Idő 
Értékelés 
Értékelés (3 soros-zárttükrös csokor)
Ülünk a családdal az udvarban és együtt nézzük az esteledő eget,
Azt bevonja tejüveg-szerűen a sötét, így már mi nem látjuk felleget…
Ülünk a családdal az udvarban és együtt nézzük az esteledő eget.
(2 soros leoninus csokor)
Kertben együtt a család, csodálja ég csillagát.
Sötétség terít fátylat, felhő köré von árnyat.
(HIQ duó csokor)
Ülhetünk,
Eget bámulva,
Esténként.
Családos
Tevékenységünk,
Udvaron.
*
A fránya sötét hozott magával egy kis érződő hűst, kerestük a kardigánokat,
Előttünk az utcán, alig látunk autókat, betonon nem verik föl porgócokat…
A fránya sötét hozott magával egy kis érződő hűst, kerestük a kardigánokat.
Lehűlt a nyáresti szél, pulóver most már elkél.
Szemben kihalt utcasor – nem száll a füst meg a por.
Sötétség,
Magányos utca,
Hűsölés.
Előttünk,
Program hiánya
Nyugalom.
*
Nálunk; este és a tűzmelegség fény kézen fogva jár, bogrács-parázs élesztve lett,
Jó volt már igy, adomázás, régi ballagási történetek mesélése mellett…
Nálunk; este és a tűzmelegség fény kézen fogva jár, bogrács-parázs élesztve lett,
Táncol az esttel a fény, üst alatt tűztünemény.
Feldereng sok-sok emlék, szállnak a régi mesék.
Melegség,
Jó ennivaló,
Mellettünk.
Élhetünk
Így még örökre,
Mesélve.
*
Közben a nap is lement, miután rongyosra kopott, már sötétségben aludt,
A tejüveg sötétség sűrűsödött, de a mi tűzünk ébren volt, nem aludt…
Közben a nap is lement, miután rongyosra kopott, már sötétségben aludt.
Lehunyta szemét az ég, szürkévé vásott a kék.
Éj, sötétbe öltözött, bográcstűz még őrködött.
Elkopott,
Már sötétség volt,
Nálunk is.
De csakis,
A tűz fényt adott,
Nem alhat.
*
A mi kis tűzünk lobogó fény és árny legókat legyárt, mind örömmel nézzük,
Játszunk a kockákkal, gyerekeket összerakni kérjük, mind örömmel nézzük…
A mi kis tűzünk lobogó fény és árny legókat legyárt, mind örömmel nézzük,
Árnyak s fények játéka, sok mozaikdarabka.
Rakjuk ki minden részét, s élvezzük az egészét.
Megmarad,
Örömet szerez,
Játékunk.
Gyerekek,
Kocka játékok,
Mind öröm.
*
De, a gyerekek gyorsan álmosodtak, érdektelenségben, lakásba bevonulás,
Én slaggal fojtottam le tüzet, vendégek szedelőzködtek… lassan hazavonulás…
De, a gyerekek gyorsan álmosodtak, érdektelenségben, lakásba bevonulás.
Lurkók már elfáradtak, aludni masíroznak.
Víztől a láng kialszik, vendég hazautazik.
Álmosak,
Lakásba mennek,
Tűzoltás.
Oly gyorsan,
Álmosodtak ők,
Elmentek.
*
Vecsés, 2023. május 5. - Pápa, 2023. május 26. - Arad, 2023. július 18. - Kustra Ferenc József - Az alapművet én írtam. A leoninus duókat szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta. - a HIQ csokor: Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poétatársam munkája.
Ülünk a családdal az udvarban és együtt nézzük az esteledő eget,
Azt bevonja tejüveg-szerűen a sötét, így már mi nem látjuk felleget…
Ülünk a családdal az udvarban és együtt nézzük az esteledő eget.
(2 soros leoninus csokor)
Kertben együtt a család, csodálja ég csillagát.
Sötétség terít fátylat, felhő köré von árnyat.
(HIQ duó csokor)
Ülhetünk,
Eget bámulva,
Esténként.
Családos
Tevékenységünk,
Udvaron.
*
A fránya sötét hozott magával egy kis érződő hűst, kerestük a kardigánokat,
Előttünk az utcán, alig látunk autókat, betonon nem verik föl porgócokat…
A fránya sötét hozott magával egy kis érződő hűst, kerestük a kardigánokat.
Lehűlt a nyáresti szél, pulóver most már elkél.
Szemben kihalt utcasor – nem száll a füst meg a por.
Sötétség,
Magányos utca,
Hűsölés.
Előttünk,
Program hiánya
Nyugalom.
*
Nálunk; este és a tűzmelegség fény kézen fogva jár, bogrács-parázs élesztve lett,
Jó volt már igy, adomázás, régi ballagási történetek mesélése mellett…
Nálunk; este és a tűzmelegség fény kézen fogva jár, bogrács-parázs élesztve lett,
Táncol az esttel a fény, üst alatt tűztünemény.
Feldereng sok-sok emlék, szállnak a régi mesék.
Melegség,
Jó ennivaló,
Mellettünk.
Élhetünk
Így még örökre,
Mesélve.
*
Közben a nap is lement, miután rongyosra kopott, már sötétségben aludt,
A tejüveg sötétség sűrűsödött, de a mi tűzünk ébren volt, nem aludt…
Közben a nap is lement, miután rongyosra kopott, már sötétségben aludt.
Lehunyta szemét az ég, szürkévé vásott a kék.
Éj, sötétbe öltözött, bográcstűz még őrködött.
Elkopott,
Már sötétség volt,
Nálunk is.
De csakis,
A tűz fényt adott,
Nem alhat.
*
A mi kis tűzünk lobogó fény és árny legókat legyárt, mind örömmel nézzük,
Játszunk a kockákkal, gyerekeket összerakni kérjük, mind örömmel nézzük…
A mi kis tűzünk lobogó fény és árny legókat legyárt, mind örömmel nézzük,
Árnyak s fények játéka, sok mozaikdarabka.
Rakjuk ki minden részét, s élvezzük az egészét.
Megmarad,
Örömet szerez,
Játékunk.
Gyerekek,
Kocka játékok,
Mind öröm.
*
De, a gyerekek gyorsan álmosodtak, érdektelenségben, lakásba bevonulás,
Én slaggal fojtottam le tüzet, vendégek szedelőzködtek… lassan hazavonulás…
De, a gyerekek gyorsan álmosodtak, érdektelenségben, lakásba bevonulás.
Lurkók már elfáradtak, aludni masíroznak.
Víztől a láng kialszik, vendég hazautazik.
Álmosak,
Lakásba mennek,
Tűzoltás.
Oly gyorsan,
Álmosodtak ők,
Elmentek.
*
Vecsés, 2023. május 5. - Pápa, 2023. május 26. - Arad, 2023. július 18. - Kustra Ferenc József - Az alapművet én írtam. A leoninus duókat szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta. - a HIQ csokor: Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poétatársam munkája.
Malomkerék semhogy rögtön áll le,
Ha faragott nyilat lőnek bele…
Malomkerék semhogy rögtön áll le.
Minden temetésen szól az öreg harang
Ilyenkor a lelkem sírok között barang’…
Minden temetésen szól az öreg harang.
Az emlékezésem beindul,
Emlékek halmaza föltolul…
Az emlékezésem beindul.
Bármi is elmúlik, emlék megmarad,
Ember! Ne várd, hogy azonnal elszalad…
Bármi is elmúlik, emlék megmarad.
Meríts belőle, mint csikós, vizet a vödörből
Vagy mint ki elment… halottad, utazó bőröndből…
Meríts belőle, mint csikós, vizet a vödörbő.
Jegyezd meg a múlt feledés nem az, hogy igy vagy, hogy akarod,
Jegyezd meg a múlt feledés, tán lehet életben óhajod…
Jegyezd meg a múlt feledés nem az, hogy igy vagy, hogy akarod.
Vecsés, 2023. március 1. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 soros-zárttükrös versformában. {Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben. Igy lesz meg a mondanivaló gondolatisága!}
Ha faragott nyilat lőnek bele…
Malomkerék semhogy rögtön áll le.
Minden temetésen szól az öreg harang
Ilyenkor a lelkem sírok között barang’…
Minden temetésen szól az öreg harang.
Az emlékezésem beindul,
Emlékek halmaza föltolul…
Az emlékezésem beindul.
Bármi is elmúlik, emlék megmarad,
Ember! Ne várd, hogy azonnal elszalad…
Bármi is elmúlik, emlék megmarad.
Meríts belőle, mint csikós, vizet a vödörből
Vagy mint ki elment… halottad, utazó bőröndből…
Meríts belőle, mint csikós, vizet a vödörbő.
Jegyezd meg a múlt feledés nem az, hogy igy vagy, hogy akarod,
Jegyezd meg a múlt feledés, tán lehet életben óhajod…
Jegyezd meg a múlt feledés nem az, hogy igy vagy, hogy akarod.
Vecsés, 2023. március 1. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 soros-zárttükrös versformában. {Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben. Igy lesz meg a mondanivaló gondolatisága!}
Senrjú stílusú Tankában írta meg a szerzőpáros…
Gabonamezők
Lágy illata terjed szét!
Szél-zene suhog.
A motorja csak berreg,
Búza alatta serceg.
*
Kalászos búza,
Napernyő kéne, de nincs!
Napsütés, élet.
Számos kalász felrepked,
Az árokban megreked.
*
Szökkenő száron
Kalász, jó nagy magokkal.
Nagy búzatábla.
A füst fölötte lebeg,
Piros teste megremeg.
*
Nyár, csak úgy szárnyal,
Élvezi az aratást.
Táj, búzamezős.
Hol a felmentő sereg?
Kéne egy erős zsineg!
*
Marokszedők is
Izzadnak és fáradtak.
Idénymunka-hős.
A bajt nem előzi meg,
Húz le a nagy súlytömeg.
*
A marokszedő
Öreganyó ücsörög!
Farkas éhes volt…
Vezetője kesereg,
Eltorzítja a méreg.
*
Cséplőgép eszik,
Kalászokból, mag pereg.
Friss kenyér illat.
Egyáltalán nem részeg,
Termetileg csak délceg.
*
Langymeleg este,
Nyugtázza, bő aratást.
Sok szalmakazal.
A segítség a lényeg,
Arra senki nem lézeng.
*
Szántás és vetés,
Aratás, munka csúcsa.
Szúrós tarlócsonk.
Fejében ötlet dereng,
Mellette kötél fetreng.
*
A learatott mezőn.
Kismadár gubbaszt.
Kihalt lett minden.
Már a fa törzsén feszeng,
A két erő jól verseng.
*
Legelő is tar,
Vetés szikkad, kiszárad.
Nincs éltető víz.
Csikorgástól a föld reng,
Fáradtan, panasza zeng.
*
Fa, búzatáblán.
Körülötte már tarló…
Kismadár, megnőtt.
Kiszabadulva örvend,
Visszaáll a régi rend.
Vecsés- Budapest, 2016. június 14. – Kustra Ferenc József - A senrjúkat én írtam, alá a tanka-verset, szerző- és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Aratógép”
Gabonamezők
Lágy illata terjed szét!
Szél-zene suhog.
A motorja csak berreg,
Búza alatta serceg.
*
Kalászos búza,
Napernyő kéne, de nincs!
Napsütés, élet.
Számos kalász felrepked,
Az árokban megreked.
*
Szökkenő száron
Kalász, jó nagy magokkal.
Nagy búzatábla.
A füst fölötte lebeg,
Piros teste megremeg.
*
Nyár, csak úgy szárnyal,
Élvezi az aratást.
Táj, búzamezős.
Hol a felmentő sereg?
Kéne egy erős zsineg!
*
Marokszedők is
Izzadnak és fáradtak.
Idénymunka-hős.
A bajt nem előzi meg,
Húz le a nagy súlytömeg.
*
A marokszedő
Öreganyó ücsörög!
Farkas éhes volt…
Vezetője kesereg,
Eltorzítja a méreg.
*
Cséplőgép eszik,
Kalászokból, mag pereg.
Friss kenyér illat.
Egyáltalán nem részeg,
Termetileg csak délceg.
*
Langymeleg este,
Nyugtázza, bő aratást.
Sok szalmakazal.
A segítség a lényeg,
Arra senki nem lézeng.
*
Szántás és vetés,
Aratás, munka csúcsa.
Szúrós tarlócsonk.
Fejében ötlet dereng,
Mellette kötél fetreng.
*
A learatott mezőn.
Kismadár gubbaszt.
Kihalt lett minden.
Már a fa törzsén feszeng,
A két erő jól verseng.
*
Legelő is tar,
Vetés szikkad, kiszárad.
Nincs éltető víz.
Csikorgástól a föld reng,
Fáradtan, panasza zeng.
*
Fa, búzatáblán.
Körülötte már tarló…
Kismadár, megnőtt.
Kiszabadulva örvend,
Visszaáll a régi rend.
Vecsés- Budapest, 2016. június 14. – Kustra Ferenc József - A senrjúkat én írtam, alá a tanka-verset, szerző- és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Aratógép”
(leoninus trió)
Sűrű-sötét erdőben csillog pillanat, pontosabban; a napsugár pillanat.
Mi csak kirándulók vagyunk, nem zavar, látni, hogy nincs ellenünk, rosszat nem akar.
Tele az erdő alja remek, puha avarral, felhők nincsenek… akarattal?
Oly sokat lehetne itt sétálni,
E gyönyörű teremtést csodálni, élvezni.
*
Szép a táj, remek eme tömött erdő, bízunk ördög nem lakik itt és nem jön elő.
A tisztás túloldalán, változik a táj, ott van egy örökzöld erdő, szép és nem fáj.
Érzem bőrömön, ez már a nyár, itt -mi- sátrazhatnánk egy nagyot… két hetet is akár.
Nyugalom és csend körülvesz mindent,
Tudva, valahogy, valami már elment...
*
De idő ostora lecsapott, nagy vihar képében végigvágott hátunkon egy nagyot.
Jó, hogy volt nálunk összecsukható ernyő... mit vihar legott széttépett… mi, menekülő.
Futottunk hazáig, rossz ernyőt vittük egy fáig, eső bőn' szakadt, futottunk hazáig.
Élménydús nap vége látszik,
Mikor a fáradt lélek álmodva alszik.
Vecsés, 2023. április 1. – Arad, 2023. április 5. - Kustra Ferenc József – a leoninust én írtam. A tíz szavasok szerző-, és poéta társam: Ghica Izabella Iasmina munkája.
Sűrű-sötét erdőben csillog pillanat, pontosabban; a napsugár pillanat.
Mi csak kirándulók vagyunk, nem zavar, látni, hogy nincs ellenünk, rosszat nem akar.
Tele az erdő alja remek, puha avarral, felhők nincsenek… akarattal?
Oly sokat lehetne itt sétálni,
E gyönyörű teremtést csodálni, élvezni.
*
Szép a táj, remek eme tömött erdő, bízunk ördög nem lakik itt és nem jön elő.
A tisztás túloldalán, változik a táj, ott van egy örökzöld erdő, szép és nem fáj.
Érzem bőrömön, ez már a nyár, itt -mi- sátrazhatnánk egy nagyot… két hetet is akár.
Nyugalom és csend körülvesz mindent,
Tudva, valahogy, valami már elment...
*
De idő ostora lecsapott, nagy vihar képében végigvágott hátunkon egy nagyot.
Jó, hogy volt nálunk összecsukható ernyő... mit vihar legott széttépett… mi, menekülő.
Futottunk hazáig, rossz ernyőt vittük egy fáig, eső bőn' szakadt, futottunk hazáig.
Élménydús nap vége látszik,
Mikor a fáradt lélek álmodva alszik.
Vecsés, 2023. április 1. – Arad, 2023. április 5. - Kustra Ferenc József – a leoninust én írtam. A tíz szavasok szerző-, és poéta társam: Ghica Izabella Iasmina munkája.
A magam látója vagyok…
Ha majd pennám szárazon
Sercegve, csak karcolja papírt…
Ezt már többszőr nem!
Sercegés, törik csenden,
A pennácskám kap az alkalmon…
Csend… kiűzetik!
Csend sem lesz már, jól elment.
Értem imádkoznak, már végsőn…
Imát mormolják!
A szóló imahalmaz,
Temetőben zavarja csendet…
Madár zajongás!
Fény, nekem is csak kihuny,
A fránya, megy a csendem után…
Koromsötétség!
Az időm távlatában
Képzelem… mélyül a sötétség…
Élő vaksötét!
Ha majd eljön az időm,
Polcon megáll a vekker óra!
Nem lesz fölhúzva!
Ha majd eljön én időm,
Sírlakó leszek, örök időn’…
Feltámadáskor?
Vecsés, 2022. november 7. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjon csokorban.
Ha majd pennám szárazon
Sercegve, csak karcolja papírt…
Ezt már többszőr nem!
Sercegés, törik csenden,
A pennácskám kap az alkalmon…
Csend… kiűzetik!
Csend sem lesz már, jól elment.
Értem imádkoznak, már végsőn…
Imát mormolják!
A szóló imahalmaz,
Temetőben zavarja csendet…
Madár zajongás!
Fény, nekem is csak kihuny,
A fránya, megy a csendem után…
Koromsötétség!
Az időm távlatában
Képzelem… mélyül a sötétség…
Élő vaksötét!
Ha majd eljön az időm,
Polcon megáll a vekker óra!
Nem lesz fölhúzva!
Ha majd eljön én időm,
Sírlakó leszek, örök időn’…
Feltámadáskor?
Vecsés, 2022. november 7. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjon csokorban.
