
*
Másképpen ugat
Ha éhes, vagy bejönne.
Éjjel, vonyíthat.
*
Simogatás vágy.
Tetszés nyilvánítása.
Hanyatt fekve vár.
*
Gyengédséget kér.
Mindent csak szívvel dönt el.
Játékos lélek.
*
Játszani szeret,
Apportozás, kedvence.
Dobd, és már hozza!
*
Örömugatás,
Ha a gazdi hazaért.
Hozza, apportfát.
*
Lélekeredet!
Becsület szobra: kutya.
Feltétlen hűség!
*
Barátság szobra!
Igaz barát! Érdek nincs.
Haláláig hű!
*
A japán kutyus,
Kilenc évig várt gazdit!
Állomáson halt…
*
Nyár. Vakarózik.
Élősködők. Fürdetés.
Mint ázott ürge.
*
Elmenni készül…
Nem ugat… szomorún néz…
Simogatást vár…
*
Léces kerítés,
Kitört lécek. Megszökött.
Gyerek folyvást sír.
Vecsés, 2015. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban. [Csak akkor haiku a neve, ha kizárólag megszemélyesítetlen természetről szó. Minden más téma = senrjú!]
Meditálás a napok semmi kuszaságain…
Megbolondult lét!
Végtelen nagy küzdések.
Csukott szem mit lát?
Lét,
Milyen
Küzdések
Áldozata?
Bolond a világ…
*
Lét a semmiben?
Minden, semmivel telve.
Semmi meg üres.
Lét,
Semmi?
Megtöltött?
Semmivel telt?
Üresen telt lét…
*
Karnyújtásnyira
Mi még, nem következett…
Semmire várás.
Lét
Várás
Semmiből…
Semmi-várás…
Karnyújtásnyira!
*
Áthaladt határ,
A széttépett ködfoltok…
Gyors ölelkezés?
Lét
Ködben
Lépdelő…
Ködfolt-határ?
Köd a léthatár?
*
Álmok lopottak,
De, az is a semmiből…
Hulló bilincsek?
Lét,
Álmok
Gyűjtője.
Lét valami?
Bilincscsörgések?
*
Tobzódó mi is?
Megvan! Álmon lovaglás.
Feleslegesség…
Vecsés, 2017. december 29. – Kustra Ferenc József– Készült: haikuban és apevában.
Megbolondult lét!
Végtelen nagy küzdések.
Csukott szem mit lát?
Lét,
Milyen
Küzdések
Áldozata?
Bolond a világ…
*
Lét a semmiben?
Minden, semmivel telve.
Semmi meg üres.
Lét,
Semmi?
Megtöltött?
Semmivel telt?
Üresen telt lét…
*
Karnyújtásnyira
Mi még, nem következett…
Semmire várás.
Lét
Várás
Semmiből…
Semmi-várás…
Karnyújtásnyira!
*
Áthaladt határ,
A széttépett ködfoltok…
Gyors ölelkezés?
Lét
Ködben
Lépdelő…
Ködfolt-határ?
Köd a léthatár?
*
Álmok lopottak,
De, az is a semmiből…
Hulló bilincsek?
Lét,
Álmok
Gyűjtője.
Lét valami?
Bilincscsörgések?
*
Tobzódó mi is?
Megvan! Álmon lovaglás.
Feleslegesség…
Vecsés, 2017. december 29. – Kustra Ferenc József– Készült: haikuban és apevában.
Levélnyoszolyán az aranylevél leesve már sárga,
Éjjel, hold ezüstszínű tallérjaira, nagyon vágyva
Várják a reggelt és akkor eljön, végül is mit kérnek,
Ami persze mindegy… már nem hintáznak más falevélnek.
A napból még zúdulnak a nyári, elkésett fényjelek…
Már sok-sok árnyék jövőjét vesztve csak lassan ténfereg.
Persze csak tétován simogat már őszies napsugár,
Lehet, hogy ez évszak-megváltó, hideg téli fényjel már?
Hajnali, nyálkás ködköpeny visszatetszőn borít mindent,
Nincs reggeli madárcsivitelés. Konstatálom nincsent!
Hajnali, nyálkás ködköpeny visszatetszőn borít mindent.
A közelgő tél… elő dísze
A növények szép őszi színe…
A közelgő tél, elő dísze.
Ahogy nézem, hosszasan ez bizony az őszi varázs,
Mert a sok vöröses falevél olyan, mint a parázs…
Esti szellő, hűvösödő estbe torkollik,
Éj sötétje reggel és este jól kinyúlik.
Lassan fölénk jő, jól beterít az őszi alkonyat,
Lángja már nincsen, de még mutat némi kis parazsat...
Lassan fölénk jő, jól beterít az őszi alkonyat.
Vecsés, 2018. november 5. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és 3 soros-zárttükrös -ben.
Éjjel, hold ezüstszínű tallérjaira, nagyon vágyva
Várják a reggelt és akkor eljön, végül is mit kérnek,
Ami persze mindegy… már nem hintáznak más falevélnek.
A napból még zúdulnak a nyári, elkésett fényjelek…
Már sok-sok árnyék jövőjét vesztve csak lassan ténfereg.
Persze csak tétován simogat már őszies napsugár,
Lehet, hogy ez évszak-megváltó, hideg téli fényjel már?
Hajnali, nyálkás ködköpeny visszatetszőn borít mindent,
Nincs reggeli madárcsivitelés. Konstatálom nincsent!
Hajnali, nyálkás ködköpeny visszatetszőn borít mindent.
A közelgő tél… elő dísze
A növények szép őszi színe…
A közelgő tél, elő dísze.
Ahogy nézem, hosszasan ez bizony az őszi varázs,
Mert a sok vöröses falevél olyan, mint a parázs…
Esti szellő, hűvösödő estbe torkollik,
Éj sötétje reggel és este jól kinyúlik.
Lassan fölénk jő, jól beterít az őszi alkonyat,
Lángja már nincsen, de még mutat némi kis parazsat...
Lassan fölénk jő, jól beterít az őszi alkonyat.
Vecsés, 2018. november 5. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és 3 soros-zárttükrös -ben.
