Idő 
Értékelés 
Értékelés (Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést,
Ezzel megkezdte ellenem a végső semmisítést…
Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést…
Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon,
Ráérősen nézelődők, a legelésző barmokon…
Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon.
*
(Septolet)
Mi lesz?
Vész lesz?
Kerítésem lesz?
Semmim szétfolyt!
Nem vágyok tébolyt,
Forgópisztolyt,
Esetleg könyvmolyt.
*
(Anaforás, 10 szavas duó)
Ember, saját partján ücsörögve bámul,
Eme áradást végignézve, bambán ámul…
Elkelne nekem, közéjük menni, legelészni,
Eltelne az idő… végére elenyészni…
*
A hogyan? Továbbra sem jut eszembe semmi!
A hegytől, elmenekülni?
Az semmi; nincs hegy, csak árterület…
Fölöttem, már dől feszület!
Vecsés, 2019. szeptember 20. – Kustra Ferenc – 10 szavasból, a duó –t én fejlesztettem tovább a sedoka elvisége alapján! Mind a kettő ugyanazt láttatja, de más szemszögből.
Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést,
Ezzel megkezdte ellenem a végső semmisítést…
Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést…
Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon,
Ráérősen nézelődők, a legelésző barmokon…
Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon.
*
(Septolet)
Mi lesz?
Vész lesz?
Kerítésem lesz?
Semmim szétfolyt!
Nem vágyok tébolyt,
Forgópisztolyt,
Esetleg könyvmolyt.
*
(Anaforás, 10 szavas duó)
Ember, saját partján ücsörögve bámul,
Eme áradást végignézve, bambán ámul…
Elkelne nekem, közéjük menni, legelészni,
Eltelne az idő… végére elenyészni…
*
A hogyan? Továbbra sem jut eszembe semmi!
A hegytől, elmenekülni?
Az semmi; nincs hegy, csak árterület…
Fölöttem, már dől feszület!
Vecsés, 2019. szeptember 20. – Kustra Ferenc – 10 szavasból, a duó –t én fejlesztettem tovább a sedoka elvisége alapján! Mind a kettő ugyanazt láttatja, de más szemszögből.
Őrület, hogy mily’ peches az élet,
Hiába látogatom karácsonyi miséket…
Van nekem is lekötöző láncom,
Ettől nem erősödik szabadság álmom.
*
Olyan vagyok, mint a Tisza,
Minek nem volt elég partja.
Hevesen eltépte a láncot,
Én is akartam ezt a vircsaftot.
*
A Tiszának olyan könnyen ment,
Én is gyűrőm a lehetetlent.
Nálam partom is magas,
Vágyam olyan, mint öreg fa, odvas.
*
Ahogy öregszem, őrületet kell legyőznöm,
Közben minden körülményem vadul fékezőm.
Öregség, egyáltalán nem segíti haladást,
Hiába dicsérik egyesek, mint csodást.
Vecsés, 2019. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – 10 szavas duó csokor! Íródott sedoka eszmeiségben = a Sedoka két katauta -ból álló, sértetlen vers, ugyanazt a témát kezelik, különböző perspektívákból.
Hiába látogatom karácsonyi miséket…
Van nekem is lekötöző láncom,
Ettől nem erősödik szabadság álmom.
*
Olyan vagyok, mint a Tisza,
Minek nem volt elég partja.
Hevesen eltépte a láncot,
Én is akartam ezt a vircsaftot.
*
A Tiszának olyan könnyen ment,
Én is gyűrőm a lehetetlent.
Nálam partom is magas,
Vágyam olyan, mint öreg fa, odvas.
*
Ahogy öregszem, őrületet kell legyőznöm,
Közben minden körülményem vadul fékezőm.
Öregség, egyáltalán nem segíti haladást,
Hiába dicsérik egyesek, mint csodást.
Vecsés, 2019. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – 10 szavas duó csokor! Íródott sedoka eszmeiségben = a Sedoka két katauta -ból álló, sértetlen vers, ugyanazt a témát kezelik, különböző perspektívákból.
Az út szélén hagyták,
Úgy hitték, hogy meghalt.
Eltűntek pénzével,
Kit az élet megcsalt.
Fák felső gallyai némán
lengtek a szellőben.
Gyászos nyugalom volt
Az elhagyott erdőben.
Füleiből folyt a vér -
Az ütéstől lecsapva.
Elszánt bátorsággal
Az életét feladta.
Úgy hitték, hogy meghalt.
Eltűntek pénzével,
Kit az élet megcsalt.
Fák felső gallyai némán
lengtek a szellőben.
Gyászos nyugalom volt
Az elhagyott erdőben.
Füleiből folyt a vér -
Az ütéstől lecsapva.
Elszánt bátorsággal
Az életét feladta.
(3 soros-zárttükrös)
Szemedben látszik, az emlékes egynyári-volt szín kavalkád,
Álmaim elhallnak az időben, a perceken… hallhatnád…
Szemedben látszik, az emlékes egynyári-volt szín kavalkád.
*
(Senrjon)
Támadnak a viharok,
Mint egy szabad… ó, ménlovagok.
Idő komorul!
*
(3 soros-zárttükrös duó)
Szemedben látszik már az egy őszi lesz… színkavalkád,
Álmaim élednek időben, percenként… láthatnád…
Szemedben látszik már az egy őszi lesz… színkavalkád.
Szép, színes melankóliás levelek, csoportosan hullanak,
Belőlük, ha összejönnek, avar szőnyegek kialakulnak…
Szép, színes melankóliás levelek, csoportosan hullanak.
*
(Senrjon trió)
Megjött a legújabb ősz,
Beköszöntött, látszik a parton…
Volt már szüret is!
*
Megjött a legújabb ősz,
Beköszöntött őszülő parton.
Balcsinál vagyunk.
*
Megjött a legújabb ősz,
Beköszöntött, a víz is hideg.
Fürdés hiánya.
*
(HIAQ trió)
Marasztalnánk nyarat,
De nem lehet, őt már űzik!
Őszi színek vannak…
Parton, sártocsogók
Lesznek. Cipőt beszippantja.
Lábmosás itt helyben.
Parton már nincsenek
Gólyák. Nagyon messze járnak…
Békák árvák lettek.
*
Borzongó hajnalok lesznek a táj uralkodói,
Újféle jó nektár-zamat lesz, majd a borokban is!
Gyümölcsöket le kell szedni, mert nagy esőben gyorsan rothadnak,
Gyümölcsöket, egészségeset eltenni legjobb, ha aszalnak!
Szép, színes, de mentálisan beteg levelek, csoportosan hullanak,
Nap lézengve szambázik lekopaszodott ágak közt. Friss szél fuvalmak.
*
(Septolet)
Víz felől fúj ősz,
Még nősz,
Hátra dőlsz?
Képzelődsz…
Eltűnődsz?
Sáros hajnalok…
Színkavalkádos szemgolyók…
Vecsés, 2022. március 25. – Kustra Ferenc József – íródott; az évszakváltozásról alloiostrofikus versformában.
Szemedben látszik, az emlékes egynyári-volt szín kavalkád,
Álmaim elhallnak az időben, a perceken… hallhatnád…
Szemedben látszik, az emlékes egynyári-volt szín kavalkád.
*
(Senrjon)
Támadnak a viharok,
Mint egy szabad… ó, ménlovagok.
Idő komorul!
*
(3 soros-zárttükrös duó)
Szemedben látszik már az egy őszi lesz… színkavalkád,
Álmaim élednek időben, percenként… láthatnád…
Szemedben látszik már az egy őszi lesz… színkavalkád.
Szép, színes melankóliás levelek, csoportosan hullanak,
Belőlük, ha összejönnek, avar szőnyegek kialakulnak…
Szép, színes melankóliás levelek, csoportosan hullanak.
*
(Senrjon trió)
Megjött a legújabb ősz,
Beköszöntött, látszik a parton…
Volt már szüret is!
*
Megjött a legújabb ősz,
Beköszöntött őszülő parton.
Balcsinál vagyunk.
*
Megjött a legújabb ősz,
Beköszöntött, a víz is hideg.
Fürdés hiánya.
*
(HIAQ trió)
Marasztalnánk nyarat,
De nem lehet, őt már űzik!
Őszi színek vannak…
Parton, sártocsogók
Lesznek. Cipőt beszippantja.
Lábmosás itt helyben.
Parton már nincsenek
Gólyák. Nagyon messze járnak…
Békák árvák lettek.
*
Borzongó hajnalok lesznek a táj uralkodói,
Újféle jó nektár-zamat lesz, majd a borokban is!
Gyümölcsöket le kell szedni, mert nagy esőben gyorsan rothadnak,
Gyümölcsöket, egészségeset eltenni legjobb, ha aszalnak!
Szép, színes, de mentálisan beteg levelek, csoportosan hullanak,
Nap lézengve szambázik lekopaszodott ágak közt. Friss szél fuvalmak.
*
(Septolet)
Víz felől fúj ősz,
Még nősz,
Hátra dőlsz?
Képzelődsz…
Eltűnődsz?
Sáros hajnalok…
Színkavalkádos szemgolyók…
Vecsés, 2022. március 25. – Kustra Ferenc József – íródott; az évszakváltozásról alloiostrofikus versformában.
Poharam, mindig csak félig volt teletöltve,
Soha nem sétáltam szerencsével karöltve.
De még nem adtam föl, bízok és reménykedem,
Meglátom, szerencsésebb lesz-e az életem.
Sokszor a küszöbön álltam... néztem befelé,
Sokszor álltam ott, de nem ülhettem tűz mellé.
Sokszor volt jó ötletem, mibe belefogtam,
Másoknak ez sikerült, én meg belebuktam.
Élet nekem, habzó, foszforeszkáló tenger,
Saját karmám nem hagyja, hogy lehessek ember.
Dobok és fuvolák zenéje fölöttem zeng.
Nekem meg itt lent csak villámlik, és az ég zeng.
Nem sírok, már minek, ez úgy sem segít semmin,
Tovább töröm magam, hogy túllépjek a semmin.
Csak azért is dolgozok egy rossz jóslat ellen,
Bízok, nagyon várom, hogy eltűnjön az ellen.
Gyál, 2005. november 2. – Kustra Ferenc József
Soha nem sétáltam szerencsével karöltve.
De még nem adtam föl, bízok és reménykedem,
Meglátom, szerencsésebb lesz-e az életem.
Sokszor a küszöbön álltam... néztem befelé,
Sokszor álltam ott, de nem ülhettem tűz mellé.
Sokszor volt jó ötletem, mibe belefogtam,
Másoknak ez sikerült, én meg belebuktam.
Élet nekem, habzó, foszforeszkáló tenger,
Saját karmám nem hagyja, hogy lehessek ember.
Dobok és fuvolák zenéje fölöttem zeng.
Nekem meg itt lent csak villámlik, és az ég zeng.
Nem sírok, már minek, ez úgy sem segít semmin,
Tovább töröm magam, hogy túllépjek a semmin.
Csak azért is dolgozok egy rossz jóslat ellen,
Bízok, nagyon várom, hogy eltűnjön az ellen.
Gyál, 2005. november 2. – Kustra Ferenc József
